„Fok” változatai közötti eltérés

1 418 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
→‎Földrajz: A fok kifejezés vízföldrajzi-tájgazdálkodási értelmezése (vö. fokgazdálkodás, Siófok)
(→‎Földrajz: A fok kifejezés vízföldrajzi-tájgazdálkodási értelmezése (vö. fokgazdálkodás, Siófok))
==Földrajz==
A [[hajózás]]ban fontos szerepet játszanak a part közeli, magas vagy a vízbe élesen benyúló szárazföldi alakulatok, melyeket a '''fok''' utótaggal látnak el (például: [[Jóreménység-fok]], [[Horn-fok]]). Ezek a part menti tájékozódásban segítenek, illetve veszélyességüknél fogva figyelmet érdemelnek a hajósok részéről.
 
A "fok" mint vízföldrajzi-tájgazdálkodási fogalom, jelenti egy folyó medre és ártere közötti oldalirányú medret vagy csatornát, amin a folyó vize áradáskor kifolyik az ártérre, apadáskor pedig vissza. A "fok" ilyen értelemben jelenik meg olyan helynevekben, mint pl. Siófok, minthogy a Sió folyó a Balatonból ered, másképpen fakad, vagy Foktő település a Duna mellett, vagy a Tiszai-alföldön Nagy-fok, Fok-lapos, stb.
A "fok" gazdálkodástörténeti szerepét leginkább Andrásfalvy Bertalan tárta fel a Duna mentén, ill. Bellon Tibor és Molnár Géza a Tiszai-alföldön - ld. még ártéri gazdálkodás, fokgazdálkodás.
A fokokat a modernkori vízrendezések betömték, elgátolták; és az iparszerű vízgazdálkodás a töltésezéssel áttért az árvizek oldalirányú felduzzasztására, a csatornázással a többletvizek mielőbbi és minél teljesebb levezetésére, ami a kevés csapadékot kapó alföldi területek súlyos és rendszerszerű vízkészlethiányát okozza. Az alföldi vízháztartási problémák rendezésének, az árvizek, és a vízkészlethiány hosszú távú megoldásának a kulcsa a fokok, vagyis az oldalirányú vízkivezetés használatának felújítása, és a tájhasználat ehhez kapcsolódó igazításával a táj vízpuffer kapacitásának növelése. (forrás: http://5mp.eu/fajlok/barka/ha_tan_20v_abraval2_www.5mp.eu_.pdf)
 
== Lásd még ==
Névtelen felhasználó