|
[[Kép:Petofi Sandor.jpg|200px|thumb|Petőfi Sándor ([[dagerrotípia|ősfénykép]], [[1844]])]]
{{Életrajz infobox
| név = Petőfi Sándor
| kép = Petofi Sandor.jpg
| képméret = 200px
| képaláírás = Petőfi Sándor ([[dagerrotípia|ősfénykép]], [[1844]])<ref>[http://archfoto.atspace.com/Carolipet1.html A Tükör által homályosan]</ref>
| születési név = Petrovics Sándor
| születés helye = {{Magyarország}}, [[Kiskőrös]]
| születés dátuma = [[1823]]. [[január 1.]]?
| halál helye = {{Magyarország}}, [[Segesvár]] (ma: [[Románia]])
| halál dátuma = [[1849]]. [[július 31.]]? {{életkor-holt|1823|1|1|1849|7|31}}
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
| házastárs = [[Szendrey Júlia]]
| gyermekei =
| szülei = [[Petrovics István]], [[Hrúz Mária]]
| szakma = [[költő]]
| iskolái = [[Kiskunfélegyháza]], [[Kecskemét]], [[Szabadszállás]], [[Sárszentlőrinc]], [[Budapest]], [[Aszód]], [[Selmecbánya|Selmecbányai Líceum]]
| művésznév =
| becenév =
| szerepei =
| munkái = ''[[#Petőfi költészete|Petőfi költészete]]'' szakasz
| díjak =
| kitüntetés =
| aláírás =
}}
[[Fájl:Petrovics Hruz.jpg|thumb|250px|A költő szülei. [[Orlai Petrich Soma]] festménye]]
[[Fájl:Petőfiszülei.jpg|thumb|250px|A költő szülei. Orlai Petrich Soma rajza]]
<!--A két kép majdnem ugyanaz, és ez utóbbi kis felbontás esetén a bal oldali képhez túl közel kerül és széttöri a szöveget:[[Kép:Petrovics_Hruz.jpg|thumb|250px|A költő szülei. Orlai Petrich Soma festménye]]-->
'''Petőfi Sándor''' ([[Kiskőrös]], [[1822]]. [[december 31.]] vagy [[1823]]. [[január 1.]] – [[Segesvár]], [[1849]]. [[július 31.]]?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja.
* ''„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában”''<ref>[[Németh G. Béla]]: ''A magyar irodalom története'' Kossuth Kiadó, 1982., 170. old.</ref>
'''Petőfi Sándor''' ([[Kiskőrös]], [[1823]]. [[január 1]]. – [[1849]]. [[július 31]].?), magyar költő, forradalmár, nemzeti hős.
== Életrajz ==
* „''Külföldön Petőfi a legismertebb költő máig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.''” – írja [[Németh G. Béla]] a költőről. (''A magyar irodalom története. Kossuth Kiadó, 1982.,170. old.'')
=== Gyermekkora, tanulmányai ===
* „''Nincs még egy költő a világirodalomban, akinél az élet és költészet oly tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél''”. – említi [[Fekete Sándor]] (''Így élt a szabadságharc költője, 1972., 7. old.'')
Édesapja, [[Petrovics István]] (Kartal, 1791. aug. 15. - Pest, 1849. márc. 21.) mészárosmester, a közhiedelem szerint [[szerbek|szerb]], újabb kutatások alapján [[szlovákok|szlovák]] családból származott, de [[Magyarok|magyarnak]] vallotta magát. Apjának szlovák származását valószínűsíti annak [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] vallása (a szerbek általában [[ortodox kereszténység|ortodoxok]]), illetve Kiss József és Jakus Lajos kutatásai, akik apai ágon [[1685]]-ig, a [[Nyitra vármegye]]i [[Vagyóc]]ig vezették vissza Petőfi származását. Vagyis a Petrovicsok csakúgy [[Felvidék]]ről származnak, mint az anyai ág, amely a [[Turóc vármegye]]i [[Necpál]] községből ered.<ref>[http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=5533 Igaz-e, hogy Petőfi édesapja szerb volt?]</ref> Édesanyja, [[Hrúz Mária]] (Necpál, 1791. aug. 26. - Pest, 1849. máj. 17.), férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a [[maglód]]i evangélikus lelkésznél, Martiny Mihálynál. [[Szlovák nyelv|Szlovák]] anyanyelvű volt, a magyar nyelv használatára csak asszonykorában tért át.<ref name=illyes>Egy kis alföldi faluban, Kiskőrösön egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehajú asszony fölkiált, vajúdik. Szlovákul jajong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne. Férje a konyhából hallgatja. Az öntudatlan szavak, amelyeket az aggodalom és a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődtek ki fogai közül. […] Lelke itt született meg [Kiskunfélegyházán], és magyarnak született! Azáltal, hogy az első szavakat ezen a nyelven mondja. A drága Hrúz Mária, a kedves hajdani kis cselédlány, aki a kinti kurjongató világban csöndesen meghúzza magát, s csak akkor beszél, ha kérdezik, mosolyogva s óvatosan adja fia szájába a magyar szavakat. […] De - Aranytól tudjuk - a kis Hrúz Mária nem mindig ejtette tisztán a magyar szót. [… Apja, Petrovics István] a színmagyar Kartalon született s nevelkedett, nagyon is rátarti magyarnak. Csak magyarul beszélt jól, s szinte még erre is büszke volt." (Forrás: [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/illyes/petofi/html/01.htm#cim0 Illyés Gyula: Petőfi]</ref> Szülei valószínűleg Maglódon ismerkedtek meg, ám [[1818]]. [[szeptember 15]]-én Aszódon kötöttek házasságot, Mikulás Dániel evangélikus lelkész eskette őket. Mindketten az [[evangélikus kereszténység|evangélikus vallást]] gyakorolták. Előbb [[Szabadszállás]]on laktak, majd [[1821]]-ben [[Kiskőrös]]re költöztek.
[[Fájl:Petofi szulohaza Kiskoroson.jpg|250px|bélyegkép|balra|Petőfi szülőháza Kiskőrösön]]
Petőfi Sándor az [[1822]]. [[december 31.|december 31-éről]] [[1823]]. [[január 1.|január 1-jére]] virradó éjszakán született Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Az anyakönyvben a neve Alexanderként van jegyezve, mivel akkoriban az evangélikusoknál (és a katolikusoknál is) [[latin nyelv]]en vezették az anyakönyveket - így a szülők neve is ''Stephanus Petrovics'' és ''Maria Hruz''ként szerepel a bejegyzésben. (A családnevét később maga a költő magyarosította Petőfire.) A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint ''„spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”.'' Egyetlen öccse, [[Petőfi István]] [[1825]]-ben született.
[[Fájl:Petofi haza Kiskunfelegyhazan.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Gyermekkorának színtere Kiskunfélegyházán]]
==Életrajz==
[[1824]] októberében – egyéves korában – [[Kiskunfélegyháza|Kiskunfélegyházára]] költöztek, melyet Petőfi később szülővárosának tekintett. E várost ''Szülőföldemen'' (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is.
[[Kép:Petofiszoborsmall.jpg|250px|thumb|A költő szobra [[Kiskunfélegyháza|Kiskunfélegyházán]], gyermekkora színhelyén.]]
===Gyermekkora, tanulmányai===
1823. január 1-jén [[Kiskőrös]]ön keresztelték meg ''Petrovics Alexander''ként, később felvette a ''Petrovics Sándor'' nevet. Születésnapját valószínűsítve tették e napra a keresztelőlevél alapján. A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „''spirituszban fürdették, hogy megmaradjon''”. Apja, Petrovics István mészárosmester [[magyar nyelv|magyar]] nyelvű volt, édesanyja, Hrúz Mária, [[szlovák nyelv|szlovák]] anyanyelvű, alig tudott magyarul. Férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott. Szülei még 1818-ban esküdtek. Egyetlen öccse, Petőfi István 1825-ben született.
A1824 családoktóberében először– meglehetősenegyéves jókorában anyagi– körülmények[[Kiskunfélegyháza|Kiskunfélegyházára]] közöttköltöztek, éltmelyet Petőfi később szülővárosának tekintett. PetrovicsE Istvánvárost ügyes''Szülőföldemen'' vállalkozó(1848) voltcímű költeményében születése helyének nevezte, ae mészárszékszavai mellettkésőbb kocsmátsok béreltvitára adtak okot a két település, Kiskőrös és működtetettKiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is. A család anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig KiskunfélegyházaFélegyháza volt. A családfőApja fenntartott két mészárszéket Kiskunfélegyházán, Félegyházán illetve [[Szabadszállás]]on, több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott. Lehetőségeihez mérten megpróbálta a legjobb iskoláztatást biztosítani gyermekeinek. Az ifjú Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, már ötévesen koptatta az iskolapadot:
* 1828 elejétől Félegyházán - "''azonban inkább csak vendégkép járt be a római katholikus elemi iskolába, olvasni már tudott''"; (Szinnyei)
* ezután három évig [[Kecskemét]]en - 1828. május 10 - én vitte apja az evangélikus népiskolába, itt íratta be 1829. május 10 - én, illetve 1830. május 15-én, az iskolában már kevés latint is tanult;
* majd fél évig [[Szabadszállás]]on - Ujlaky István evangélikus tanító keze alá került, aki az algimnáziumra készítette elő a fiúkat;
* 1831-33 között három évig a dunántúli [[Sárszentlőrinc]] algimnáziumában oktatták - tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, és Petőfi mindkettőben kitűnt, szerette ezt az iskolát;
* két évig [[Pest]]en - először az evangélikus német gimnáziumban, majd a neves piarista gimnáziumban – e két évben hozta a leggyengébb iskolai eredményeket. "''1833-ban német szóra Pestre vitte atyja s augusztus 27-én az ág. ev. gymnasiumba a II. donatista osztályba iratta be; lakása Petrovics nevű lovashajdú rokonánál volt. De már ekkor nem volt olyan jó tanuló, csak első rendű osztályzatot nyert. Atyja azért az 1834-35. iskolai évre a kegyesrendiek gymnasiumában próbált vele szerencsét, hol az I. grammatikai osztályban aránylag a többnyire német tanulók közt leginkább a magyar nyelvből vált ki s társai közt legszebben írt és rajzolt; az osztályt I. rendű bizonyítványnyal végezte''" - olvasható Szinnyei munkájában.
* 1835-38-ig [[Aszód]]ra járt, a legjobb tanulók közt szerepelt neve, itt írta első versét ''Búcsúzás 1838-ik évben'' címmel. Később útijegyzeteiben így emlékezik meg róla:
:„''Aszód –! –! –
:''Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába.''
:''S mily eseménydús három esztendő!''
:''1. Itt kezdtem verseket csinálni – –
:''2. Itt voltam először szerelmes – –''
:''3. Itt akartam először szinésszé lenni.''”
:''A verselés a szerelem eredménye volt. A szinésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú.''
* 1838 augusztus 31-től a Selmecbányai Líceumba járt, ahol 5. ostályba, első éves rétornak iratkozott be. A ''Nemes Magyar Társaság'' nevű önképzőkör tagja lett. Itt ismerkedett meg [[Gvadányi József]], [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]], [[Vörösmarty Mihály]] költészetével is. Boleman István és Lichard Dániel voltak tanárai, míg Boleman költészettant, latin fordítást, stílusgyakorlatokat és földrajzot tanított; Lichard hittanra, régiségtanra és magyar történelemre oktatta az ifjúságot latinul, mivel magyarul nem tudott. A német nyelvet is gyakorolták, de a tanulók különösen a latin nyelvben tűntek ki. Poétánk ebben az iskolában bukott meg félévkor: "''A félévi vizsgálat rosszul sikerült s egyik szláv érzelmű tanárától a magyar történelemből elégtelent kapott. Atyja erre megírta neki, hogy mint érdemetlen fiúról leveszi róla kezét''."
A valósághoz tartozik azonban, hogy mikor Petőfi tizenöt éves volt, a család minden pénzét elveszítette az 1838-as árvíz és egy rokon veszteségeinek kezességvállalása miatt, és ezért fiúknak 1839 februárjában el kellett hagynia a Selmeci Líceumot. Pedig atyja a félévi rossz bizonyítványra hivatkozva nem támogatta tovább.
[[Fájl:Petofi anyak.jpg|thumb|left|300px|Az újszülött ''Alexander Petrovics'' nevének bejegyzése a községi jegyzékben (Kiskőrösi Petőfi Múzeum)]]
Az apa lehetőségeihez mérten megpróbálta a legjobb iskoláztatást biztosítani gyermekeinek. Az ifjú Petőfi összesen kilenc iskolában tanult. Már ötévesen koptatta az iskolapadot: [[1828]] elejétől Kiskunfélegyházán – ''„azonban inkább csak vendégkép járt be a római katholikus elemi iskolába, olvasni már tudott”''.<ref>{{Szinnyei|10||p/p19748.htm}}</ref> Ezután három évig [[Kecskemét]]en – 1828. május 10-én vitte apja az evangélikus népiskolába, itt iratta be [[1829]]. május 10-én, illetve [[1830]]. [[május 15.|május 15-én]]. Az iskolában már kevés [[latin nyelv|latint]] is tanult. Majd fél évig [[Szabadszállás]]on – Ujlaky István evangélikus tanító keze alá került, aki az algimnáziumra készítette elő a fiúkat. [[1831]]–33 között három évig a dunántúli [[Sárszentlőrinc]] algimnáziumában oktatták – tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, és Petőfi mindkettőben kitűnt, szerette ezt az iskolát. Ezt követően két évig [[Pest]]en – először az evangélikus német gimnáziumba, majd a neves piarista gimnáziumba járt. E két évben ([[1833]]-[[1835|35]]) hozta a leggyengébb iskolai eredményeket. Itt a többnyire [[németek|német]] tanulók közt leginkább a magyar nyelvből vált ki, illetve osztálytársai közül ő írt és rajzolt a legszebben.<ref>''„1833-ban német szóra Pestre vitte atyja s augusztus 27-én az ág. ev. gymnasiumba a II. donatista osztályba iratta be; lakása Petrovics nevű lovashajdú rokonánál volt. De már ekkor nem volt olyan jó tanuló, csak első rendű osztályzatot nyert. Atyja azért az 1834–35. iskolai évre a kegyesrendiek gymnasiumában próbált vele szerencsét, hol az I. grammatikai osztályban aránylag a többnyire német tanulók közt leginkább a magyar nyelvből vált ki s társai közt legszebben írt és rajzolt; az osztályt I. rendű bizonyítványnyal végezte”'' – olvasható Szinnyei munkájában.</ref> 1835–38-ig [[Aszód]]ra járt, ahol a legjobb tanulók közt szerepelt neve. Itt írta első versét ''Búcsúzás 1838-ik évben'' címmel. Később ''Úti jegyzetek''-ben így emlékezik meg róla:
:''„Aszód! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni. 2. Itt voltam először szerelmes. 3. Itt akartam először szinésszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A szinésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú.”''<ref>[[http://petofi-emlekoldal-csicsada2.freeblog.hu/categories/Petofi_Uti_jegyzetek/ Petőfi Sándor: Úti jegyzetek]</ref >
===Vándorévek===
Az 1845-ben írt ''Úti jegyzetek''-ben említett első szerelme a tizenöt éves Cancrinyi Emília volt, egy özvegy lutheránus lelkész leánya, aki [[aszód]]on diáktársa volt. Emilia kisasszony, nagyjából egyidős volt a költővel, akit idős korában kellemetlenül érintett, hogy az emlékezetében nyilvánvalóan megkopott aszódi diák körül olyan nagy felhajtást csaptak a korabeli újságok, nem szívesen beszélt Petőfiről. Csak abban hasonlított a legtöbb múzsához, hogy ő sem szerette a verseket. Petőfinek hozzáírt névnapi köszöntőjét azonban megőrizte, habár egyáltalán nem tartotta becsben, mert végül elkallódott. [http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FEKETE/fekete00001/fekete00001_o/fekete00001_o.html ]Sírja a [[tápiószele]]i temetőben van.[http://74.125.77.132/search?q=cache:UpZovPkq6VMJ:www.tapiokultura.hu/index.php%3Foption%3Dcom_content%26view%3Darticle%26id%3D1055:petfi-sandor-emleke-a-tapio-menten%26catid%3D36:hirek%26Itemid%3D59+Cancrinyi+Emilia&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu]
'''Pest - Sopron - Dunavecse'''
[[Kép:Kislak helye Dunavecsén.jpg|thumb|220px|Emléktábla a [[dunavecse]]i első világháborús emlékmű talapzatán]]
Az ifjú ekkor gyalog útra kelt, Pestre tartott, ahol statisztaként illetve szolgaként alkalmazta a [[Nemzeti Színház]]. Apja azonban utánament és hazavitte. Anyja [[Ostffyasszonyfa|Ostffyasszonyfára]] küldte rokonokhoz, hogy [[Sopron]]ban ismét iskolába járhasson. Ám ekkor megismerkedett a szép és gazdag Tóth Rózával, akihez költeményeket írt. Így a rokonságtól is távozásra kényszerülve 1839 szeptemberében besoroztatta magát Sopronba, a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe. Katonáskodása idején ismerkedett meg [[Pákh Albert]]tel. Már az első bevetés alkalmával – [[Horvátország]] felé tartva – Grazban ideglázat, majd Zagrábban [[tífusz]]t kapott, és miután az év folyamán már kétszer került kórházba, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva leszerelték.
[[1838]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-étől]] a [[Selmecbánya]]i Líceumba járt, ahol 5. osztályba, első éves [[retorika|rétornak]] iratkozott be. A ''Nemes Magyar Társaság'' nevű önképzőkör tagja lett. Itt ismerkedett meg [[Gvadányi József]], [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]], [[Vörösmarty Mihály]] költészetével is. Boleman István és Lichard Dániel voltak tanárai, az előbbi költészettant, latin fordítást, stílusgyakorlatokat és földrajzot tanított, az utóbbi pedig hittanra, régiségtanra és magyar történelemre oktatta az ifjúságot latinul, mivel magyarul nem tudott. Ezenkívül a [[német nyelv]]et is gyakorolták. Lichard azonban félévkor megbuktatta Sándort: ''„A félévi vizsgálat rosszul sikerült s egyik szláv érzelmű tanárától a magyar történelemből elégtelent kapott. Atyja erre megírta neki, hogy mint érdemetlen fiúról leveszi róla kezét.”''{{forr}}
A valósághoz tartozik azonban, hogy amikor Sándor tizenöt éves volt, a család minden pénzét elveszítette az [[1838-as árvíz]] és egy rokon veszteségeinek kezességvállalása miatt, és ezért fiuknak [[1839]] februárjában el kellett hagynia a Selmeci Líceumot. Atyja azonban a félévi rossz bizonyítványra hivatkozva nem támogatta tovább.
=== Vándorévei ===
'''Pest – Sopron – Dunavecse'''
[[Fájl:Petofi bucsuja a szuloi haztol Munkacsy Mihaly.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Petőfi Sándor búcsúja a szülői háztól, [[Munkácsy Mihály]] festménye]]
[[Fájl:Kislak helye Dunavecsén.jpg|thumb|220px|Emléktábla a [[dunavecse]]i [[első világháború]]s emlékmű talapzatán]]
Az ifjú ekkor gyalog útra kelt, Pestre tartott, ahol statisztaként, illetve szolgaként alkalmazta a [[Nemzeti Színház]]. Apja azonban utánament és hazavitte. Anyja [[Ostffyasszonyfa|Ostffyasszonyfára]] küldte rokonokhoz, hogy [[Sopron]]ban ismét iskolába járhasson. Ám ekkor megismerkedett a szép és gazdag Tóth Rózával, akihez költeményeket írt. Így a rokonságtól is távozásra kényszerülve 1839 szeptemberében besoroztatta magát Sopronba, a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe. Katonáskodása idején ismerkedett meg [[Pákh Albert]]tel. Már az első bevetés alkalmával – [[Horvátország]] felé tartva – [[Graz]]ban ideglázat, majd [[Zágráb]]ban [[tífusz]]t kapott, és miután az év folyamán már kétszer került kórházba, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva leszerelték.
1841 februárjában visszajutott Sopronba, majd innen szüleihez ment [[Dunavecse|Dunavecsére]]. A szülők ismét felvetették, hogy mesterséget kellene tanulnia, legyen mészároslegény, ő azonban inkább a színészi pályát választotta. Sepsy Károly vándorszínészei közé állt be, ahol három hónapot töltött el.
'''A pápai kollégiumban'''
1841 őszén újra tanulásra adta fejét – egy évet élt és tanult a híres pápai kollégium falai közt. Tanára, Tarczy Lajos, tanára szerzett neki egy kis keresetet, beajánlotta Horváth István ügyvédhez, kinek Lenke leányát tanította, amiért kosztot s egy pár forintnyi havi fizetést kapott; tanítványa azonban 1841. decemberében meghalt, így ő elesett a rendes koszttól és havi díjtól; Horváthnál másolt még ezután is, lakása Orlaival együtt egy szabónál volt. Az iskolába a VII. (logikai) osztályba vették fel, melyet 1841–421841-42-ben jó eredménnyel végzett; kedvelt tárgyaiból, a magyar, német nyelvből és földrajzból kitűnő volt, de a többi tantárgyat nem szerette és elhanyagolta. A pápai esztendő későbbi tevékenységére és életére is kihatott. Barátja lett [[Jókai Mór]] és [[Orlai PetrichPetrics Soma]] festő. Sikereket ért el az iskola önképzőkörében, majd elindult az országos diadalútra. A pápai tanuló 1842 májusában következő levelet intézte [[Bajza József]]hez, néhány vers kíséretében:
===A költő neve "Petőfi" lesz===
A pápai tanuló 1842 májusában a következő levelet intézte [[Bajza József (költő)|Bajza Józsefhez]], néhány vers kíséretében:
:''Tekintetes Szerkesztő Ur!
::''Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek, kérem őket az AthenaeumbanAtheneumban felvenni. Gyenge erőmet továbbra is ajánlva vagyok''
:::''Tekintetes urnak alázatos szolgája''
:::''Pápán, maj.5.1842''
[[1842]]. [[május 21]]-én az ''[[Athenaeum]]''ban leközölték ''A borozó'' című versét. Ez volt első megjelent alkotása – ekkor még ''Petrovics Sándor'' aláírással, de november 8-án ugyanitt a ''Hazámban'' című költemény alatt már ''Petőfi Sándor''ként írta le nevét.
1842 júliusában még így írja alá Szeberényi Lajosnak írt levelét:
:::''Édes Lajos Barátom!
:::…
:::'' Irtam Pápán Júl. 7-n. 1842.
:::'' igaz barátod
:::''(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló,
:::''(hajdan) Rónai színész,
:::''(jövőben) Sió színész és literator.
[[1842]]. [[május 21.|május 21-én]] az [[Athenaeum (folyóirat)|Athenaeumban]] leközölték ''A borozó'' című versét. Ez volt első megjelent alkotása – ekkor még ''Petrovics Sándor'' aláírással, de november 8-án ugyanitt a ''Hazámban'' című költemény alatt már ''Petőfi Sándor''ként írta le nevét.
{{wikiforrás|A borozó}}
:::''Kecskemét mart. 5-n 1843.
:::''Édes Barátom!…
:::''Pápán vagy két napig Domanovszky barátunknál laktam, kitől a többek közt hallám, hogy... szerelmi bajaid vannak; s te, barátom, ezt eltitkolád előttem... de bocsánat, bocsánat, édes barátom, hogy ezt várni mertem tőled; hisz én még nem tettem magam érdemessé bizalmadra. - Amit utósó leveledben a szinészetről írsz, helyeslem, s követni fogom: studium, fáradatlan studium! - Irám, hogy lemondok a verselésről? "nem tudják, mit beszélnek" valami ilyféle van a szentírásban. - Tehát kitaláltad volna a "borozó" szerzőjét, ha Petrovics alatta nem volna is? No ugy remélem, még könnyebben kitalálád, ki az a Petőfi Sándor, ugyan az Athenaeumban. Karácsonykor Pesten valék, s megismerkedém személyesen Bajzával és Vörösmartyval. - Vörösmartynak szembetűntek verseim, s amint Bajzától hallám, ő a Petőfi név alatt valami régibb irót vélt rejtezni. Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett 2 férfi körében. Boldog fél nap! Szinésztársaim is olvasták az Athenaeumban Petőfi verseit; de ők nem hiszik, hogy én vagyok az. Egyébiránt nem sokat törődöm velök, kik többnyire asini ad lyram. Tisztelj meg, szeretett barátom, nem sokára leveleddel, mit legforróbban várok. De minél előbb, hogy még itt érhessen Kecskeméten. A levél cime legyen: Petőfi Sándor szinésznek, Szabó József társaságánál Kecskeméten. És ezzel csókol
:::''hű barátod
:::'' Petőfi Sándor.<ref>[http://mek.niif.hu/05900/05911/05911.htm PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES PRÓZAI MŰVEI ÉS LEVELEZÉSE]
</ref>
'''A vándorszínész Petőfi'''
Petőfit még mindig inkább a színészet vonzotta, ezért 1842. november 5-én a [[Székesfehérvár]]on szervezett új vándorszínész-társulat tagja lett. Elkezdődött harmadik színészélete. A költő ''Rónai,'' illetve ''Borostyán,'' végül ''Petőfi'' néven lépett fel a színpadon. 1842-ben Pestre látogatott, felkereste Vörösmartyt és Bajzát, hogy őszinte véleményüket kérje költeményeiről. ''Pönögei Kis Pál'' néven mutatkozott be, hogy igazat mondjanak neki, majd a dicséretek után hamar felfedte, ki is ő valójában.
[[Fájl:Petőfi Dunavecse.jpg|thumb|220px|A költő szobra Dunavecsén ([[Szandai Sándor]] alkotása)]]
Petőfit még mindig inkább a színészet vonzotta, ezért 1842. november 5-én [[Szuper Károly]] ajánlása alapján a [[Székesfehérvár]]on szervezett új vándorszínész-társulat tagja lett. Elkezdődött harmadik színészélete. A költő ''Rónai,'' illetve ''Borostyán,'' végül ''Petőfi'' néven lépett fel a színpadon. <ref>[http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-1/kerenyi.htm Petőfi Sándor művészi névhasználatáról]</ref>1842-ben Pestre látogatott, felkereste Vörösmartyt és Bajzát, hogy őszinte véleményüket kérje költeményeiről. ''Pönögei Kis Pál'' néven mutatkozott be, hogy igazat mondjanak neki, majd a dicséretek után hamar felfedte, ki is ő valójában.
1843-ban Fehérvárra, majd [[Kecskemét]]re ment a társulattal, azonban a sikernek hamar vége lett, mivel a társaság tönkrement. Ezután [[Pest]]en, majd [[Pozsony]]ban próbált színészi állást keresni, ám a pálya telített volt. Így az [[Országgyűlési Tudósítások]]at körmölte, mígnem Bajza tudomására jutott nyomora. Baráti társaságában pénzt gyűjtött neki, s valószínűleg ő vette rá [[Nagy Ignác]]ot arra, hogy fordítói munkát kínáljon az ifjú költőnek. Ekkor mindössze három hét alatt lefordított egy francia, majd további három hét múltán egy angol regényt (összesen 900 oldalt) – németből. Bernard ''A koros hölgy'' és James ''Robin Hood'' című műveit a költő tolmácsolásában a [[Kisfaludy Társaság]] adta ki. Ezért kapta első igazi írói fizetését.
'''Nyomor Debrecenben'''
Eztán jutott [[Debrecen]]be, melyre később emlékezve így írt: „''Hej, Debrecen… sokat szenvedtem én tebenned''”. Először a városi társulatnál talált állást, majd egy kisebb, hamar tönkrement vándortársulat ismét elcsalta. Végül a Sopronból megismert barát, [[Pákh Albert]] későbbi humorista adott a beteg, elgyengült és anyagi nyomorral küszködő költőnek szállást és kölcsönt ahhoz, hogy Pestre jusson. A Pápán megkezdett francia tanulását vándorlásai alatt tökéletesre csiszolta, Victor Hugo és Béranger költeményeit eredetiben olvasta; megismerkedett a francia romantikusokkal, dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott, Tieck fejtegetései útján behatóbban megismerte Shakespearet művészetét. Maga is számos költeményt írt. Egy füzetbe másolva verseit, úgy hetvenet–nyolcvanat [[1844]] februárjában, a hideg télben az áradó Tiszát megkerülve gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon. „''A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál''.”
[[Fájl:Petofi Debrecenben 1844 Orlay festmenye.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor Debrecenben, 1844]]
===A Pesti Divatlap szerkesztője===
Eztán jutott [[Debrecen]]be, melyre később emlékezve így írt: ''„Hej, Debrecen… sokat szenvedtem én tebenned”.'' Először a városi társulatnál talált állást, majd egy kisebb, hamar tönkrement vándortársulat ismét elcsalta. Végül a Sopronból megismert barát, [[Pákh Albert]] későbbi humorista adott a beteg, elgyengült és anyagi nyomorral küszködő költőnek szállást és kölcsönt ahhoz, hogy Pestre jusson. A Pápán megkezdett francia tanulását vándorlásai alatt tökéletesre csiszolta, [[Victor Hugo]] és [[Pierre-Jean de Béranger|Béranger]] költeményeit eredetiben olvasta; megismerkedett a francia romantikusokkal, dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott, [[Ludwig Tieck|Tieck]] fejtegetései útján behatóbban megismerte [[William Shakespeare|Shakespeare]] művészetét. Maga is számos költeményt írt. Egy füzetbe másolta úgy 70–80 versét, [[1844]] februárjában, a hideg télben az áradó Tiszát megkerülve gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon. ''„A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál.”''
[[Image:Orlai-petofi1.jpg|thumb|Orlai Petrics Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)]]
[[Vörösmarty Mihály]] – kit a költő „Magyarország egyik legnagyobb emberének” tartott, támogatta az ifjút, s tekintélyével beajánlotta a [[Nemzeti Kör]]nek – a haladó pesti polgárság és értelmiség ellenzéki szellemiségű szervezetének –, hogy Petőfi verseit kiadják. A kör tagjai: Vörösmarty, Tóth Gáspár, [[Fáy András]], [[Szigligeti Endre]], Lendvay (színész), [[Fényes Elek]] tudós statisztikus összeültek, hogy a művek kiadásra kerüljenek.
[[Fájl:Orlai-petofi1.jpg|thumb|220px|Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)]]
Bajza és Vörösmarty beajánlották őt Vahot Imrének, aki sógorától, [[Erdélyi János]]tól annak külföldön tartzózkodása idejére átvette a Regélő Pesti Divatlapot és nevet változtatva, [[Pesti Divatlap]] címen készült kiadni a lapot. Petőfi 1844 áprilisától júniusáig hazalátogatott szüleihez Dunavecsére, ekkor írta családi témájú műveit (''Egy estém otthon'', ''István öcsémhez…''). A fiatal segédszerkesztő költeményben vett végső búcsút a színészélettől: „''Eddig Thalia papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! kalandok, isten veletek''!” Július 1-jén nekifogott a szerkesztőségi tevékenységnek, s közben a feszített munka mellett ontotta verseit – az ország pedig Csokonai óta először kapta fel fejét, sikere egyre felfelé ívelt.
[[Vörösmarty Mihály]] – kit a költő „Magyarország egyik legnagyobb emberének” tartott, támogatta az ifjút, s tekintélyével beajánlotta a [[Nemzeti Kör]]nek – a haladó pesti polgárság és értelmiség ellenzéki szellemiségű szervezetének –, hogy Petőfi verseit kiadják. A kör tagjai: Vörösmarty, Tóth Gáspár, [[Fáy András]], [[Szigligeti Endre]], Lendvay (színész), [[Fényes Elek]] tudós statisztikus összeültek, hogy a művek megjelenjenek.
Ebben az időszakban készült ''A helység kalapácsa'', mely a nemesi és népi költészet ellentétét mutatja, parodizálva az előbbit. Ezután ült le, s alkotta meg a tündérmesék hősét, az egyszerű juhász gyermekét, ''[[János vitéz]]''t – 6 nap alatt. A szerkesztő [[Vahot Imre]] üzleti érdekeket is figyelembe véve irányítgatta a költőt, hogy emelje a lap olvasottságát. Népies helyzetdalaival, életképeivel felkapott költővé vált, de ő már túl kívánt lépni ezen a hangon: mikor azonban eltért a közönség által igényelt normáktól – mint ''A helység kalapácsában'' – éles kritikával fogadták és ellenségeket szerzett magának.
Bajza és Vörösmarty beajánlották őt Vahot Imrének, aki sógorától, [[Erdélyi János]]tól annak külföldön tartózkodása idejére átvette a Regélő Pesti Divatlapot és nevet változtatva, [[Pesti Divatlap]] címen készült kiadni a lapot. Petőfi 1844 áprilisától júniusáig hazalátogatott szüleihez Dunavecsére, ekkor írta családi témájú műveit ''(Egy estém otthon, István öcsémhez…).'' A fiatal segédszerkesztő költeményben vett végső búcsút a színészélettől: ''„Eddig Thalia papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, isten veletek!”'' Július 1-jén nekifogott a szerkesztőségi tevékenységnek, s közben a feszített munka mellett ontotta verseit – az ország pedig [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]] óta először kapta fel fejét, sikere egyre felfelé ívelt.
===A költői válság és szerelmek ideje ===
Ebben az időszakban készült ''A helység kalapácsa,'' mely a nemesi és népi költészet ellentétét mutatja, parodizálva az előbbit. Ezután ült le, s alkotta meg a tündérmesék hősét, az egyszerű juhász gyermekét, ''[[János vitéz]]''t – 6 nap és 6 éj alatt. A szerkesztő [[Vahot Imre]] üzleti érdekeket is figyelembe véve irányítgatta a költőt, hogy emelje a lap olvasottságát. Népies helyzetdalaival, életképeivel felkapott költővé vált, de ő már túl kívánt lépni ezen a hangon: mikor azonban eltért a közönség által igényelt normáktól – mint ''A helység kalapácsában'' – éles kritikával fogadták és ellenségeket szerzett magának.
Még 1844-ben ismerkedett meg Csapó Etelkével, Vahot Imre unokahúgával, a tizenöt esztendős leánnyal, ki elbájolta a költőt, s aki iránt rögtön házassági reményeket is táplált. A leány azonban 1845 elején váratlan betegségben elhunyt. Petőfi versciklust adatott ki emlékére ''Cipruslombok Etelke sírjáról'' címmel.
=== A költői válság és szerelmek ideje ===
[[Fájl:Statue of Petőfi Sándor - cropped.JPG|thumb|220px|Petőfi Sándor szobra [[Makó]]n]]
Még 1844-ben ismerkedett meg Csapó Etelkével, [[Vahot Imre]] unokahúgával, a tizenöt esztendős leánnyal, ki elbájolta a költőt, s aki iránt rögtön házassági reményeket is táplált. A leány azonban 1845 elején váratlan betegségben elhunyt. Petőfi versciklust adatott ki emlékére ''Cipruslombok Etelke sírjáról'' címmel.
Ugyancsak 1845 tavaszán –- felmondva szerkesztői állását, de költőként a lapnál maradva –- kelt útra a Felvidékre, ahol három hónapot tartózkodott. Eközben bejárta [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjest]]t, [[Késmárk]]ot, [[Igló]]t, [[Rozsnyó]]t, [[Rimaszombat]]ot, [[Losonc]]ot, népszerűsítve önmagát, de fiatal költő- és írótársait is. Mindenütt ünnepléssel fogadták, erről ''Úti jegyzetek'' című írása is tanúskodik.
Még ugyanebben az évben ismét megszólaltak a szerelem hangjai Petőfi költészetében. Verseinek ihletője ezúttal a gödöllői jószágigazgató szőke szép leánya, Mednyánszky Berta volt, ki elfogadta a költő udvarlását. Ám apja nem nézte jó szemmel e kapcsolat lehetőségét és saját őseire, nevére hivatkozva elutasította Petőfit Bertától. A lányhoz fűződő érzelmeinek kifejezéseként 1845 őszén önálló kiadásban megjelent a ''Szerelem gyöngyei'' című versciklus. Ezt költeményeinek második kötete követte ''Versek'' címmel.
Vörösmarty Athenaeuma közben megszűnt. Mivel Petőfi kizárólag a Pesti Divatlapnak írt verseket, a maradi [[Honderű]] nem nézte jó szemmel a költő növekvő népszerűségét: voltak, kiket modora, különcségei idegenítettek el tőle, irigyeit pedig bántotta sikere, költészetének szokatlanul eredeti hangütése. Így aztán valóságos hadjáratot indítottak ellene, a Honderűben és az [[Életképek]]ben, sokszor durva személyeskedéssel és rosszindulattal. A költő ezek ellen a Divatlapban versekkel védte magát. A támadók közt volt egyik régi barátja, [[Szeberényi Lajos]] is. Legélesebben azonban [[Császár Ferenc]], [[Nádaskay Lajos]] és [[Petrichevich Horváth Lázár]] igyekeztek nevetségessé tenni. Ellenfelévé vált a tollharcokban [[Nagy Ignác]] és [[Garay János]] is. Azonban vele volt a széles közvélemény nagy többsége, s olyan jeles írók és kritikusok álltak mögötte, mint Vörösmarty, Bajza, [[Szemere Pál]], vagy [[Toldy Ferenc]].
Valószínűleg több oka is volt annak, hogy a költő életében művészetét is befolyásoló válságidőszak következett be: EtelkaEtelke halála, a Berta-szerelem csalódása, az állandó támadások a kritika részéről, az anyagi gondok mind hozzájárultak elkomoruló életkedvéhez és hangja elsötétedéséhez. Ekkor keletkezett az érdekes ''Felhők ciklus'', ''A hóhér kötele'' című regénye, a ''Tigris és hiéna'' drámája, de írt néhány [[elbeszélő költemény]]t is.
=== A szabadságharc előtt: Tízek Társasága, Arany János, Szendrey Júlia ===
'''A Tízek Társasága'''
1846 tavaszán Petőfi tudatos szervezőmunkával szervezte meg a [[Tizek Társasága]] elnevezésű csoportot, melynek tagja volt Petőfi mellett [[Jókai Mór]], [[Tompa Mihály]], [[Degré Alajos]], [[Obernyik Károly]], [[Pálffy Albert]], [[Bérczy Károly]], [[Pákh Albert]], [[Lisznyai Kálmán]] és [[Kerényi Frigyes]]. Új lapot kívántak létrehozni ''Pesti Füzetek'' címen. A tizek kötelezték magukat, hogy az év közepétől számított egy éven belül sehova sem írnak, majd csak a saját szépirodalmi lapjukba. Év közepén csakugyan abbahagyták a különböző lapokhoz írást. Vahot Imre bosszút állt rajtuk, mert a tizek közül ötnek júliusban leközölte olyan munkáikt, melyek korábbról maradtak nála. Emiatt Petőfi összeveszett Vahottal, s párbajra hívta ki, de Vahot megijedve kitért előle. Mivel azonban a társaság tagjait ekkor már figyelték, hatósági engedélyt nem sikerült szerezniük az új újság megindításához.
[[Fájl:Petofi 1845 Barabas Miklos rajza.jpg|bélyegkép|220px|jobbra|[[Barabás Miklós]]: Petőfi Sándor, 1845]]
[[Kép:Petőfi rajza Aranyról.jpg|thumb|150px|left|Petőfi rajza Arany Jánosról]]
1846 tavaszán Petőfi tudatos szervezőmunkával szervezte meg a [[Tízek Társasága]] elnevezésű csoportot, melynek tagja volt Petőfi mellett [[Jókai Mór]], [[Tompa Mihály]], [[Degré Alajos]], [[Obernyik Károly]], [[Pálffy Albert]], [[Bérczy Károly]], [[Pákh Albert]], [[Lisznyai Kálmán]] és [[Kerényi Frigyes]]. Új lapot kívántak létrehozni ''Pesti Füzetek'' címen. A tizek kötelezték magukat, hogy az év közepétől számított egy éven belül sehova sem írnak, majd csak a saját szépirodalmi lapjukba. Év közepén csakugyan abbahagyták a különböző lapokhoz írást. Vahot Imre bosszút állt rajtuk, mert a tizek közül ötnek júliusban leközölte olyan munkáit, melyek korábbról maradtak nála. Emiatt Petőfi összeveszett Vahottal, s párbajra hívta ki, de Vahot megijedve kitért előle. Mivel azonban a társaság tagjait ekkor már figyelték, hatósági engedélyt nem sikerült szerezniük az új újság megindításához.
'''Megismerkedése Szendrey Júliával'''
1846. szeptember 8-án [[Erdély]]ben, egy [[nagykároly]]inagykárolyi megyebálonbálon ismerte meg [[Szendrey Júlia|Szendrey Júliát]], az erdődi tiszttartó Szendrey Ignác leányát. Hosszan társalogtak, s a költőre e találkozás mély benyomást tett. Néhány napig Téreyéknél többször is találkozott a lánnyal, mikor pedig az apjával hazatért [[Erdőd]]re, a várkastélyba, Petőfi két barátjával együtt szeptember 19 - én Szatmárról látogatást tett náluk. A leány érdeklődése is szerelemmé kezdett fejlődni, bár a költő iránt kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a vallomására nem adott határozott választ. A szigorú apa nem találta méltó párnak Petőfit az ő művelt Júliájához, két leánykérés így kudarcba fulladt: először május 16–2216-22 közt időzött Erdődön, ahol apjától megkérte a lányt. Nagybányán kapta Szendrey elutasító levelét, mire 25 - én újra Erdődre indult, és újra feleségül kérte Júliát. Mindkét próbálkozása sikertelennekdikertelennek bizonyult.
'''Arany János barátsága'''
[[Fájl:Petőfi rajza Aranyról.jpg|thumb|150px|left|Petőfi rajza Arany Jánosról]]
[[1847]] februárjában szövődött örök barátsága [[Arany János]]sal, kivel 1849-ig levelezést folytatott, s kihez két alkalommal is ellátogatott. Petőfi első levelét a [[Toldi]] olvasása után írta, verssel köszöntve Aranyt:
::''TOLDI írójához elküldöm lelkemet''
::''Meleg kézfogásra, forró ölelésre! …...''
::''Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,''
::''S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége”.''(''(Arany Jánosnak,'', részlet)
A válasz nem késett sokat:
::''Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,''
::''Éget és világít lelkemben leveled:''
::''Ó mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa,''
::''Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.'' (''Levél Petőfi Sándornak,'' részlet).
Petőfi 1847 tavaszán jelentette meg ''Összes Költeményei''t is, melyből már az első kiadásban 3000 példányt adtak ki, de még három alkalommal kinyomtatták sikere miatt. Versei elé mottóul a költő négy sort tűzött: „''„SzabadságSzabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”''.”
[[Fájl:Szendrey julia.jpg|thumb|220px|Szendrey Júlia]]
[[Kép:Szendrey.jpg|thumb|142px|Szendrey Júlia]]
'''Házassága'''
A Júliával kötendő házasság 1847. szeptember 8-án, pontosan egy évvel találkozásuk után valósulhatott meg. Szendrey Ignác nem volt jelen az esküvőn. A mézesheteket a pár [[Koltó]]n, a kalandos életű [[Teleki Sándor]] grófnak – Petőfi egyetlen arisztokrata barátjának – kastélyában töltötte. E szerelem és házasság lett ihletője Petőfi legszebb szerelmi lírájának, ebben az időszakban keletkezett például a ''Reszket a bokor mert…'' és a ''Szeptember végén'' című költemény is.
Hogy Júlia valóban szerette-e a költőt, vagy csupán becsvágyból ment hozzá, az később sok kérdést vetett fel mind az irodalomban, mind a közvéleményben. Júlia naplója azonban elárulja lelkének háborgásait, kételyeit és érzelmeit Petőfi iránt. Apja kitagadással fenyegette meg, ő mégis a költőt választotta. ''„Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan – mi csak tőle függ –, lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég, és kivívni magamnak a jövő üdvösségét; de ha elszakasztanak tőle, ha még nem is láthatom, úgy veszve, veszve lesz minden számomra! Mindég az idővel bíztatnak, hogy ez meghozandja, mit isten számomra rendelt, de elég volt fél év két hó, én nem várhatom tovább összetett kezekkel az idő ajándékát. Nem! nem lehet tovább! s Marim, édes angyalom, segíts rajtam, ne hagyj elveszni, mint a többiek.”'' – írta Júlia barátnőjének, Térey Marinak levelében. Valószínűleg hozzájárult döntéséhez az a prózai tény is, hogy Petőfi – szinte–szinte már lemondva a lehetőségről – ezidőben megkérte az ünnepelt debreceni színésznő, [[Prielle Kornélia]] kezét.
Az esküvő után az ifjú pár Nagyszalontára, Arany Jánosékhoz látogatott, majd novemberben végül megérkezett Pestre, a Dohány utcába, egy háromszobás lakásba, melyből az egyik szobát kiadták Jókainak. A bérelt lakást az ún. Schiller-házban [[Egressy Gábor]], a költő barátja szerezte. Petőfi átadta magát a munkának és a tervezgetéseknek, a családi boldogságnak. Vörösmartyval és Arannyal szövetségre lépve nekiálltak [[William Shakespeare|Shakespeare]] műveit magyarra fordítani, Petőfi a [[Coriolanus]]szal végzett, majd elkezdte a [[Rómeó és Júlia]] fordítását is. 1848 januárjában azonban elindult a forradalmak sora Európában, először az olaszoknál, majd februárban [[Párizs]]ban, s az események gyors egymásutánban peregtek.
=== Az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt ===
==== '''Petőfi napja ===='''
1848. [[március 15]]. a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. ''„Ezt a napot Patőfi napjának nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel.”'' – emlékezett Jókai. Az eredetileg 19-ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére.
A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált: a forradalom az ő lakásáról indult: Jókai, Bulyovszky, [[Vasvári Pál]] és Petőfi együtt gyalogolt át a [[Pilvax kávéház]]ba. A [[12 pont]] mellett a ''[[Nemzeti dal]]'' a népakarat legfontosabb kifejezője, Petőfi a Pilvaxban majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A Landerer-nyomda előtt már a nyomtatott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a Múzeum előtti népgyűlés, a Városházánál történtek, majd [[Táncsics Mihály]] kiszabadítása a forradalom ismert eseményei. A nap történéseit éjjel és másnap mind prózában, mind költeményben megörökítette: „E hős ifjúság vezére/voltam e nagy tetteknél”. - írta büszkén. „''Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit mint mink / Huszonnégy óra alatt''.”- indokolta e büszkeséget.''„Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat személyesen vezetett'' – jegyzi le tettei jelentőségét Fekete. (''Így élt… 163.old''.)
1848. [[március 15.]] a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. ''„Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel.”'' – emlékezett Jókai. Az eredetileg 19-ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére.
[[Fájl:Petofi 1848 marcius 15.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Ahogy az emlékezet őrzi, Petőfi a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] lépcsőjén – egykorú röplap részlete, nagy valószínűséggel [[Szerelmey Miklós]] rajza]]
A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált: a forradalom az ő lakásáról indult: Jókai, Bulyovszky, [[Vasvári Pál]] és Petőfi együtt gyalogolt át a [[Pilvax]] kávéházba. A [[12 pont]] mellett a ''[[Nemzeti dal]]'' a népakarat legfontosabb kifejezője, Petőfi a Pilvaxban majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A Landerer-nyomda előtt már a nyomtatott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a Múzeum előtti népgyűlés, a Városházánál történtek, majd [[Táncsics Mihály]] kiszabadítása a forradalom ismert eseményei. A nap történéseit éjjel és másnap mind prózában, mind költeményben megörökítette: „E hős ifjúság vezére/voltam e nagy tetteknél”. – írta büszkén. ''„Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit mint mink / Huszonnégy óra alatt.”''- indokolta e büszkeséget.'' „Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat személyesen vezetett'' – jegyzi le tettei jelentőségét Fekete. ''(Így élt… 163. oldal)''
Pest, 1848. március 21. 1848. Petőfi levele Arany Jánoshoz (részlet):
''„Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! …Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket.”''
==== '''A szabadságharc idején ===='''
[[FájlKép:PetofiBarabás 1848 Barabas Miklos rajzaPetőfi.jpg|bélyegképthumb|220px160px|Petőfi 1848-ban ([[Barabás Miklós]] [[litográfia|litográfiája]])]]
''„Petőfi életének utolsó másfél évét mintha csak egy végzetdráma szerzője írta volna: 1848. március 15-től, a győzelem és a dicsőség tetőpontjától 1849. július 31-ig, a végső segesvári katasztrófáig egyetlen hatalmas ívű zuhanásnak tűnik fel pályája.”'' (Idézet a Gépeskönyvből)
Öt nappal a pesti forradalom után már a következőket jegyezte naplójába: ''„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.”'' A márciusi ifjak számukhoz képest jelentős hatást fejtettek ki, mégis csupán közvetve befolyásolhatták a politikát alakító liberális nemességet. Március 15-én mögöttük volt a közvélemény, az ország, ám radikalizmusuk hamarosan elszigetelte őket. Áprilisban így írt a forradalmi fejleményekről:
::„''„megintmegint beszélünk, csak beszélünk,'',
::''A nyelv mozog, a kéz pihen;'';
::''Azt akarják, hogy Magyarország''
::''Inkább kofa, mint hős legyen.”''.”
[[Fájl:Orlai Petőfi dolgozószobájában.jpg|thumb|left|220px|Orlai Petrich Soma: Petőfi dolgozószobájában (olajfestmény, 1861 körül)]]
Egy népgyűlésen pedig hangoztatta, hogy nem bízik a kormányban. A költő ellen titkos és nyílt politikai hadjárat indult. Petőfi népszerűsége rohamosan csökkent, s júniusban elbukott a képviselőválasztáson. Őszintesége csak csökkentette választási esélyeit. A ''Kis-Kunokhoz'' többek közt a következő szavakat intézte: ''„Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész [[Magyarország]] nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz.”'' De emellett meg is akadályozták, hogy az ő hívei is felvonuljanak és szavazzanak, őt pedig kényszerítették a távozásra. [[Nemzetőr]]ök kísérték ki [[Szabadszállás]]ról.
„Úgy látta, a kormány erélytelensége az elért vívmányok elvesztését fogja eredményezni, s a nemzethalál veszedelmétől csak egy újabb forradalom mentheti meg az országot.” (Gépeskönyv, idézet) Éberen és kritikusan figyelte a nemzetgyűlés munkáját, versekben és cikkekben támadta az új kormány tevékenységét. Követelte, hogy vonják ki a magyar katonákat az olasz frontokról. Összevitatkozott Vörösmartyval, aki a nemzetgyűlésben megszavazta a honvédsereg régi vezényleti rendben való felállítását, s igazságtalanul bár, támadta a [[Szózat]] költőjének művészetét is:
A korabeli közvéleményhez hasonlóan ő sem értette meg, hogy az első felelős magyar kormány mozgástere mennyire csekély. Ezt mutatja [[Lenkey János]] huszárszázadának esete is. Lenkey százada 1848 nyarán [[galícia]]i állomáshelyéről megszökött, hogy csatlakozzon a szerveződő honvédséghez. [[Theodor Baillet von Latour|Latour]], osztrák hadügyminiszter követelte a század megbüntetését, ugyanakkor a magyar közvélemény országosan megmozdult a szökött huszárok védelmében. [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszter türelmes magyarázkodása ellenére kevesen értették meg, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül az osztrák követelést, és a század szökése egyébként is a magyar sorezredek hazavezényléséről folyó tárgyalások közben, tehát a lehető legrosszabbkor történt. Ekkor született a ''Lenkei százada'' című verse:
[[Fájl:Petofi 1848 marcius 15 Nemzeti dal Zichy rajza.jpg|bélyegkép|220px|Petőfi a katonák között ([[Zichy Mihály]] litográfiája)]]
[[Fájl:Petofi utolso kepe 1849 Orlay festmenye.jpg|bélyegkép|220px|Petőfi legutolsó arcképe, 1849]]
[[Fájl:Petofi - Segesvar csatater Paur Geza rajza 1850.jpg|bélyegkép|220px|A segesvári csatatér részlete, ahol Petőfit utoljára látták – [[Pauer Géza]] rajza 1850 környékéről]]
::''Koszorút kötöttem''
::''Cserfa-levelekbül''
::''Harmat csillog rajta''
::''Örömkönnyeimbül…''
::''Kinek adnám én ezt,''
::''Kinek adnám másnak,''
::''Mint vitéz Lenkei''
::''Huszárszázadának?''
:::…
::''Itt a haza földén,''
::''Hová vont szívetek,''
::''Forró öleléssel''
::''Üdvözlünk titeket''
::''Vitéz jó testvérek''
::''Üdvözlünk ezerszer…''
::''Beszéljen akármit''
::''A hadügyminiszter!''
Összevitatkozott Vörösmartyval is, aki a nemzetgyűlésben megszavazta a honvédsereg régi vezényleti rendben való felállítását, s igazságtalanul bár, támadta a [[Szózat]] költőjének művészetét is:
::''Megunta azt a szennyes pályát''
::''A nemzet, melyen eddig ment,'',
::''Kiküzködé magát belőle,'',
::''S uj célt tüzött ki odafent,'',
::''S ti visszahurcoljátok őt a''
::''Mocsárba, honnan már kiért.'' –
::''Nem én tépem le homlokodról,'',
::''Magad tépted le a babért''. (''Vörösmartyhoz,'', 1848. augusztus 22., részlet)
– aztán hamarosan kibékültek. Nyáron megírta ''Az apostol''t, élete főművét, megfogalmazva benne történelemfelfogását. Igazolták őt a szeptemberben történt események: [[Josip Jelačić|JellasicsJellačič]] horvát bán szeptember 11-én átlépte a Drávát. Szeptember 16-án Petőfi megfogalmazta az [[Egyenlőségi Társulat]] mozgósító kiáltványát: ''…„Talpra legények! Ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig. ..föl, polgárok, föl küzdeni életre-halálra.”'' Majd jelentkezett katonai szolgálatra, s elindult Erdélybe a népfelkelés szervezésére, útközben Erdődön hagyva állapotos feleségét.
December 15-én meg is született fiuk, [[Petőfi Zoltán]], így Petőfi kénytelen volt szabadságot kérni. Debrecen, 1848. december 15. Petőfi levele Arany Jánoshoz: ''Kedves barátom, csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha írnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán. Ölelünk benneteket! Szeretőszerető barátod…barátod...''
[[FájlKép:Petőfi rajza Bemről 1897-31Bem.JPGjpg|thumb|left|200px|Bem apó, a költő eszményképe (Petőfi saját rajza)]]
Ellenségei harctéri távolmaradását gyávaságnak tekintették, s egyre hevesebben gúnyolták. Végül áthelyeztette magát [[Bem József]] erdélyi hadseregéhez, s feleségét, illetve fiát Vörösmartyra bízva [[Szelindek]]en érte utol a lengyel szabadságharcos hős hadseregét.
A forradalmár költő Bemben megtalálta hadvezérét, az eszményi hőst. Bensőséges, szinte apa-fiú kapcsolat jött létre köztük. Amikor lehetett, Bem inkább futárként küldte őt a kormány székhelyére, hogy a közelharctól megóvja.
Katonai pályafutása során kétszer is lemondott rangjáról. Először még 1849. februárjában, mikor futárszolgálatot teljesített [[Debrecen]]ben és összeveszett [[Mészáros Lázár]] hadügyminiszterrel, akivel már [[Lenkey János]] ügye óta feszült viszonyban volt. Az összetűzésre az adott okot, hogy Petőfi hiányos öltözékben – kesztyű és nyakkendő nélkül – jelentkezett a pedánsságáról is közismert hadügyminiszter előtt. 1849. április 1-jén Bem ismét századossá és segédtisztjévé nevezte ki, majd május 3-án őrnaggyá léptette elő.
Ezt azonban a kormánnyalkormányal meg kellett erősíttetni, ami korábbi, februári lemondás miatt nem igérkezett könnyűnek.
A bekövetkező véres csaták elől május 4-én Bem Debrecenbe küldte ajánlatokkal Kossuthhoz és Klapkához. Petőfi Szalonta felé indult, ahol fiát Aranyéknál hagyva, nejével Debrecenbe utazott tovább és jelentkezett Kossuthnál, azután a helyettes hadügyminiszternél Klapka Györgynél. Bemnek Vécsey tábornok ellen írt levele közzétételéért a Honvédben Klapka súlyosan megrótta és háziőrizetbe is vetette a rangjáról ismét lemondott költőt, és csak [[Görgey Artúr|Görgey]] utasítására engedte szabadon. Bem József ugyanis vele fordíttatta le a [[Vécsey Károly]] elleni vizsgálati kérelmet, de a hadsereg és a kormány a stílusát felismerve azt hitte, hogy Petőfi fogalmazta a levelet. Az eset után úgy tűnt, végleg búcsút mond a katonáskodásnak, s még Bemtől kapott lovát is eladta.
A bekövetkező véres csaták elől május 4 - én Bem Debrecenbe küldte - ajánlatokkal Kossuthhoz és Klapkához. Petőfi Szalonta felé indult, ahol fiát Aranyéknál hagyva, nejével Debrecenbe utazott tovább és jelentkezett Kossuthnál, azután a helyettes hadügyminiszternél Klapka Györgynél. Bemnek Vécsey tábornok ellen írt levele közzétételéért a Honvédben Klapka súlyosan megrótta és háziőrizetbe is vetette a rangjáról ismét lemondott költőt, és csak [[Görgei Artúr|Görgei]] utasítására engedte szabadon. Bem József ugyanis vele fordítatta le a [[Vécsey Károly]] elleni vizsgálati kérelmet, de a hadsereg és a kormány stílusát felismerve azt hitte, hogy Petőfi fogalmazta a levelet. Az eset után úgy tűnt, végleg búcsút mond a katonáskodásnak, s még Bemtől kapott lovát is eladta.
1849 tavaszán ezzel együtt családi gondjai is ismét megszaporodnak: két hónap különbséggel előbb apját, majd édesanyját vesztette el. Így a család nyomorúságos helyzetét is rendezni próbálta, mikor szabadságot kért, s nem kívánt többé katonáskodni. 1849 júniusában azonban felismerték, hogy ismét szükség van rá, s maga [[Kossuth Lajos]] kérte fel a pesti nép mozgósítására. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozott újra Bem hadseregéhez.
1849 tavaszán ezzel együtt családi gondjai is ismét megszaporodnak: két hónap különbséggel előbb apját, majd édesanyját vesztette el. Így a család nyomorúságos helyzetét is rendezni próbálta, mikor szabadságot kért, s nem kívánt többé katonáskodni. 1849 júniusában azonban felismerték, hogy ismét szükség van rá, s maga [[Kossuth Lajos]] kérte fel a pesti nép mozgósítására. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozott újra Bem hadseregéhez.
==== Petőfi halálának kérdése ====
'''Petőfi halálának kérdése'''
[[Fájl:Petőfi-kő.JPG|thumb|220px|balra|Kő a [[fehéregyháza]]i Sár-patak hídja lábánál, [[Segesvár]] környékén. A hagyomány (és egyes visszaemlékezések) szerint erről a helyről nézte Petőfi a segesvári csatát.]]
[[Fájl:Petofi - Segesvar Paur Geza kepe 1850.jpg|bélyegkép|250px|balra|Paur Géza: Segesvár a csatatér színhelye, 1850]]
[[1849]]. [[júliusJúlius 31]]-én került sor a [[Segesvár]] melletti [[fehéregyházi ütközet]]re, délután egykor Bem utasította, hogy hagyja el a csatateret. Ötkor még látták a [[Sárpatak]] hídján, ahol 200 székely ifjú katona 800 kozákkal küzdött., Egyegy Lengyel nevű katonaorvos lóhátról kiáltott még neki, hogy fusson, mire ő – lova már nem lévén – futva–futva elindult. Meghalni nem látta senki.
A bécsi császári titkos levéltár iratai őrzik a csata végét, mely szerint ''„Azonnal, mihelyt a felkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én [[Segesvár]] mellett vívott ütközetben [[Héjjasfalva]] felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllőn is, ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját; ezeket mindjárt le is kaszabolták.”''
A halott Petőfiről Heydte osztrák őrnagy, majdkésőbb ezredes tanúskodott 80 évvel később: neki a fogoly tisztek ''„az alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas”,'' mellén átszúrt felkelőt Petőfivel azonosították a személyleírás alapján. Emellett pedig a holttest mellett talált egy fontos iratot: [[Kemény Farkas]] jelentése volt Bemhez a csapatok állásáról.<ref> ([[Illyés Gyula]]: ''Petőfi'' Sándor, 490–492490-492. oldal</ref>old''.).
A tudomány mai álláspontja szerint Petőfi elesett a [[Segesvári csata|segesvári csatá]]bancsatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába[[Oroszország]]ba hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ezen elmélet képviselői azt is valószínűnek tartják, hogy ott megházasodott és családot alapított.
[[Fájl:Petofi halala Hegedus Laszlo festmenye 1855 korul.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|[[Hegedüs László]]: Petőfi Sándor halála, 1850]]
Amennyiben mégis a csatamezőn halt meg, legalább beteljesedhetett nagy vágya, melyet az ''Egy gondolat bánt engemet…'' című versében írt le: ''"Egy gondolat bánt engemet: / Ágyban, párnák közt halni meg! (…) Ott essem el én, / A harc mezején, / Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, (…) S holttestemen át / Fújó paripák / Száguldjanak a kivivott diadalra, / S ott hagyjanak engemet összetiporva.''"
Szendrey Júlia hosszan kerestette Petőfit, majd 1850. júliusában hozzáment Horvát Árpád történészhez –- ezzel heves ellenérzést váltva ki a közvéleményből. Még a máskor oly lojális Arany János is elítélte ezért. 1868-ban hunyt el, a [[Kerepesi temető]]bentemetőben nyugszik.
{{-}}
== Petőfi költészete ==
'''''Fő szócikk''''': [[Petőfi Sándor költészete]]
[[FájlKép:Szeptember végén kézirata.jpg|thumb|200px180px|A ''Szeptember végén'' kézirata. A verset a világ szinte összes irodalmi nyelvére lefordították.]]
[[Fájl:Petofi Apostol Szekely Bertalan 1889.jpg|thumb|200px|[[Székely Bertalan]]: Az Apostol – illusztráció, 1889]]
{{fő|Petőfi Sándor költészete}}
'''''A költő újításai a magyar lírában''''':
Addig ismeretlen témákat honosított meg költészetünkben: nála jelenik meg először a családi líra, a szerelmiszerelemi költeményekben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a [[Puszta]], a magyar [[Alföld]] méltó rajza.
Kezdeti költeményeiben, első kötetében követi a [[népiesség]] stílusát, mely a korszakban viszonylag friss felfedezés. [[Erdélyi János]] 1842-es tanulmánya az első, melyben a népköltészetben rejlő lehetőségekről, a nép művészetének felfedezéséről, erejéről beszél. Petőfi e stílust követve addig nem létező műfajokat is meghonosított költészetünkben.
Költészete nyomán új hangok kerülnek a versekbe, nyelve felszabadul a Kazinczy-féle „fentebb stíl” használatától. Elhagyja a mitológiai elemeket, a finomkodó körülírásokat. Közérthetően, egyszerűen szól mindenkihez, a nép nyelvét beemeli az irodalomba úgy, hogy emellett megjelenik a kora művelt, tanult emberére valló szókészlet is. Műveiben olvashatjuk először a ''világszabadság'' szót. (''(Horváth János)'')
A versek külcsíne helyett a gondolatot állítja középpontba, fontosabb a mondanivaló, mint a forma tökéletessége.
'''''Pályája, műfaji sokfélesége, legismertebb költeményeiversei''''':
* '''Népiesnépies költemények''': [[Befordúltam a konyhára…]]konyhára (1843), [[A virágnak megtiltani nem lehet…]]lehet... (1843), [[A borozó]] (1842), [[Ez a világ amilyen nagy…]] (1844)nagy, [[Szeget szeggel]] (1843), [[Távolból]] (1843"Kis lak áll a nagy Duna mentében..."), [[Anyám tyúkja]] (1848)
* '''Családicsaládi költemények''': [[Egy estém otthon]] (1844), [[Füstbement terv]] (1844), [[István öcsémhez]] (1844)
* '''Elbeszélőelbeszélő költemények''': [[A helység kalapácsa]] (1844), [[János vitéz]] (1845), [[Bolond Istók]] (1847), [[Az apostol]] (1848)
* '''Útirajzokútirajzok''': Úti levél,. Életképek (1844)
* '''Tájkölteményektájköltemények''': [[Az alföld]] (1844), [[A Tisza]] (1847), [[A puszta, télen]] (1848), [[A Kiskunság]] (1848)
* '''Szerelmiszerelmi költemények''': [[Fa leszek, ha…]]ha... (1845), [[Reszket a bokor, mert…]]mert... (1846), [[Szeptember végén]] (1847), [[Beszél a fákkal a bús őszi szél…]]szél (1847), [[Minek nevezzelek?]] (1848)
* '''Forradalmiforradalmi látomásköltészet''': [[A XIX. század költői]] (1847), [[Egy gondolat bánt engemet…]] (1846)engemet..., [[Nemzeti dal]] (1848), [[Föltámadott a tenger…]]tenger (1848)
* '''Aa szabadságharc versei''': [[Csatadal]] (1848), [[A vén zászlótartó]] (1848), [[Európa csendes, újra csendes…]]csendes... (1849)
== Petőfi emlékezete ==
'''''Petőfi tiszteletére létrejött intézmények'''''
* [[Petőfi Társaság]] ([[1876]]–[[-1944]]): A Petőfi-kultusz terjesztése és a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából alapított egyesület. Első elnöke Jókai Mór volt, a társaságTársaság hozta létre a [[budapest]]iPetőfi Petőfi-HázatMúzeumot és a Petőfi Könyvtárat.
* [[Petőfi Irodalmi Múzeum]] (PIM): Az [[1909]]-től [[1945]]-ig kiállításként és kutatóhelyként működő Petőfi-Ház jogutódja. 1945-ben bombatalálat érte a Petőfi-Ház épületét, gyűjteménye a [[Budapesti Történeti Múzeum]]hoz került, az önálló Irodalmi Múzeumot [[1954]]-ben hozták létre, [[1998]]-ban vette fel ismét Petőfi nevét. Művészeti tára [[19.a század|19]]–[[-20. század]]iszázadi magyar irodalmi vonatkozású képzőművészeti-, tárgyi- és fotóanyag- gyűjteménnyel rendelkezik. Őrzi az írók egykori tulajdonát képező műalkotásokat. Törzsanyaga a Petőfi- Ház gyűjteményegyűjteményei (Petőfi és Jókai öröksége), mellett [[Ady Endre]], és [[József Attila]] hagyatéka. Kézirattára és hangtára is van. Könyvtárának alapját a Petőfi Társaság anyaga és a Jókai-hagyaték képezi.<ref>{{cite web | url = http://www.pim.hu/object.ba860504-09f5-46cf-bd22-07bc440e7290.ivy | title = A PIM története | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.pim.hu }}</ref>
* [[Petőfi Könyvtár]]
* [[Petőfi SzülőházHáz, és EmlékmúzeumKiskőrös]]<ref>{{cite web | url = http://petofimuzeum.hu/ | title = A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum honlapja | accessdate = 2010-04-23 }}</ref>: [[Kiskőrös]]ön 1909-ben nyitotta meg kapuit a költő szülőháza, mint múzeum.
* [[Teleki-Petőfi Emlékmúzeum]] [[Koltó]]n, a Teleki kastélyban.
'''''Kortársak festményei Petőfiről'''''
* [[Barabás Miklós]]: Petőfi arcképe, Petőfi Sándor mellképe
* [[Madarász Viktor]]: Hazám, Petőfi mellképe
[[Kép:Petofi_Budapest.jpg|thumb|160px|Petőfi szobra Budapesten, a Petőfi téren. [[Reményi Ede]] hegedűművész kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával készült.]]
[[Fájl:Petőfi szobor Kiskőrös 1861.JPG|thumb|200px|A világ első köztéri Petőfi-szobra. Készült a [[kiegyezés]] előtt, 1861-ben. A Gerenday testvérek által készített szobor ma Petőfi szülőházának udvarán áll]]
[[Fájl:Petofi Budapest.jpg|thumb|200px|Petőfi szobra Budapesten, a Petőfi téren. [[Reményi Ede]] hegedűművész kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával készült.]]
[[Fájl:Statue of Petőfi Sándor.JPG|thumb|right|200px|A költő [[Petőfi Sándor-szobor (Makó)|szobra]] [[Makó]]n]]
'''''Emlékművek, szobrok, domborművek'''''
* '''Petőfi Sándor-szobor, Budapest''': Anyaga: szürke gránit talapzaton, bronz. Mérete: 375 cm. Alkotói: Izsó Miklós és Huszár Adolf. Felállították: 1882. Cím: 1052 Budapest, V. kerület, Petőfi tér, Vázlata: Rimaszombat, 1873, gipsz, múzeumi példány a pesti szoborhoz.
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, [[Badaló]]''': Anyaga: szürke [[márvány]], körötte rózsaszín [[beton]]koszorú, felette fehér [[gipsz]] díszítés. Felállították: [[1938]]-ban. A hagyomány szerint Petőfi [[1847]]. [[július 13.|július 13-án]], a falun áthaladván, megpihent a református templom mellett. Ennek emlékét őrzi a templom falán elhelyezett tábla.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-emlektablaja-badaloban | title = Petőfi Sándor emléktáblája Badalóban | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Baja]], Petőfi-szigetGödöllő''': Anyaga: [[bronz]]. Mérete: 2,5 m. Alkotója: [[FritzTuráni János]]Kovács István. Felállították: [[1984]]-ben1955. augusztus 21.
* '''Petőfi Sándor-szobor, Pápa''': Pápa legnagyobb terén, az Esterházy-kastély és a plébániatemplom között. Alkotója: Somogyi József.
* '''Petőfi Sándor-mellszobor, [[Bácskertes]]''': Anyaga: bronz, vörös márvány talapzaton. Alkotói: [[Lantos Gyöngyi]] és [[Máté István]]. Mérete: 73 cm, talapzata 1,65 m magas. Felállították: [[2006]]. [[március 15.|március 15-én]]. A [[Nemzeti Fórum]] nevében [[Lezsák Sándor]] magyar [[országgyűlés]]i képviselő adományozta a falunak. [[Délvidék]] egyetlen köztéri Petőfi-szobra.
* '''Petőfi Sándor-szobor, Kiskőrös''': A Petőfi - ház kertjében. Anyaga: homokkő. Alkotója: Gerenday Antal. Restaurátora: Bozóki István kőfaragómester és testvére. Felállítása: 1861.
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Beregszász]]''': Anyaga: bronz, fehér [[terméskő]] talapzaton. Alkotója: [[Körösényi Tamás]]. Felállították: [[1991]]. március 15-én. 1991. [[október 4.|október 4-én]] Volodimir Dankunics helyi lakos vasrúddal támadt a szoborra, néhány nap múlva pedig valaki ledöntötte. Ezután [[Nyíregyháza|Nyíregyházára]] vitték, ott helyrehozták. Másodszori felállítása: [[1992]]. március 15. Annak emlékét őrzi, hogy a költő útja során, [[1847]]. [[július 12]]-13-án a városban szállt meg. Cím: Beregszász, II. Rákóczi Ferenc tér, az Arany Páva étterem (egykori Úri Kaszinó) épülete előtt.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-szobra-az-egykori-beregvarmegyei-kaszino-elott | title = Petőfi Sándor szobra Beregszászban | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-mellszobor, Maglód''': Felállították: A forradalom centenáriumán 1948-ban.
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, Beregszász''': Anyaga: [[terrakotta]]. Alkotói: [[Ortutay Zsuzsa]] és [[Horváth Anna]]. Felavatták: [[1987]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]]. Beregszászi tartózkodása során Petőfi az egykori Oroszlán Vendégfogadóban szállt meg, ezen épület falán helyezték el az emléktáblát. Az épületben ma az [[Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház]] és üzletek foglalnak helyet.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-emlektablaja-beregszaszban | title = Petőfi Sándor emléktáblája Beregszászban | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi-emléktábla, Maglód''': itt ismerkedtek meg a költő szülei. A hajdani emléktábla elveszett, az új 1991-ben került helyére. Cím: Maglód, Petőfi tér
* '''Petőfi Sándor-szobor, Budapest''': Anyaga: bronz, szürke [[gránit]] talapzaton. Mérete: 375 cm. Alkotói: [[Izsó Miklós]] és [[Huszár Adolf]]. Felállították: [[1882]]-ben. Cím: 1052 Budapest, [[Budapest V. kerülete|V. kerület]], Petőfi tér. Vázlata: [[Rimaszombat]], [[1873]], gipsz, múzeumi példány a pesti szoborhoz.
* '''Petőfi Sándor-mellszobor, Bácskertes''': A délvidék egyetlen köztéri emlékműve. Mérete: 73 cm, márványtalapzata 1,65 m magas. Alkotói: Lantos Gyöngyi és Máté István. Felállították: 2006. március 15. A Nemzeti Fórum nevében Lezsák Sándor magyar országgyűlési képviselő adományozta a falunak.
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Csíkszereda]]''': Anyaga: bronz. Alkotója: [[Szobotka András]]. A [[Mikó-vár]] előtti téren, a 2009-ben felújított ''Vár tér''en található.<ref>{{cite web | url = http://www.szoborlap.hu/9150_petofi_sandor_csikszereda_szobotka_andras_1973.html | title = Petőfi Sándor szobra Csíkszeredán | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.szoborlap.hu }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Eger]]''': Magassága: 1,62162 m. A hittudományi főiskola kertjében található.
* '''Petőfi [[obeliszk]], Marosvásárhely''': a plébánia és a Takarékpénztár (volt Görög ház) előtti téren áll. Anyaga: terméskő, bronz plakett. Alkotója: Kallós Ede. Felállították: dr. Bernády György kezdeményezésére, 1912. november. Az emlékoszlopot 1919 márciusában ledöntötték, a bronz dombormű eltűnt. 1923-ban a helyére a román katona emlékművet emelték.
* '''Petőfi Sándor-dombormű és [[Esztergomi emléktáblák listája|-emléktábla]], [[Esztergom]]''': A költő születésének 150. évfordulója és a városalapítás 1000. évfordulója alkalmából helyezték el a Petőfi Sándor Általános Iskola falán.
* '''Petőfi dombormű a Teleki-házon, Marosvásárhely''': Avatása: halálának 150. évfordulója alkalmából, 1999. július 29-én. Alkotója: Puskás Jenő. Szokolai Imre Márton budapesti polgár ajándékozta a városnak.
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, Esztergom''': 1973-ban avatták fel annak a Kossuth Lajos utcai háznak a falán, ahol a költőt vendégül látták 1846-ban, esztergomi látogatásának alkalmával.
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Gödöllő]]Marosvásárhely''': AnyagaAlkotója: bronzHunyadi László. MéreteFelállították: 2,5 m2000. Alkotója:A [[TurániKossuth KovácsLajos Imre]].utca Felavatták:és [[1955]].Arany [[augusztusJános 21.|augusztusutca kereszteződésében 21-én]]áll.
* '''Petőfi Sándor-szobor, Segesvár - Kiskunfélegyháza''': a régi sajtó szerint'' Segesváron, utolsó csatájának helyszínén 1897-ben szobrot emeltek Petőfi Sándor tiszteletére. Az első világháború alatt a szobor Magyarországra került. Később román politikusok visszakövetelték. A diplomáciai tárgyalások nem jártak sikerrel, a szobrot azóta sem állították vissza eredeti helyére. Románia visszaköveteli a segesvári Petőfi-szobrot. A békeszerződés szerint Magyarország és Románia a nemzeti érzés ápolását szolgáló művészeti szobrait és gyűjteményeiket kicserélhetik egymással.''... ''A román kormány visszaköveteli az összes műtárgyakat, amelyeket 1914. június 1. óta Erdélyből eltávolítottak. Ezek között van a segesvári Petőfi-szobor is, amelyet az 1916-i meneküléskor szállítottak Budapestre. A gyönyörű szobrot később nagy ünnepségek között Kiskunfélegyházán állították fel''. (''Ellenzék, 1922. V. 13., 6. old''.)
* '''Petőfi Sándor-szobor, Kiskőrös''': Anyaga: [[homokkő]]. Alkotója: [[Gerenday Antal]]. Restaurátora: Bozóki István kőfaragómester és testvére. Felállították: [[1861]]-ben. Petőfi szülőházának kertjében áll.
* '''Petőfi Sándor-mellszobor, [[Maglód]]''': Felállították: a forradalom centenáriumán, [[1948]]-ban.
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, Maglód''': Itt ismerkedtek meg a költő szülei. A hajdani emléktábla elveszett, az új 1991-ben került a helyére. Cím: Maglód, Petőfi tér.
* '''[[Petőfi Sándor-szobor (Makó)|Petőfi Sándor-szobor]], [[Makó]]''': a költőről elnevezett parkban áll a szobor, amelyet [[1954]]-ben avattak föl. Alkotója [[Nagy Gyula (szobrász)|Nagy Gyula]].
* '''[[Petőfi Sándor-szobor (Marosvásárhely)|Petőfi Sándor-szobor, Marosvásárhely]]''': Alkotója: [[Hunyadi László (szobrász)|Hunyadi László]]. Felállították: [[2000]]-ben. A Kossuth Lajos utca és az Arany János utca kereszteződésében áll.
* '''[[Petőfi-emlékoszlop (Marosvásárhely)|Petőfi Sándor-obeliszk, Marosvásárhely]]''': Anyaga: az oszlop terméskő, rajta bronz plakett. Alkotója: [[Kallós Ede]]. Felállították: dr. [[Bernády György]] kezdeményezésére, [[1912]] novemberében. A [[Keresztelő Szent János Plébánia (Marosvásárhely)|plébánia]] és a Takarékpénztár (volt Görög ház) előtti téren állt. [[1919]] márciusában ledöntötték, a bronz dombormű eltűnt. [[1923]]-ban helyére román katonai emlékművet emeltek.
* '''Petőfi Sándor-dombormű a [[Teleki-ház (Marosvásárhely)|Teleki-házon]], [[Marosvásárhely]]''': Alkotója: [[Puskás Jenő]]. Felavatták: halálának 150. évfordulója alkalmából, [[1999]]. [[július 29.|július 29-én]]. Szokolai Imre Márton budapesti polgár ajándékozta a városnak.
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, [[Munkács]], [[munkácsi vár]]''': [[Rákóczifalva]] ajándékozta Munkácsnak. Petőfi 1847. július 12-én járt a várban.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-emlektabla-a-munkacsi-varban | title = Petőfi-emléktábla a munkácsi várban | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-mellszobor, Munkács, munkácsi vár''': Alkotója: [[Mihajlo Beleny]]. Felavatták: 2008. szeptember 18-án.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-mellszobra-a-munkacsi-varban | title = Petőfi Sándor mellszobra a munkácsi várban | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Pápa (település)|Pápa]]''': Alkotója: [[Somogyi József (szobrász)|Somogyi József]]. Felavatták: [[1973]]-ban. Pápa Fő terén, az Esterházy-kastély és a plébániatemplom között áll.<ref>{{cite web | url = http://www.vendegvaro.hu/Petofi-szobor-Fo-ter | title = Petőfi-szobor Pápán | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.vendegvaro.hu }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Segesvár]] – [[Kiskunfélegyháza]]''': Alkotója: [[Köllő Miklós]]. A régi sajtó szerint ''Segesváron, utolsó csatájának helyszínén [[1897]]-ben szobrot emeltek Petőfi Sándor tiszteletére. Az [[első világháború]] alatt a szobor Magyarországra került. Később román politikusok visszakövetelték. A diplomáciai tárgyalások nem jártak sikerrel, a szobrot azóta sem állították vissza eredeti helyére. [[Románia]] visszaköveteli a segesvári Petőfi-szobrot. A [[trianoni békeszerződés|békeszerződés]] szerint Magyarország és Románia a nemzeti érzés ápolását szolgáló művészeti szobrait és gyűjteményeiket kicserélhetik egymással…. A román kormány visszaköveteli az összes műtárgyakat, amelyeket [[1914]]. [[június 1.]] óta [[Erdély]]ből eltávolítottak. Ezek között van a segesvári Petőfi-szobor is, amelyet az [[1916]]-i meneküléskor szállítottak Budapestre. A gyönyörű szobrot később nagy ünnepségek között Kiskunfélegyházán állították fel. (Ellenzék, 1922. V. 13., 6. old.)''
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Szeged]]''': Alkotója: [[Horvay János]]. Felállították: [[1930]]-ban. A [[Dóm tér]]en körülfutó árkádok alatti Nemzeti Emlékcsarnokban áll.<ref>{{cite web | url = http://www.szoborlap.hu/772_petofi_sandor_szobor_szeged_horvay_janos_1930.html | title = Petőfi Sándor szobra Szegeden | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.szoborlap.hu }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-szobor, [[Ungvár]]''': Alkotója: [[Ferenczy Béni]]. Felavatták: [[1990]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]]. [[Magyarország]] ajándékozta Ungvárnak. A szobor a Petőfi tér közepén áll.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-szobra-ungvaron | title = Petőfi Sándor szobra Ungváron | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''Petőfi Sándor-emléktábla, Ungvár''': Második felső-magyarországi útja során, 1847. [[július 11.]] estéjén érkezett Petőfi Ungvárra, s július 12-én délelőtt folytatta útját [[Munkács]] felé. Az akkori Sas téren álló Fekete Sas Vendégfogadóban szállt meg, ennek emlékére [[1911]]-ben az azóta lebontott vendéglő helyére épített iskola homlokzatára emléktáblát helyeztek, melyet babérkoszorú vesz körül, bal oldalán kard, lant, puska alakja van megformálva. A tér azóta felvette Petőfi nevét, az épületben ma az ukrán 2. Számú Művészeti Iskola található.<ref>{{cite web | url = http://www.karpataljaturizmus.net/latnivalok/petofi-sandor-emlektablaja-ungvaron | title = Petőfi Sándor emléktáblája Ungváron | accessdate = 2010-04-23 | publisher = www.karpataljaturizmus.net }}</ref>
* '''[[Kína|Kínában]]''' '''két szobrot''' állítottak tiszteletére, egyet [[2003]]-ban [[Peking]]ben, egy másikat [[2007]]-ben [[Sanghaj]]ban.<ref>{{cite web | url = http://index.hu/kulfold/hirek/326084 | title = Gyurcsány felavatta a második Petőfit Kínában | accessdate = 2010-04-23 | date = 2007-09-05 | publisher = index.hu }}</ref>
[[Fájl:Petofi-Sandor-VVEemlekpadok.gif|thumb|350px|jobbra|Petőfi Sándor emlékpadok (Alsógöd-[[Városvédõk Egyesülete]] [http://varosvedok.hu]), "Nemzeti dal"]]
'''''Róla elnevezett'''''
* [[MR2-Petőfi Rádió]]
* [[Petőfi híd]], Budapest
* A [[Kárpát-medence]] számos településén van a költőről közterület elnevezve.
* Sok oktatási intézmény viseli a nevét, például:
** [[Petőfi Sándor Általános Iskola]], [[Csíkszereda]]
** [[Petőfi Sándor Gimnázium]], [[Budapest]]
'''''Irodalmi művek Petőfi emlékére'''''
* [[Jókai Mór]]: ''Politikai divatok'' (1862)
* [[Harsányi Zsolt]]: ''Az üstökös'' (1932)
* [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]]: ''Petőfi elmegy'' (színmű, 1922)
* [[Herczeg Ferenc]]: ''A Költő és a Halál'' (színmű, 1923)
* [[Szabó Lőrinc]]: ''A szökevény'' (színmű, 1923)
* [[Illyés Gyula]]: ''Két férfi'' (filmregény, 1950)
* [[Füsi József]]: ''Az aszódi diák'' (1953)
'''''Filmek a költőről'''''
* ''Szeptember végén'' (1943)
* ''Föltámadott a tenger'' (1952)
* ''Kihunyt egy csillag'' (dokumentumfilm, 1960; [[Dienes András]])
* Illyés Gyula: ''Tűz vagyok'' (Petőfi élete,. 1964)
'''''Egyéb művészeti alkotások'''''
*[[2001]]-ben a [[Magyar Nemzeti Bank]] [[emlékérme|emlékpénzérme]]-sorozatot jelentetett meg, [[ifj. Szlávics László]] tervei alapján, ''[[A magyar ifjúsági irodalom alakjai (emlékérme sor)|A magyar ifjúsági irodalom alakjai]]'' címmel. A 200 forintos címlettel készült emlékérmék egyikén Petőfi Sándor: ''[[János vitéz|János Vitéz]]'' című művének illusztrációja látható.<ref>{{cite web | url = http://www.art95.hu/emlekpenz4.html | title = A János vitézhez készült emlékérem | accessdate = 2010-04-23 }}</ref>
* A [[Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum]] többször hirdetett országos képzőművészeti pályázatot Petőfi alakja és művészete témában.
* ifj. Szlávics László: ''Petőfi Sándor'', dombormű<ref>{{cite web | url = http://www.szlavics.hu/iszl/p089.html | title = ifj. Szlávics László: ''Petőfi Sándor'' | accessdate = 2010-04-23 }}</ref>
'''''Megzenésített, megfilmesített művei'''''
* [[Friedrich Nietzsche]] ([[1844]]-[[1900]]) fiatalon, [[Pforta]]-beli tanulmányai alatt ([[1858]]-[[1864]]) több Petőfi-verset is megzenésített.<ref>Filozófiai tanulmányai megkezdése előtt Nietzsche hobbiból komponált.</ref>
* [[Kodály Zoltán]]: ''Feltámadott a tenger''
* [[Jankovics Marcell]]: ''János vitéz'' (rajzfilm)
== Kiadások - Összes művei ==
;'''Összes művei'''
* ''Petőfi Sándor összes költeményei'' (Pest, 1847)
* ''Petőfi Sándor vegyes művei'' (I – III., Gyulai Pál, Pest, 1863)
* ''Petőfi Sándor összes művei'' (I – VI., az első kritikai kiadás, Havas Adolf Budapest, 1892–18961892 – 1896)
* ''Petőfi Sándor'' (Összes költeményei, Voinovich Géza, Budapest, 1921)
* ''Petőfi Sándor Összes művei'' (I – VII., MTA kritikai kiadás, Budapest, 1951–19641951 – 1964)
* ''Petőfi Sándor Összes művei'' (I – III., Magyar klasszikusok sorozat, Pándi Pál, Budapest, 1955)
== Petőfi a világirodalomban ==
{{navbox
'''''Német nyelvű fordítások'''''
|név = Petőfi Sándor
* Petőfi első fordításban németül jelent meg: ''A lopott ló, A csikós, A rabló'' című versek, Dux Adolf (Sonntagsblätter, Pest, 1845.)
|cím = Petőfi a világirodalomban
* Ausgewählte Gedichte von Alexander Petőfi. Deutsch von Adolf Dux. (Wien, 1846.)
|navbar = off
* Gedichte von Alexander Petőfi. Nebst einem Anhange, Lieder anderer ungarischer Dichter. Aus dem Ungarischen übertragen durch K. M. Kertbeny. (Frankfurt am Main, 1849). - Petőfi és 170 költeménye, 1500 példányban
|állapot = collapsed
* Der Held János. Ein Bauernmärchen von Petőfi. Aus dem Ungarischen übersetzt durch Kertbeny. Mit Porträt des Dichters. (Stuttgart, 1850.) - 750 példányban
|listastílus = text-align:left
* Alexander Petőfi's Gedichte. Aus dem Ungarischen übersetz von Fr. Szarvady und Moritz Hartmann. (Darmstadt, 1851.)
|lista1 = '''''[[Német nyelv]]ű fordítások'''''
* további fordítói: Adolf Buchheim, Oskar Falke, C. F. Daumer, Karl Schröter, Demeter Dudumi, Hugo von Meltzl, Theodor Opitz, Eugen Müller, Ladislaus Neugebauer, J. Schnitzer, Ludwig Reich, W. Berger, J. Goldschmidt, Georg von Schulpe, Alfred Teniers, Ersnt Speidl, Heinrich Melas, Ludwig Stein-Abai, Andor von Sponer, dr. Adolf Kohut, Lindner Ernő, Josef Steinbach, Ernst Lindner...
* Petőfi első fordításban angolul/németül jelent meg: ''A lopott ló, A csikós, A rabló'' című versek, Dux Adolf (Sonntagsblätter, Pest, 1845.)
* ''Ausgewählte Gedichte von Alexander Petőfi.'' Deutsch von Adolf Dux. (Wien, 1846.)
* ''Gedichte von Alexander Petőfi.'' Nebst einem Anhange, Lieder anderer ungarischer Dichter. Aus dem Ungarischen übertragen durch K. M. Kertbeny. (Frankfurt am Main, 1849) – Petőfi és 170 költeménye, 1500 példányban.
* ''Der Held János. Ein Bauernmärchen von Petőfi.'' Aus dem Ungarischen übersetzt durch Kertbeny. Mit Porträt des Dichters. (Stuttgart, 1850.) – 750 példányban.
* ''Alexander Petőfi's Gedichte.'' Aus dem Ungarischen übersetz von Fr. Szarvady und Moritz Hartmann. (Darmstadt, 1851.)
* további fordítói: Adolf Buchheim, Oskar Falke, C. F. Daumer, Karl Schröter, Demeter Dudumi, Hugo von Meltzl, Theodor Opitz, Eugen Müller, Ladislaus Neugebauer, J. Schnitzer, Ludwig Reich, W. Berger, J. Goldschmidt, Georg von Schulpe, Alfred Teniers, Ersnt Speidl, [[Heinrich Melas]], Ludwig Stein-Abai, Andor von Sponer, dr. Adolf Kohut, Lindner Ernő, Josef Steinbach, Ernst Lindner…
'''''[[Angol nyelv]]űnyelvű fordítások'''''
* ''Translations from Alexander Petőfi, the magyar poet.''. By Sir John Bowring. (London, 1866.)
* Pulszky Ferenc és Teréz: ''Tales and Traductions of Hungary.''. (London, 1851.)
* ''Gems from Petőfi and other hungarian poets …...'' translated by Wm. N. Lowe. (New -York, 1882.)
* ''Alex. Petőfi. A lecture, delivered before the Hungarian relief Committee of Cleveland'' (on Febr. 1st. 1883. by Wm. N. Loew.)
* Frederic Walter Fuller angol költő fordításában megjelent 1894. Trübner and Co. londoni cég kiadásában 12 válogatott vers Petőfi költeményeiből.
'''''[[Ír nyelv]]űnyelvű fordítás, emlékezés '''''
* A Hibernia című írországi lap 1882 - ben megemlékezettmegemlékezik Petőfiről, szobra leleplezése alkalmából és a ''Nemzeti dal'' első strófáját magyarul, a ''Dalaim'' című költeményét angolul mutattamutatja be.
'''''[[SzlovénFrancia nyelv]]űnyelvű fordításfordítások'''''
* Sándor Petőfi: Pesmi (versek), Fordította: Kajetan Kovič és Jože Hradil, az előszót írta: Lator László; Založba OBZORJA, 1999. (42 vers)
'''''[[Francia nyelv]]ű fordítások'''''
* Petőfi 1850-ben a ''La Hongrie ancienne et moderne'' című kiadványban vált először ismertté a franciák előtt; majd [[Thales Bernard]] és [[Desbordes Valmore]] ismertették az Athenaeum és a Revue Française hasábjain.
* ''Chanson de Petőfi. Poesis Hongrois.''. Par Paul Durivage (Jámbor Pál). Première Livrason, (Paris, 1856.)
* ''La destiné. Trad. en vers.''. Mélodies pastorales par Bernard. (Paris, 1856).
* ''Le poète de la révolution Hongroise. Alexander Petoefi.''. Par Charles Louis Chassin. (Bruxelles, Paris, 1860.)
* Richard Jaques (1841–611841-61), Petőfi francia fordítója, ''Alex. Petőfi et la révolution hongroise'' című tanulmányt írt, ezt és költeményeit 1885-ben gyűjtötték össze kiadásra.
* ''Poesies Magyares. Petoefi Sándor.''. Traduction par H. Desbordes-Valmore et Ch. E. Ujfalvy de Mező-Kövesd. (Paris, 1872.)
* H. F. Amiel, ''Les étrangères.''. (Paris, 1876.)
* Le Chevalier Jean, Conte magyar par Alex. Petoefi, suivi de quelques pièces lyriques du même auteur, traduit sur l'original par A. Dozon. (Paris, 1877.)
* ''Les grandes poetes Hongrois Arany-Petőfi.''. Traduction en vers par F. G. [[Gautier]]. (Paris, 1898.)
* [[Thales Bernard]]: ''Le Souvenir'' (Paris, 1855.), ''Revue de Genève'' (1858.), ''Revue Contemporaine.''. (Paris, 1857.), ''Mélodies Pastorales.''. (Paris, 1856–18601856-1860.), ''Revue de la province.''. (Paris, 1861.)
* Polignac Melchior: ''Poesis Magyares'' című antologiájában Petőfi költészetét nagy gonddal mutatta be.
* Coppée is lelkesedett a költő iránt és több költeményét lefordította.
'''''Olasz fordítások'''''
[[Fájl:Giuseppe Cassone Kiskőrös.JPG|thumb|220px|Petőfi műveinek olasz fordítója, Giuseppe Cassone szobra Kiskőrösön (Lantos Györgyi alkotása)]]
'''''[[Olasz nyelv]]ű fordítások'''''
* ''Alessandro Petőfi. Sogno in cantato.'' Versione di [[Giuseppe Cassone]]. (Assis, 1874.)
* Helfy Ignác: ''Alessandro Petőfi. Versi scelti'' címmel a költeményekből közel 200-at fordított olaszra s ezek a Perseveranzában (1860–611860-61.) és az általa [[Milánó]]ban alapított Alleanzaban (1862–18671862-1867.) jelentek meg; ezen költeményeket több olasz lap utánnyomatta és közölte.
* ''Al. Petőfi poeta ungherese. Per la prima volta volgarizzato da Frederico Piantieri.''. (Vallia, 1868.)
* Ambrosoli Solone: ''Sei Poesii di A. Petőfi.''. Como, 1880. Cassone Giuseppetől egymás után jelentek meg Petőfitől: ''Az őrült'', ''A tündérálom'', ''Cipruslombok'' (1874–18811874-1881.)
* Cannizaro: ''In solitudine Carmina. Vol. II.''. (Messina, 1880.)
* P. E. Bolla trieszti akadémiai tanár 71 költeményt eredetiből fordítva adott ki: ''La Liriche di A. Petőfi'' életéről és műveiről írt alapos tanulmány kíséretében (1881, Trieszt) .
* ''L'Apostolo. Prima versione italiana di Giuseppe Cassone.''. (Roma, 1886.) –- Helfy Ignác előszavával.
* ''Foglie di cipresso su la tomba di Etelke.''. Trad. di G. Cassone. (Noto, 1881.)
* L. Morandi e D. Ciampoli: ''Poeti Stranieri.''. (Leipzig, 1904.)
* További fordítók: S. Ambrosoli, E. Tera, P. E. Pavolini, L. Faustin ford. Piantieri, Milelli Dominico, Gaetano Oliva, P. G. Maggi, Fraccaroli, …...
'''''[[Svéd nyelv]]ű fordítások'''''
* ''Al. Petőfi, öfversättningar frau ungerska skalder.''. Af Lotten van Kraemer (6 költemény, 1873.)
* további fordítói: Folmers, G. Ahlborg, Ridderstrom, Fredin, Rubenson, Malström, Krämer k. a., Folmer, Melin
'''''[[Norvég nyelv]]ű fordítások'''''
* S. Holst Jensen Petőfinek több hazafias dalát mutatta be a norvég közönségnek; a ''For Kirke og Kultur'' című havi folyóiratban (1899. júliusjúl.) hosszabb tanulmányt közölt Petőfiről; a ''Dagbladett'' című krisztianiai napilapban pedig a segesvári Petőfi-ünnepélynek szentelt meleg sorokat.
* A ''Samtiden'' és ''Urd'' című norvég szépirodalmi folyóiratok (1899.) szintén közöltek költeményeket Petőfitől, kinek költeményeit ezután ott is sűrűbben kezdték fordítgatni.
'''''[[Eszperantó nyelv]]ű fordítások'''''
* [[Kalocsay Kálmán]] Petőfi számos versét lefordította eszperantóra. A ''Johano la brava'' (János vitéz) 1923-ban, a ''Libero kaj amo'' (Szabadság, szerelem) c. versgyűjtemény 1970-ben jelent meg.
'''''további első fordítások'''''
* '''[[dán nyelv|Dán]]''': Al. Petőfi. Digte af. Pa Dansk ved C. H. Thurah. (Kjöpenhave, 1867.)
* '''[[Holland nyelv|Flamand]]''': Petőfi, drie Liedekens. In het vlaamsch vertaald door Emanuel Hiel. Zie: Gedichten. (Brussel, 1853.)
* '''[[holland nyelv|Holland]]''': a Petőfi Múzeum (1879.) mutatványokat közöl Honigh C. antológiájából és Van Halten cikkét Petifőről ismertette Lakatos Sámuel.
* '''[[szlovák nyelv|Szlovák]]''': Podhradszky Emil lefordította legszebb verseit és kiadta: ''Vybor básní Alexandra Petőfiho'' címmel Besztercebányán
* '''[[cseh nyelv|Cseh]]''': ''Al. Petőfiho, Basné.''. (Prága, 1871.) (Poesie svetova. Az idegen nyelvű költői művek gyűjteménye II. kötet. Tuma írta az előszót. Petőfi költeményei németből: Tuma 89, Brábek 31, Neruda 3 költeményét fordította).
* '''[[szerb nyelv|Szerb]]''': ''Al. Petőfia, Vitezo Jovano.''. Ford. Jovanovics Jovan. (Újvidék 1860.), Falu végén kurta korcsma című verse elterjedt az egész Balkán szerblakta vidékén és „széltére"széltére éneklik, mint eredetit”eredetit".
* '''[[vend nyelv|Vend]]<ref>Ez egyben az első [[szlovén nyelv]]ű fordítása Petőfinek.</ref>''': [[Augustich Imre]] a ''Prijatel'' vendhazafias ([[magyarországiszellemű szlovének|magyarországi szlovén]])vend lap szerkesztője a versekből többet lefordított és lapjában közölt, valamint [[Kardos János]] [[őrihodos]]i evangélikus lelkész is fordította a szlovén önállósult dialektusára az alkotásait. Utolsóként [[Fliszár János]] volt az, aki ültetett át vendre Petőfi költeményeket.
* '''[[orosz nyelv|Orosz]]''': [[Olga Mihajlova]] a ''Vjesztnik Jevropy'' című folyóiratban (1889.) Petőfi néhány költeményét közölte oroszul Coppée fordítása nyomán. Novics antologiájában fordították: Mihajlov A., Martov, Novics, Bykov, Mazurkevics, Selygunov, Burenyin, Axakov, Berg, Benediktov, Alexandrovics, Szadovnyikov, Olga Mihajlova.
* '''[[lengyel nyelv|Lengyel]]''': ''Sabowsky, Petőfi. Wybór poezyj przeklad z wengerskiego.''. (Varsó, 1880.)
* '''[[román nyelv|Román]]''': Opris Péter temesvári távíróigazgató a Viitoriul című folyóiratban cikksorozatot közöl a költőről, közbeszőtt költeményekkel, végül ötöt közöl az eredeti versmértékben. ''Al. Petőfi, Apostolul şi altele poesii traducerí de St. O. Josif.''. (Bucarest, 1897.)
* '''[[finn nyelv|Finn]]''': Petőfinek néhány költeményét finn nyelvre fordította Suonio (Julius Krohn), melyek a finn lapokban és az ''Unkarin Albumi''-ban (1881.) jelentek meg, itt még Uno v. Schrowetól is van közölve fordítás.
* '''[[spanyol nyelv|Spanyol]]''': Quiroga 1875 körül néhány költeményét spanyolra fordította.
* '''[[rétoromán nyelv|Rétoromán]]''': Caderas, D. F. Nouvas Rimas. (Caira, 1879.) című antologiájában két költemény fordítása.
* '''[[örmény nyelv|Örmény]]''': az Összehasonlító Irodalomtört. Lapokban 1878. P. Werthanes Jákudjsian ford. ''Hegyen ülök …...'' és 1881. Songott Kristóftól a ''Reszket a bokor …...'' c. vers, Songott Kristóf Petőfiből egy füzetre való fordítást tett közzé 1904-ben.
* '''[[görög nyelv|Görög]]''': P. ''Reszket a bokor …...'' című vers egy lipcsei filológustól (Tört. Lapok, I. 1874.)
* '''[[izlandi nyelv|Izlandi]]''': Thorsteinson Steingrimur 1874-ben fordította Petőfi költeményeit izlandi nyelvre.
* '''Ó-Izlandi''': Henrik Wlislocki két művét ültette át (1885., 1888.).
* '''[[kínai nyelv|Kínai]]''': Schott Vilmos fordítása a ''Reszket a bokor'' című vers prózában, Tsen-Ki-Tong ezredes öntötte költői alakba. (1880). Thou-Oang Idahokan Petőfi kínai fordításán dolgozott (1880.)
* '''[[japán nyelv|Japán]]''': Carlos von Gagern a japán császári követség attaséja Bécsben ismertette meg 1880-ban a japánokkal Petőfit; Hogma japáni követségi titkár a ''Reszket a bokor'' című költeményét fordította le.
* '''[[latin nyelv|Latin]]''': Hegedűs István egyetemi tanár 11 költeményt fordított latinra (Petőfi Múzeum, Budapest, 1888–891888-89.).
* '''[[héber nyelv|Héber]]''': Simon Bacher –- Zemiroth Haarez: ''Nemzeti énekek Petőfitől.''. (Pest, 1868.)
* '''[[skót nyelv|Skót]]''': Miss Gordon fordította le egy költeményét az Összehasonlító Irod. Lapokban.
* '''Cigány''': Boldizsár József: ''Reszket a bokor …...'' és még Petőfi 3 költeménye (1878.)
* '''[[Volapük]]''': ''Löfamagabs. Pedots fa Petőfi Alexander Pelovepolöl fa Madarassy Pál.''. (Budapest, 1890.)
'''''Petőfi ''Reszket a bokor …'' kezdetű költeménye már 1890-ben 32 nyelvre volt lefordítva'''''.
}}
'''''Petőfi ''Reszket a bokor ...'' kezdetű költeménye már 1890 - ben 32 nyelvre volt lefordítva'''''.
== Lásd még ==
* '''barátai''': [[Arany János]] (1817–1882), [[Egressy Gábor]] (1808–1866), [[Jókai Mór]] (1825–1904), [[Neumann Károly]] (1820–1890), [[Orlai Petrich Soma]] (1822–1880), [[Pákh Albert]] (1823–1867), [[Teleki Sándor]] (1821–1892), [[Tompa Mihály]] (1817–1868), [[Vörösmarty Mihály]] (1800–1855); [[Márciusi Ifjak|Márciusi Ifjak]], [[Tízek Társasága]]
* '''családja''': felesége [[Szendrey Júlia]] (1828–1868), fia [[Petőfi Zoltán]] (1848–1870), öccse [[Petőfi István]] (1825–1880)
* '''követői''', az ún. Petőfi-epigonok vagy [[petőfieskedők]]
== JegyzetekLásd még ==
* '''barátai''': [[Arany János]] (1817-1882), [[Vörösmarty Mihály]] (1800-1855), [[Tompa Mihály]] (1817-1868), [[Egressy Gábor]] (1808-1866), [[Orlai Petrics Soma]] (1822-1880), [[Pákh Albert]] (1823-1867), [[Tízek Társasága]], [[Márciusi Ifjak]]
{{források}}
*'''családja''': [[Petőfi Zoltán]] (1848-1870), [[Szendrey Júlia]] (1828-1868), [[Petőfi István]] (1825-1880)
=== Szakirodalom ===
* '''követői''', az ún. Petőfi epigonok vagy [[petőfieskedők]]
* [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]]: ''Petőfi Sándor és lyrai költészetünk.'' (Új Magyar Múzeum, 1854. 24–43, 97–124.)
== Szakirodalom ==
* [[Zilahy Károly]]: ''Petőfi Sándor életrajza.'' (Pest, 1864. – Petőfi-Muzeum. I–VIII. Folyóirat. Kiad. Csernátoni Gyula–Ferenczi Zoltán–Korbuly József. Kolozsvár, 1888–1895.)
* [[FerencziGyulai ZoltánPál]]: ''Petőfi életrajza.Sándor és lyrai költészetünk'' I–III. (1896Új Magyar Múzeum, 1854. 24–43, 97–124.)
* [[Zilahy Károly]]: ''Petőfi Sándor életrajza''. (Pest, 1864. – Petőfi-Muzeum. I–VIII. Folyóirat. Kiad. Csernátoni Gyula–Ferenczi Zoltán–Korbuly József. Kolozsvár, 1888–1895.)
* [[Hatvany Lajos]]: ''Feleségek felesége. Petőfi, mint vőlegény.'' (1919.)
* [[Ferenczi Zoltán]]: ''Petőfi életrajza''. I–III. (1896.)
* [[Horváth János irodalomtörténész|Horváth János]]: ''Petőfi Sándor '' (Budapest, Pallas Kiadó, 1922.)
* [[Hatvany Lajos]]: ''Feleségek felesége. Petőfi, mint vőlegény''. (1919.)
* [[Illyés Gyula]]: ''Petőfi'' (Budapest, 1936., bővített kiadás: 1948., Petőfi Sándor (Budapest, 1963. új bővített kiadás)
* [[RévaiHorváth JózsefJános]]: ''Petőfi. Sándor '' (Budapest, 1949Pallas Kiadó, 1922.)
* [[Pándillyés PálGyula]]: ''Petőfi.'' A(Budapest, költő1936., útjabővített 1844kiadás: végéig1948., Petőfi Sándor (Budapest, 19611963. ésúj 1962.bővített kiadás)
* [[Révai József]]: ''Petőfi''. (Budapest, 1949.)
* [[Pándi Pál]]: ''Petőfi''. A költő útja 1844 végéig. (Budapest, 1961. és 1962.)
* [[Fekete Sándor]]: Így élt a szabadságharc költője (Budapest, 1972.)
* ''Magyar Életrajzi Lexikon''
* [[Kozma Dezső]]: ''Koltói ősz. Petőfi Júliája'' (Kolozsvár, 1985)
* ''MagyarPallas életrajziNagy lexikonLexikona''
* ''[[A Pallas nagy lexikona]]''
*{{ÚMIL|3}}
* ''A magyar irodalom története'' (I-VI.,3. kötet, szerk. Sőtér István, Akadémiai Kiadó, Budapest)
*{{szinnyei}}
*{{Szinnyei|10||p/p19748.htm}}
* Petőfi és kora (szerk. [[Lukácsy Sándor]]), Bp. 1974.
* [[Margócsy István]]: Petőfi Sándor (Budapest, 1999)
* [[Véghelyi Balázs]]: Petőfi és az ólomszamár (Polísz 2007. június, V. B.: A megíratlan és a megírt idők, Bp., 2007)
* [http://www.kortars.com/0712/szanto.htm Babits Mihály: Petőfi-képe és a mai Petőfi-kutatás néhány problémája] Szántó Gábor András tanulmánya
* Kedves Gyula - Ratzky Rita: Csataterek Petőfije
* [http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=5533 Igaz-e, hogy Petőfi édesapja szerb volt?] National Geographic Magyarország
== Külső hivatkozások ==
{{wikidézet}}
{{wikiforrásszerző}}
{{commons|Category:Sándor Petőfi}}
* [http://tudastar.googlepages.com/versek23 Petőfi online hallgatható művei]
* [http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/petofi.htm Petőfi] életrajz, pályakép, szöveggyűjtemény, tanári kézikönyv
* [http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/ Petőfi Sándor Összes költeményei]
* [http://mek.oszk.hu/05900/05911/ Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése]
* [http://mek.oszk.hu/01000/01010/ Petőfi Sándor: János vitéz] (Szépirodalmi Kvk., 1974)
* [http://mek.oszk.hu/08300/08306/ Petőfi Sándor: János vitéz] (Amicus, 1922)
* [http://mek.oszk.hu/06600/06670/index.phtml Petőfi ujabb reliquiái]
* [http://www.akonyv.hu/klasszikus.htm Petőfi Sándor művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál]
* [http://petofi.lap.hu/ Petőfi Sándor.lap.hu - linkgyűjtemény]
* [http://www.babelmatrix.org/index.php?page=authorPage&auth_id=146 Petőfi Sándor versei műfordításokban] Bábel Web Antológia
{{Magyar irodalom}}
[[Kategória:Magyar19. századi magyar költők|Petofi]]
[[Kategória:Magyar1848-as műfordítók|Petofiszabadságharc]]
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai|Petofi]]
[[Kategória:Ellenzéki Párt-tagok]]
[[Kategória:Kezdőlapon szerepelt szócikkek]]
[[en:Sándor Petőfi]] [[bg:Шандор Петьофи]] [[ca:Sándor Petöfi]] [[cs:Sándor Petőfi]] [[de:Sándor Petőfi]] [[eo:Sándor Petőfi]] [[fi:Sándor Petőfi]] [[hr:Sándor Petőfi]] [[ka:პეტეფი, შანდორ]] [[pl:Sándor Petőfi]] [[ro:Sándor Petőfi]] [[ru:Петёфи, Шандор]] [[sk:Sándor Petőfi]] [[sr:Шандор Петефи]] [[sv:Sándor Petőfi]] [[zh:裴多菲]]
[[en:Sándor Petőfi]]
[[bg:Шандор Петьофи]]
[[bs:Sándor Petőfi]]
[[ca:Sándor Petőfi]]
[[cs:Sándor Petőfi]]
[[de:Sándor Petőfi]]
[[eo:Sándor Petőfi]]
[[es:Sándor Petőfi]]
[[et:Sándor Petőfi]]
[[fa:شاندر پتوفی]]
[[fi:Sándor Petőfi]]
[[fr:Sándor Petőfi]]
[[gl:Sándor Petőfi]]
[[he:שנדור פטפי]]
[[hr:Sándor Petőfi]]
[[it:Sándor Petőfi]]
[[ja:ペテーフィ・シャーンドル]]
[[ka:შანდორ პეტეფი]]
[[ko:페퇴피 샨도르]]
[[la:Alexander Petőfi]]
[[mk:Шандор Петефи]]
[[nl:Sándor Petőfi]]
[[oc:Petőfi Sándor]]
[[pl:Sándor Petőfi]]
[[pt:Sándor Petőfi]]
[[ro:Sándor Petőfi]]
[[ru:Шандор Петёфи]]
[[sh:Sándor Petőfi]]
[[sk:Sándor Petőfi]]
[[sr:Шандор Петефи]]
[[sv:Sándor Petőfi]]
[[uk:Петефі Шандор]]
[[zh:裴多菲]]
| 