„Up kvark” változatai közötti eltérés

A '''fel kvark''', vagy '''u-kvark''' ( jele: u) a legkönnyebb a [[kvark]]ok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. Ez, valamint a [[down kvark|le kvark]], formálják a [[neutron]]okat (egy fel, két le kvark), és az [[atommag]]ok [[proton]]jait (két fel, egy le kvark). Az anyag egyik legkisebb része, [[elektromos töltés]]e <math>2/3</math> <math>e^-</math>, és a puszta tömege 1,5-3,3 [[megaelektronvolt|MeV]]/<math>c^2</math> . Mint minden [[kvark]], a fel kvark is egy elemi [[fermion]] <math>-1/2</math>-es [[spin]]nel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a [[gravitációs kölcsönhatás|gravitáció]]s, [[elektromágneses kölcsönhatás|elektromágneses]], [[gyenge kölcsönhatás|gyenge]] és az [[erős kölcsönhatás|erős]] kölcsönhatásban. A fel kvark [[antirészecske|antirészecské]]je a [[fel antikvark]] (néha antifel kvarknak vagy csak egyszerűen antifelnek nevezik), ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.

A [[ledown kvark|le]] és a [[strange kvark|furcsa kvark]] létezését 1964-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[George Zweig]] feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a [[hadron]]ok [[Eightfold Way]] besorolási rendszerét . A [[up kvark|fel kvark]]ot a kísérletek során először a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben figyelték meg 1968-ban.

A [[részecskefizika]] megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a [[proton]]okat, [[neutron]]okat és a [[pion]]okat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből épültállt felaz 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években. A köztük lévő kapcsolatok tisztázatlanok voltak egészen 1961-ig, amikor [[Murray Gell-Mann]] és [[Yuval Ne'eman]] (egymástól függetlenül) javasolta az [[Eightfold Way]] nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria).

Eme osztályozási rendszer a hadronokat [[spin|izospin]] szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, [[Murray Gell-Mann|Gell-Mann]] és [[George Zweig]] (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modelt, amely akkor a [[felup kvark|fel kvark]]fel, [[ledown kvark|le]] és [[furcsastrange kvark|furcsa]] kvarkokból állt. A kvark model magyarázta az [[Eightfold Way]] rendszert, de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.