„Tribunus militum” változatai közötti eltérés

a
halálos ítélet linkesítése
a (Bot: következő hozzáadása: pt:Tribuno Militar)
a (halálos ítélet linkesítése)
A római seregek legfontosabb tisztjeinek neve egyértelműen a törzsek ([[latin]]ul ''[[tribus]]'') elnevezéséből ered. A római történetírók ezt azzal magyarázták, hogy hajdan egy-egy tiszt vezette a három nagy törzs, a [[Ramnes]], [[Luceres]] és [[Tities]] soraiból toborzott 3000 fős „eredeti” [[legio|legiót]]. [[Polübiosz (történetíró)|Polübiosz]] korára ([[Kr. e. 2. század]]) mindenesetre már minden egyes legióhoz hatan tartoztak, de a számuk emelkedésének folyamatát senki sem dokumentálta.
 
Hatalmuk az egész legióra kiterjedt, ezért a zavar elkerülése végett párokra oszlottak, és az egyes párosok kéthavonta váltották egymást. Mivel a hadjáratok általában hat hónapon belül lezajlottak, többnyire minden tribunusra csak egyszer került sor. A hadbíróságokon ők ítélkeztek, és akár [[halálbüntetés|halálos ítéletetítélet]]et is hozhattak. Feltehetően ők nevezték ki a [[centurio|centuriókat]], és ők jelölték ki számukra a csapattesteket.
 
[[Kr. e. 361]]-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. [[Kr. e. 311]]-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül [[Kr. e. 207]]-ben [[Caius Claudius Nero]] és [[Marcus Livius Salinator]] consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál.
131 512

szerkesztés