„Strange kvark” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(interwikik javítása -- meglátjuk, a botok mit szólnak hozzá.)
A '''furcsa kvark''', vagy '''s kvark''' ( jele: s) a harmadik legkönnyebb a [[kvark]]ok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. A furcsa kvarkok megtalálhatók a [[hadronok]]nak nevezett [[szubatomi részecskék]]ben. A hadronok tartalmaznak furcsa kvarkokat valamint [[kaon]]okat (K), furcsa [[D mezon]]okat (Ds), [[szigma barion]]okat (Σ), és más furcsa részecskéket. Régebb a furcsa kvarkot még oldalsó kvarknak is nevezték. Ez, valamint a [[charm kvark|bájos kvark]] az anyag [[második generáció]]s elemei [[elektromos töltés]]e <math>-1/3</math> <math>e^-</math>, és a puszta tömege 70-130 [[megaelektronvolt|MeV]]/<math>c^2</math> . Mint minden [[kvark]], a furcsa kvark is egy elemi [[fermion]] <math>-1/2</math>-es [[spin]]nel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a [[gravitációs kölcsönhatás|gravitáció]]s, [[elektromágneses kölcsönhatás|elektromágneses]], [[gyenge kölcsönhatás|gyenge]] és az [[erős kölcsönhatás|erős]] kölcsönhatásban. A furcsa kvark [[antirészecske|antirészecské]]je a [[furcsa antikvark]] (néha antifurcsa kvarknak vagy csak egyszerűen antifurcsának-nek nevezik), ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.
 
Az első furcsa részecske, a [[kaon]] (részecske mely furcsa kvarkot tartalmaz) 1947-ben volt felfedezve, de magának a furcsa kvarknak a létezését (a [[ledown kvark|le-]] és a [[up kvark|fel kvark]]kal együtt) 1964-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[George Zweig]] feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a [[hadron]]ok [[Eightfold Way]] besorolási rendszerét . A [[furcsa kvark]]otkvarkot a kísérletek során először a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben figyelték meg 1968-ban.
 
== Története ==
 
A [[részecskefizika]] megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a [[proton]]okat, [[neutron]]okat és a [[pion]]okat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből épültállt felaz 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években.
 
Egyes részecskék tovább élnek mint mások; az erős kölcsönhatásban részt vevő részecskék élettartama <math>10^{-23}</math>-on másodperc, míg a gyenge kölcsönhatásban részt vevőké <math>10^{-10}</math>-en másodperc. Ezen tényeket tanulmányozva Murray Gell-Mann (1953-ban) és Kazuhiko Nishijima (1955-ben) előálltak a "furcsaság" koncepciójával (Nishijima eta-töltésnek hívta, az [[eta mezon]] miatt (η)) amely magyarázta a hosszabb életű részecskék "furcsaságát". A Gell-Mann–Nishijima formula hozzásegítette a tudósokat ahhoz, hogy megismerjék a furcsa bomlásokat.
 
A részecskék közt lévő kapcsolatok és a furcsaság nevezetű tulajdonság mögött alló fizikai alap mindmáig tisztázatlan. 1961-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[Yuval Ne'eman]] (egymástól függetlenül) javasolta az [[Eightfold Way]] nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria). Eme osztályozási rendszer a hadronokat [[spin|izospin]] szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, [[Murray Gell-Mann|Gell-Mann]] és [[George Zweig]] (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modelt, amely akkor a [[felup kvark|fel kvark]]fel, [[ledown kvark|le]] és [[furcsastrange kvark|furcsa]] kvarkokból állt. A kvark model magyarázta az [[Eightfold Way]] rendszert, de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.
 
Eleinte az emberek vonakodtak azonosítani a három testet, mint [[kvark]]ot, inkább [[Richard Feynman]] leirását részesítették előnyben, de idővel a kvark teória vált elfogadottá.
19

szerkesztés