„Népszínmű” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A bor |
a népiesség link |
||
5. sor:
Az 1860-as–1870-es évektől a népszínművek társadalmi mondandója kiüresedett, s tematikája a paraszti világ idealizált ábrázolására, falusi életképek és magánéleti szenvedélyek dramatizálására szűkült. Szigligeti Ede még kísérletet tett a könnyedebb elemek elhagyásával a társadalmi népszínmű feltámasztására ''(A lelenc,'' 1863; ''A strike,'' 1872), de a 19. század utolsó harmadában a műfaj visszavonhatatlanul városi szórakoztató műfajjá vált. A parasztság és a vidéki élet mint egzotikum felületes ábrázolása a városi népesség mulattatását szolgálta, a műfaj Budapesten saját kőszínházat is kapott a [[Népszínház]] 1875-ös megnyitásával. A kor kedvelt szerzői közé tartozott [[Abonyi Lajos]] ''(A betyár kendője,'' 1872), [[Tóth Ede]] ''(A falu rossza,'' 1875; ''A tolonc,'' 1878), [[Margitay Dezső]] ''(A cserebogár,'' 1875), [[Mátrai Béla]] ''(Koncsag Lajkó,'' 1876), [[Csepreghy Ferenc]] ''(Sárga csikó,'' 1877; ''A piros bugyelláris,'' 1878), [[Lukácsy Sándor]] ''(A veres hajú,'' 1877), [[Győry Vilmos]] ''(Nótás Kata,'' 1879), [[Balogh Tihamér]] ''(A milimári,'' 1880; ''A tót leány,'' 1883; ''Czigány Panna,'' 1884; ''Sári néni,'' 1885), [[Rátkay László]] ''(A toborzás,'' 1880; ''Felhő Klári,'' 1886; ''Bársony uram,'' 1887; ''Pünkösdi királyság,'' 1888; ''Árvalányhaj,'' 1891), [[Berczik Árpád (író)|Berczik Árpád]] ''(Az igmándi kispap,'' 1881), [[Follinusz Aurél]] ''(Szeget szeggel,'' 1883; ''Náni,'' 1888), [[Gerő Károly]] ''(Vadgalamb,'' 1885; ''Turi Borcsa,'' 1886; ''Az eladó leány,'' 1888; ''Próbaházasság,'' 1893), [[Balassa Ármin]] ''(Szegény Laci,'' 1888; ''A cégér,'' 1893; ''A földönfutó,'' 1897), [[Géczy István]] ''(A gyimesi vadvirág,'' 1897), [[Bokor József (zeneszerző)|Bokor József]] ''(Az édes,'' 1898; ''Kurucfurfang,'' 1899). A műfaj ünnepelt előadói között tartják számon [[Tamássy József]]et, [[Egri Kálmán]]t, [[Bognár Vilma|Bognár Vilmát]], [[Vidor Pál]]t, [[Solymosi Elek]]et, [[Kiss Mihály]]t és legfőképp [[Blaha Lujza|Blaha Lujzát]], akinek romantikus játékstílusához igazodva őrizték meg a kései népszínművek stilizált és némiképp irreális jellegüket. A [[Szentirmay Elemér]], [[Dankó Pista]], [[Dóczy József (nótaszerző)|Dóczy József]], [[Erkel Gyula]] és [[Erkel Elek]] szerezte népies [[műdal]]ok és [[magyar nóta|magyar nóták]] továbbra is uralták a színműveket.
A 20. század elején több kísérlet is történt a mondandóját és népszerűségét vesztő népszínművek megújítására. Ekkor születtek egyfelől a [[népiesség|népies]] tematikához nyúló [[daljáték]]ok ([[Kacsóh Pongrác]]: ''János vitéz,'' 1904), másfelől a parasztot mint érző embert, társadalmi individuumot bemutató [[parasztdráma|parasztdrámák]] ([[Gárdonyi Géza]]: ''[[A bor]],'' 1901; [[Móricz Zsigmond]]: ''Sári bíró,'' 1910). A korábbi szórakoztató jellegű népszínművek azonban továbbra is színpadon maradtak egészen a második világháborúig, és az általuk képviselt színműírói hagyományt vitte tovább például [[Kada Elek]] ''(Helyre asszony,'' 1906; ''A tárogató,'' 1909) és [[Szalay József (író)|Szalay József]] ''(Ugarimádás,'' 1921). A 20. század népszerű népszínműszínészei közé tartozott [[Pintér Imre]], [[Ligeti Juliska]], [[Komlóssy Emma]], [[Sziklai József]] és [[Nagy Izabella]]. [[Pásztory Móric Miklós]] az 1910-es évektől több klasszikus népszínműből készített játékfilmet.
== Felhasznált forrás ==
12. sor:
*{{MNL|13|724}}
{{DEFAULTSORT:Nepszinmu~}}
[[Kategória:Dráma]]
[[Kategória:Színházművészet]]
[[Kategória:Zenei műfajok]]
[[de:Volksstück]]
| |||