„Suzanne Valadon” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Képek |
a →Élete: zöld-kék link |
||
5. sor:
Suzanne Valadon '''Marie-Clémentine Valadon''' néven született egy ''Limousin'' megyei kis falucskában. Anyja, ''Madeline Valadon'' varrónő volt, apjáról nem lehet tudni (állítólag évekig börtönben ült). Maga Suzanne egyébként fantáziadús meséket adott elő származásáról: hol talált gyermek volt, hol egy gazdag várúr lánya. Tény, hogy az anya nem maradhatott törvénytelen gyermekével a faluban, ezért Párizsba költözött, ahol szintén varrásból tartotta fenn magát és lányát. A kis Marie-Clémentine ennek ellenére gyakorlatilag az utcán nőtt fel, időnként besegített az ismerős mosónőknek, ő szállította haza a tiszta ruhaneműt.
Alig múlt 15 éves, amikor beállt egy cirkuszba artistának. A Montmartre festői itt ismerték meg, mert ebben az időben a művészek igen érdeklődtek a cirkuszművészet iránt. Egy cirkuszi baleset után azt javasolták a koraérett, bájos arcú és sudár termetű lánynak, hogy modellkedéssel keresse kenyerét. Először [[Pierre Puvis de Chavannes|Puvis de Chavannes]]-nek állt modellt, aztán sorra [[Edgar Degas|Degas]], [[Henri de Toulouse-Lautrec|Toulouse-Lautrec]], [[Vincent van Gogh|Van Gogh]], [[Paul Gauguin|Gauguin]] és [[Pierre-Auguste Renoir|Renoir]] következett. A lány kiváló modell volt, remekül vette fel az ábrázolandó személy jellegzetességeit. Degas fedezte fel, hogy a lány remekül rajzol. Ezt írta: ''„Időnként nézegetem ebédlőmben azt a vörös krétarajzát (állandóan ott tartom) és azt mondom magamban: ez a rettenetes Marie zseniálisan rajzol!”''. Azt tanácsolta a lánynak, hogy komolyan foglalkozzon a rajzolással és a festéssel. Ebben más festők is támogatták.
[[1893]]-ban állapotos lett és [[December 26.|december 26-án]] fiút szült. Apja ismeretlen, a gyermek neve ''Maurice Valadon'' lett. Marie, csakúgy, mint máskor, most is sokféle mesével állt elő a gyermek apját illetően, még egy ''Boissy''nevű dilettáns festő, a [[Montmartre]] nevezetes alkoholistája is a megnevezettek között volt. Annak is híre volt, hogy Puvis de Chavannes évi kétszáz frank tartásdíjat folyósított titokban Valadonnak.<ref>A történetet Maurice Utrillo özvegye mondta el egy [[1883]] körül tartott banketten.</ref> Suzanne – a nevet Toulouse-Lautrec javaslatára vette fel – szorgosan igyekezett apát keresni fiának, és emiatt elcsábított egy ''Paul Mousis'' nevű jómódú bankvezetőt, aki elhagyta a családját Suzanne kedvéért, és később feleségül is vette, de Maurice-t nem adoptálta. Talált végül egy ''Miguel Utrillo y Molins'' nevű festő-építészt, aki [[1891]]-ben a nevére vette a gyermeket.<ref>Miguel Utrillo „igazi” fia, [[1959]]-ben megjelent „Testvérem, Maurice Utrillo” című könyvében azt állította, hogy a fiú apja ténylegesen Miguel Utrillo volt. A két Utrillo állítólag valóban hasonlított egymásra…</ref> Suzanne apakeresési kálváriájáról egy anekdota keringett Párizsban, amit amerikai műgyűjtő, ''Ruth Bakwin''tett közzé a [[The New York Times|New York Times]]-ban: ''Amikor Suzanne Valadon megszülte Maurice-t, elment [[Pierre-Auguste Renoir|Renoir]]-hoz, akinél kilenc hónappal korábban modellt állt. Renoir megnézte a bébit, és azt mondta: 'Nem lehet az enyém, szörnyű a színe!' Ezután [[Edgar Degas|Degas]]-hoz ment, akinél szintén modellkedett akkoriban. A festő azt mondta: 'Nem lehet az enyém, szörnyű az alakja!' Beülve egy kávéházba, Valadon meglátott egy Miguel Utrillo nevű festőt, akinek elsírta a bánatát. A férfi erre azt mondta: 'Büszke lennék, ha nevemet adhatnám Renoir vagy Degas munkájához!''<ref>[http://www.nytimes.com/2006/04/22/arts/design/22gogh.html?pagewanted=print 'Parting With the Family van Gogh']</ref>
| |||