„Alberto Grimaldi” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tony64 (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Tony64 (vitalap | szerkesztései)
Pályafutása: külföldi netes források felhasználásával saját összeállítás.
2. sor:
 
==Pályafutása==
Alberto Grimaldi neve korántsem olyan ismert a magyar közönség előtt, mint híres kollégái és honfitársai közül például [[Carlo Ponti]]é vagy [[Dino De Laurentiis]]é. Noha viszonylag kevés film elkészítésében működött közre, mégis kiemelt helye van a [[filmtörténet]]ben, hiszen ma már klasszikusnak számító alkotások készülhettek el az ő anyagi támogatásának köszönhetően.
 
Grimaldi eredetileg ügyvédnek tanult, s jogászként helyezkedett el a filmiparban. Hamar felismerte a filmgyártásban rejlő jövedelmező anyagi lehetőségeket, ezért [[1962]]-ben saját filmgyártó vállalatot alapított E. P. A. néven, s még abban az évben jelentkezett első produkciójával. Az akkortájt divatba jött spagetti-westernek lendítették fel Grimaldi cégét: a műfaj kiemelkedő alakja, [[Sergio Leone]] két filmtörténeti klasszikusa, a [[Pár dollárral többért]] és [[A jó, a rossz és a csúf]] is Grimaldi támogatásával készült el. E műfajban említésre méltó sikert ért el a ''Hé, barátom, itt van Sabata!'' című filmmel is. A 60-as évek végétől a modern filmművészet jeles alkotóit is pártfogásába vette. Federico Fellinivel először a ''Toby Dammit'' című szkeccsfilm révén került kapcsolatba, majd közreműködött a maga idejében megbukott [[Fellini-Satyricon]] megszületésében is. Sajnos később a [[Fellini-Casanova]] és a [[Ginger és Fred]] sem bizonyultak anyagi sikernek, de Grimaldi büszke arra, hogy szerepe volt e filmek létrejöttében. Támogatott olyan, politikai témájú alkotásokat is, mint Gillo Pontecorvo [[Queimada]] vagy [[Francesco Rosi]] ''Kiváló holttestek'' című munkái. Pier Paolo Pasolininek és Bernardo Bertoluccinak köszönhetően a [[1970-es évek|70-es évek]] első felében szinte állandó vendég volt az olasz bíróságokon. Olyan, ma már filmtörténeti értékű alkotások miatt vonták felelősségre, mint az [[Utolsó tangó Párizsban]], a [[Huszadik század (film)|Huszadik század]], [[Az Élet trilógiája]] és a [[Salò, avagy Szodoma 120 napja]]. Az utóbbival különösen megszenvedte: Pasolini utolsó filmje kapcsán ugyanis vizsgálat indult annak tisztázására, hogy pontosan miféle tortúrákat kellett kiállniuk az áldozatokat alakító tizenéveseknek. Annak ellenére, hogy Grimaldit a rendező, Pasolini be se engedte a forgatásra (!!), a bíróság elítélte a producert, de az ügy végül felmentéssel zárult le végérvényesen. (Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy a kockázatosabb művészfilmeket Grimaldi az amerikai United Artist égisze alatt hozta tető alá.)
 
Grimaldi [[2002]]-ben, több mint 15 év kihagyás után tért vissza a szakmába Martin Scorsese [[New York bandái]] című filmjének köszönhetően, melynek produceri munkálataiban - sok mindenki mellett - fia, Maurizio Grimaldi is szerepet vállalt.
 
==Filmjei==