„Molnár József (író)” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „bélyegkép|jobbra|Molnár József (2009) '''Mólnar József''' (Budapest, 1918. augusztus 27. – München, 2009. [[dec…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2010. május 13., 20:59-kori változata
Mólnar József (Budapest, 1918. augusztus 27. – München, 2009. december 1.) magyar népi író, folyóirat szerkesztő, könyvkiadó és nyomdász.
Élete
Édesanyja Lagler Mária (1886–1943), szakácsként dolgozott Budapesten. Édesapja nevét nem ismerjük. József Csepregen nőtt fel édesanyja rokonainál. Amikor 14 éves lett, Molnár Jenő örökbe fogadta.[1] ĺgy lett Lagler Józsefből Molnár József. A tehetséges és tanulni vágyó fiatal magántámogatással került a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumba. 1938-ban ő volt az egyik legjobb végzős tanuló.[2]
1938. december 1-én a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, majd nemsokára az ifjúsági bizottság titkára. 1945-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba, amelynek pártvezetőségébe választották. 1947-ben kilépett a pártból. 1948 novemberében elhagyta Magyarországot, és ettől kezdve menekültként élt.[3]
1949-ben – már Svájcban tartózkodva – különböző cégeknél egyszerű munkásként kereste a kenyerét. Az emigráns vándorélet Európán keresztül elvezette egészen New York-ig. 1955-ben újra Münchenben panzióban lakott, és a Szabad Európa Rádió politikai kommentátoraként dolgozott.
Münchenben ismerte meg későbbi második feleségét. Thornton Wilder „Szent Lajos király hídja” regényéről beszélgetve kerültek közel egymáshoz. 1959 novemberében egybeköltöztek München keleti részén fekvő lakásukba, és végül 1965 szeptemberében összeházasodtak. Együtt éltek addig a napig, amikor Molnár József szerencsétlen esés következtében 2009. december 1-én elhunyt.
Molnár József hamvai a müncheni Keleti temetőben urnasírban (166-A-U1-142) nyugszanak.
Munkássága
Molnár József az emigráns „népi írók” ahhoz a csoportjához tartozott, amely 1950-ben életre hívta a „Látóhatár” irodalmi és politikai folyóiratot. 1958-tól a folyóirat „Új Látóhatár” néven jelent meg. Molnár József müncheni nyomdájában évtizedeken keresztül kitűnő minőségben nyomtatták. A legbecsesebb Nyugaton megjelenő magyar nyelvű sajtótermékek közé tartozott az emigráció idején. Molnár József az 1989. decemberi utolsó számig – a folyóirat „Spiritus rectora” volt. Aurora nevű kiadójában 1963-tól számos könyv látott napvilágot magyar szerzők tollából.[4] Molnár Józsefet életművéért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével tüntették ki.
Molnár József „a betű szolgálatában” élt és dolgozott, ahogy ő maga vallotta. Éveken keresztül foglalkozott Kis Miklós (1650–1702) munkásságával. Ő alapította a Misztótfalusi Kis Miklós Alapítványt és Misztótfalu múzeumát, amelyet 1991. szeptember 8-án avattak fel ünnepélyesen és adtak át a nyilvánosságnak.[5]
Molnár József a római Academia Musicae Pro Mundo Uno alapító tagja is volt.[6] Juhar Józsefhez (magyar származású teológus és zeneszakértő), aki 1978-ban az Akadémiát alapította, sok évig tartó barátság fűzte.
Kitüntetései
- 1991 Pro Cultura Hungarica
- 1991 Bethlen Gábor-díj
- 1994 Nagy Imre-emlékérem
- 1997 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
Írásai
- 1996 Tanulmányok a magyar forradalomról (ISBN 90-8501-069-1)
- 2000 Misztótfalusi Kis Miklós (ISBN 963-506-329-6)
- 2002 Achim L. András élete és halála (ISBN 963-9337-39-0)
- 2002 A betű szolgálatában, Negyven év az Új Látóhatárért és a nyugati magyar irodalomért, Válogatott írások (ISBN 963-446-230-8)
- 2006 A Szabad Európa Rádió a forradalom napjaiban (Részlet a szerző életrajzából) (ISBN 963-9592-10-2)