Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==Benépesülése==
Északi–északnyugatÉszaki–északnyugati, síksági része a középkorban (a helynevek tanúsága szerint: ''[[Alsófentős|Fentős]], [[Lápos (folyó)|Lápos]], [[Nagynyíres|Nyíres]], [[Kötelesmező]]'') mocsaras, mocsári erdőkkel benőtt vidék volt, míg a déli–délkeleti hegyeket nagyrészt ma is tölgyesek és bükkösök borítják. Csak a fennmaradt helynevekből következtethetünk rá, hogy a [[tatárjárás]] előtt a síkságon magyar lakosság élhetett. Ők talán határőrök voltak, akik később, királyi parancsra továbbtelepültek. Az ő maradványuk lehet [[Magyarberkesz|Berkesz]], [[Koltó]] és [[Koltókatalin|Katalin]], a már [[Erdély]]hez tartozó [[Magyarlápos]] és [[Domokos (Románia)|Domokos]], valamint [[Zazár|Szaszar]] és [[Miszmogyorós]] 17–18. században kihalt magyar lakossága. A Kapnik völgyében és a [[Szamos]] kanyarulatában [[Szláv nyelvek|szláv]] eredetű helyneveket találunk. A síkság 1231 és 1405 között települt be román lakossággal. A hegyvidéken csak a 15–16. században hozták létre irtásfalvaikat a [[Drágffy család|Drágfiak]] által [[Máramaros]]ból odatelepített románok. Az említett településeken kívül jelentős magyar nyelvű lakosság élt az újkorban [[Misztótfalu]]ban, [[Kővárhosszúfalu]]ban, [[Kapnikbánya|Kapnikbányán]] és [[Nagysomkút]]on.
 
==Igazgatás- és jogtörténete==