Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Erdély Habsburg kézre kerülésével a vidék katonáskodó nemességére nem volt többé szükség, a várat lerombolták. A kisbirtokos vagy birtoktalan kiváltságoltak tömegesen vettek részt a [[Rákóczi-szabadságharc]]ban. 1848. október 12-én a vidék nemessége csatlakozott a [[naszód]]i határőrezredhez, és Moț Dâmbul naszódi határőrhadnagy szavára állítólag tíz-tizenötezer fő gyűlt fegyverbe a magyar forradalom ellen.<ref>Mihály Gábor kormánybiztos levele 1848. október 31-én. In Ioan Bolovan – Adrian Onofreiu: ''Revoluția de la 1848-1849 în zona regimentului grăniceresc năsăudean. Contribuții istorice și demografice.'' Cluj-Napoca, 2003, 100. o.</ref>
 
[[Kemény János (fejedelem)|Kemény János fejedelem]] 1662-ben nevezte ki [[Teleki Mihály]]t Kővár vidéki főkapitánynak. Attól kezdve a [[Teleki család]] tagjai mintegy örökségképpen viselték a tisztséget. Hatalmukat vagyonra váltva lassanként felvásárolták a fiskális uradalom falvait, 1719-ben pedig megszerezték az az uradalom maradékát is. A família úgy kezelte a haszonvételi jogokat is, hogy saját érdekeit a fiskus érdekeként igyekezett beállítani. 1781-ben megkapta a jogot, hogy zálogösszeg megfizetése mellett valamennyi, a területen található inskripciós birtokot visszaváltsa („reluendi jus”). A vidék kisnemessége azonban sikeresen állt ellen a Teleki család különböző ágai további birtokszerzési kísérleteinek. (Ezek főként arra irányultak, hogy a nagyobb, egyesített tagokon valódi uradalmi gazdálkodásra legyenek képesek.) A nemesség saját eszközeként használta fel a vidék politikai szervezetét, és szövetséget kötött a vidéken szintén birtokos, de kisebb veszélyt jelentő [[Kornis család|Kornis]] és [[Mikes család]]dal. Az udvar nemsokára visszavette a reluendi iust, és később csak korlátozottan léptette újra életbe. A nemesek ugyanakkor gyakran elszántották a Telekiek földjeit, irtották az erdeiket. (A községi erdőket a 19. század közepére jórészt kiirtották.)
 
Az [[ugaroló gazdálkodás]]sal 1848 és 1864 között hagytak föl. Nagyon sok birtokos bérbeadta földjét. A középbirtokokra is jellemző volt a monokultúrás kukoricatermesztés. Valódi ipar a bányahelyek kohászatának kivételével nem folyt. Ipari jellegű tevékenységei közül számottevő volt a mészégetés, a pálinkafőzés és a szilvaaszalás. Ezek termékeit, a mezőgazdaság terményeivel együtt túlnyomórészt [[Nagybánya|Nagybányára]], [[Szatmárnémeti|Szatmárra]], [[Debrecen]]be és [[Budapest]]re vitték, míg [[Erdély|Erdéllyel]] nem folytatott jelentős kereskedelmet.