„Első Nagy Imre-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
címek |
|||
12. sor:
Rákosi és a korábbi szűkebb vezetés tagjai arra koncentráltak, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen visszavonulniuk, bár ebben különböző stratégiát választottak. Rákosi és Gerő főleg az informális pozícióit védte, Farkas Mihály viszont hamarosan az új irányvonal lelkes híveként tűnt fel.
== Összetételének változásai ==▼
▲=== A kormány megalakulása (1953. július 4.) ===
Az Országgyűlés július 4-én összeült és a KV döntéseinek végrehajtójaként a Minisztertanács elnökévé választotta Nagy Imrét. A Minisztertanácsnak addig öt elnökhelyettese volt, ezt a tisztséget most megszüntették, viszont szovjet mintára létrehozták a Minisztertanács első elnökhelyettesi tisztségét, melyet ketten töltöttek be: Gerő Ernő (egyben belügyminiszter) és Hegedüs András (egyben földművelésügyi miniszter). Ez világosan jelezte, hogy a régi garnitúra nem vonult vissza és komoly pozíciókat őriz. A minisztériumi szervezetet jelentősen átalakították, az addigi 26 minisztériumból csupán kilenc működött tovább változatlan formában, a többi 17-ből összevonásokkal nyolc jött létre. Ekkor lett hivatalból a kormány tagja az [[Országos Tervhivatal]] elnöke, ami így maradt egészen 1990-ig.
29 ⟶ 28 sor:
Újonnan került a kormányba Bata István honvédelmi miniszter, Boldoczki János külügyminiszter, az Országos Tervhivatal elnöke pedig a 31 éves közgazdász, Szalai Béla lett, aki addig a Minisztertanács titkárságát vezette.
▲== Összetételének változásai ==
Az első Nagy Imre-kormány működése alatt a politikai folyamatokat Rákosi és Nagy Imre illetve köreik többnyire csöndes politikai küzdelme határozta meg, melyhez a hátteret a nemzetközi politikai helyzet változásai és a a szovjet vezetés ezzel is összefüggő belharcai adták. A kormány létszáma működése során folyamatosan nőtt és új tagjainak jelentős része olyan politikus volt, akik már a Rákosi-kormányban is szerepeltek. Ennek következtében a minisztériumok száma a kezdeti 17-ről 21-re nőtt, a Minisztertanács tagjainak száma pedig 19-ről 27-re (a miniszterelnök, két első helyettese és két további helyettese, a 21 miniszter és az Országos Tervhivatal elnöke).
A kormányba elsőként 1953. november 18-án miniszterelnök-helyettesként tért vissza Apró Antal, aki a Rákosi-kormányban építőanyag-ipari miniszter volt, azután pedig az építésügyi miniszter első helyettese és az [[Elnöki Tanács]] tagja.
1954. január 29-én a Könnyűipari Minisztériumról leválasztott Város- és Községgazdálkodási Minisztérium vezetőjeként tért vissza Szabó János, aki a Rákosi-kormányban ugyanezt a tárcát vezette A Helyi Ipar Minisztériuma néven és 1953 nyara óta a könnyűipari miniszter első helyettese volt.
1954. július 6-án újonc kormánytag, Piros László lett a belügyminiszter Gerő Ernő helyett. Piros a Rákosi-kormány alatt a határőrség parancsnoka volt, 1953 nyara óta pedig a belügyminiszter első helyettese. Gerő a Minisztertanács első elnökhelyettesi tisztségét megőrizte. Szintén változás volt a Begyűjtési Minisztérium élén, Tisza Józsefet Szobek András, a Rákosi-kormány külkereskedelmi minisztere váltotta fel. A Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumot újra kettéválasztották, az addigi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter lett, a külkereskedelmi tárcát pedig új miniszter, a szétválasztott minisztérium addigi első miniszterhelyettese, Háy László irányította a továbbiakban.
1954. október 9-én a Nehézipari Minisztériumot kettéválasztották és az addigi miniszter, Hidas István vegyipari és energiaügyi miniszterként folytatta a munkát, szénbányányászati miniszterként pedig Czottner Sándor első miniszterhelyettes tért vissza, aki a Rákosi-kormányban bánya- és energiaügyi miniszter volt. Ugyanekkor a csepeli Rákosi Mátyás Művek vezérigazgatójává kinevezett Zsofinyecz Mihály helyett Csergő János, az MDP KV ipari és közlekedési osztályvezetője lett a kohó- és gépipari miniszter. Ő egyébként 1950-51-ben a Nehézipari Minisztériumban, majd a Kohó- és Gépipari Minisztériumban volt államtitkár illetve első miniszterhelyettes.
Csupán három héttel az előbbi átszervezés után, október 30-án újabb bonyolult helycserék történtek a kormányon belül. Hidas István három heti vezetés után elhagyta a vegyipari és energiaügyi tárcát és miniszterelnök-helyettessé válaszották, utóda pedig Kiss Árpád addigi könnyűipari miniszter lett. Kisst viszont Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke váltotta, az OT új elnöke pedig Berei Andor, a külügyminiszter első helyettese lett. Hegedüs Andrást, aki első miniszterelnök-helyettes maradt, Erdei Ferenc igazságügy-miniszter váltotta a földművelésügyi tárcánál, akit viszont a Legfelsőbb Bíróság éléről a kormányba visszatérő Molnár Erik váltott az Igazságügy-minisztériumban. A földművelésügyről ismét leválasztották az Állami Gazdaságok Minisztériumát, melynek vezetője Pogácsás György földművelésügyi miniszterhelyettes lett.
Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter 1955. február 1-jén elhúnyt, utódává február 19-én Román Józsefet válaszották meg.
== Tagjainak listája megalakulásakor ==
| |||