„Magyar Kereskedelmi és Iparkamara” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
8. sor:
[[Fájl:Karl-Ludwig-von-Bruck-1860.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|Karl Ludwig Bruck kereskedelmi miniszter]]
Végül az [[1850]]. [[március 18]]-án szentesített és [[március 26]]-án [[Karl Ludwig von Bruck]] báró kereskedelmi miniszter által rendeletileg közzétett császári pátens rendelkezett a kamarák létrehozásáról. A korabeli indoklás szerint erre a kereskedelem és ipar előmozdítása érdekében, valamint a birodalmi egység megteremtése és a birodalomrészek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében volt szükség. Valójában maga az új intézmény is a [[I. Ferenc József magyar király#Neoabszolutizmus|neoabszolutizmus]] centralizációs törekvéseit volt hivatott szolgálni. Így a kamarai tagság kötelező volt, minden kamara csupán saját jogszabályilag megszabott kerületében járhatott el és az egyes kamarák csak külön miniszteri engedéllyel érintkezhettek egymással.
Legelsőként a [[sopron]]i ''(1850. augusztus 13.)'', majd a [[pozsony]]i kamara ''(1850. augusztus 25.)'' alakult meg, a [[pest]]-[[buda]]i szervezet pedig [[1850]]. [[szeptember 28]]-án alakult meg. Összesen 11 kamarát állítottak fel a [[Magyar Szent Korona Országai]]nak területén: a fentieken kívül kamarai központ lett [[Kassa]], [[Temesvár]], [[Zágráb]], [[Debrecen]], [[Kolozsvár]], [[Brassó]], [[Eszék]] valamint [[Fiume]]. A neoabszolutizmus korában ezek az intézmények foglalkoztak többek között a bankkérdés rendezésével, a közúthálózat fejlesztésével, a vasútvonalak kiépítésével, a szabad verseny és ezáltal az iparszabadság teljes megteremtésével, [[Pest]]en egy átmeneti raktár, illetve egy téli kikötő és egy külföldi mintára szervezett kereskedelmi felső iskola létrehozásával valamint egy áru- és értéktőzsde létesítésével.<ref>Strausz-Zachar, 2008, 36-38.</ref>
| |||