„Szilur” változatai közötti eltérés

A '''szilur''' [[földtörténeti korok|földtörténeti időszak]], a [[paleozoikum]] idő (óidő) harmadik időszaka. 443,7 ± 1,5 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor véget ért az [[ordovícium]] időszak és 416,0 ± 2,8 évvel ezelőtt ért véget a [[Devon (időszak)|devon]] időszak kezdetével. Más földtörténeti időszakokhoz hasonlóan a korszak kezdetét és végét jelző kőzeteket pontosan azonosították, viszont a konkrét dátumok 5-10 millió éves bizonytalansági szakasszal értendőek. A szilur kezdete ahhoz a nagy kihalási eseményhez köthető, amikor a tengeri fajok 60%-a eltűnt.

 

A szilur rendszerét elsőként [[Sir Roderick Murchison]] azonosította, aki Dél-Walesben tanulmányozott üledékes kőzetrétegeket az [[1830-as évek]]ben. A szeleteket egy walesi [[kelta]] törzsről, a szilurokról nevezte el. Barátja, [[Adam Sedgwick]] korábban egy hasonló törzsről nevezte el a [[kambrium]]ot. [[1835]]-ben a két kutató kiadta a ''„On the Silurian and Cambrian Systems, Exhibiting the Order in which the Older Sedimentary Strata Succeed each other in England and Wales”'' (A szilur és kambrium rendszerekről, hogyan követik egymást az üledékes kőzetrétegek Angliában és Walesben) művét, mely a modern földtörténeti időszámítás alapját képezi. Ahogyan először azonosították, a szilur sorozat további helyszíni tanulmányozás során keresztezni látszott Sedgwick kambrium szakaszát. Ez a konfliktus a két kutató barátságát tönkretette. [[Charles Lapworth]] úgy oldotta meg a problémát, hogy létrehozta az [[ordovícium]] korszakot, mely magában foglalta a vitatott kőzetágyakat.

 

[[Joachim Barrande]] francia kutató, Murchison munkájára építve a szilur elnevezés szélesebb értelemben használta, mint a későbbi jelentése. [[Csehország]] szilur korszakbeli kőzeteit nyolc részre osztotta. [[Edward Forbes]] [[1854]]-ben megkérdőjelezte ezt a magyarázatot, és Barrende kései szakaszai helyett (F, G, H) létrehozta a [[devon]] korszak elnevezést. Ezen változtatások ellenére az eredeti kőzetrétegcsoportokban, később elismerték, hogy Barrende alapította meg a klasszikus csehországi kutatást, amely a legrégebbi ősleletek feltárására irányul.

 

A szilur során a [[Gondwana]] folytatta lassú vándorlását dél felé, de bizonyíték van arra, hogy a sziluri jégsapkák kevésbé kiterjedtek voltak, mint a késő ordovíciumi jégkorszak idején. A jégsapkák olvadása és gleccserek hozzájárultak a tengerszint emelkedéséhez, melyet onnan lehet megállapítani, hogy a sziluri üledékek ráfekszenek az elmosódott ordovíciumi üledékekre, egy éles határvonalat alkotva a kettő között. Egyéb kontinentális magok és egyéb kontinentális töredékek vándoroltak együtt az egyenlítő közelében. Megkezdték a második szuperkontinens, az Euramerika létrehozását.

 

 

== Éghajlat ==

Ebben az időszakban a Föld egy hosszú, meleg üvegház fázisban volt, és meleg, sekény tengerek borították az egyenlítői szárazföldeket. A szilur elején a gleccserek visszahúzódtak a déli sark mögé, végül a szilur közepén csaknem teljesen eltűntek. Viszonylag stabilizálódott általános éghajlat jellemző a korszakra, véget ért a korábbi gyors éghajlati változások sorozata. Törött héjak rétegei szolgáltatnak erős bizonyítékot arra, hogy súlyos viharok voltak, melyeket a meleg tengerfelszín okozott, hasonlóképpen, mint napjainkban. A szilur későbbi szakaszában az éghajlat kissé lehűlt, de a szilur–[[devon]] határon az éghajlat felmelegedett.

 

A magas tengerszintek és meleg, sekély tengerek kellemes környezetet nyújtottak a tengeri élővilág számára. A sziluri kőzetágyak gazdagok olajban és földgázban néhány területen, amely az élővilág burjánzására engednek következtetni. Kiterjedt sziluri hematit – egy vasérc – kőzetek Észak-Amerika keleti részén fontosak voltak a korai amerikai koloniális gazdaság számára.

 

Az ordovícium és a szilur legjellemzőbb kövületeit a nagy, szétágazó telepkben élő előgerinchúros [[graptoliták]] hagyták maguk után. A szilur végére ez a csoport kihalt. A szilurtól szaporodtak el a későbbi korokra nagyon jellemző [[Konodontoforidák|conodonták]].

 

Az első szövetes (edényes) növények ekkor jelentek meg. Ezek a a táplálék szállítására való szövetekkel is rendelkező növények már a szárazföldre is kiléptek, miután ezt lehetővé tette, hogy a légkör [[oxigén]] tartalma elérte a mai érték mintegy egytizedét.[http://foldrajz.ttk.pte.hu/foldtan/mutatok/1.Foldtortenet_oslenytan_rovid_szoveg.doc]A szövetes növények legkorábbi képviselői a Cooksonia (főleg az északi féltekéről) és a Baragwanathia (Ausztráliából). Egy kezdetleges sziluri növény volt a sokágú Psilophyta, aminek volt faanyaga és háncsrésze, de nem volt valódi gyökere, szára vagy levele, spórával szaporodott. Minden részében megtalálható légzőnyílásokkal lélegzett és talán fotoszintetizált is minden szövetével. A Rhyniophyta és kezdetleges Lycopodiophyta éltek még a szárazföldön, melyek ekkor jelentek meg.

 

== Szilur végi kihalás ==

 

 

{{források}}