„Orvos-beteg kapcsolat” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
*a betegek számának növekedésével fellép az orvosok túlterheltsége, amikor időhiány miatt nem tudnak megfelelő időt, figyelmet fordítani egy betegre. A szakorvosokhoz egyre nehezebb bejutni, gyakran hónapokat vagy éveket kell várni egy tervezhető műtétre vagy pedig jelentős anyagi ráfordítással az állami egészségügy keretein kívül lehet csak a gyógyításhoz hozzájutni.
*az internetelérés és az ott fellelhető információk elterjedésével a betegek egyre több információhoz jutnak saját állapotukról, az esetleges gyógymódokról, azok előnyeiről-hátrányairól, és egyre gyakoribb, hogy ezt megvitatják kezelőorvosukkal, nemritkán megkérdőjelezve annak döntéseit is. Előfordulhat, hogy az orvosok rossz néven veszik szakmai kompetenciájuk megkérdőjelezését, jogosan megbízhatatlannak tartva az interneten fellelhető információkat és ez a konfliktusos orvos-beteg kapcsolat kialakulásához vezet.
*az 1970-es évektől az alternatív gyógymódok, a keleti filozófiák elterjedésével egyre elfogadottabbá vált a betegek bevonása a gyógyítás folyamatába, különösen egyes idült betegségek esetében, ahol a beteget és hozzátartozóit aktívan bevonják a kezelés folyamatába<ref>{{cite web |url= http://onkopszichologia.bencium.hu/?page_id=72|title= Az orvos - beteg - hozzátartozó kapcsolat sajátosságai onkológiai betegek esetében|accessdate=2010-05-31 |author= Tábit Sarolta|work=}}</ref>. Ezzel együtt a betegnek is egyre nagyobb felelősséget kell vállalnia saját egészsége érdekében, tisztában kell lennie saját állapotával és bizonyos módszerekkel (pl. cukkorbetegek esetében azzal, hogyan kell megmérnie vércukorszintjét, mikor és mennyi inzulint kell beadni, mikor és mennyi cukrot fogyaszthat, stb.).
*egyre gyakoribb a pszichológus bevonása a döntési folyamatba, elsősorban a súlyos betegség megállapítását követő trauma csökkentésében és később a beteg megfelelő, pozitív hozzáállásának kialakítása érdekében.