„Mikola András” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Pályája elején jogot is hallgatott [[Debrecen]]ben, de hamarosan kiderült, hogy „csak” a rajz és a festés érdekli. Rajzolni, festeni tanult a [[nagybányai művésztelep]]en, majd [[Szablya-Frischauf Ferenc]] [[budapest]]i magániskolájában, később a budapesti [[Képzőművészeti Főiskola|Képzőművészeti Főiskolán]], s ösztöndíjakkal kijutott [[Párizs]]ba, a [[Julian Akadémia|Julian Akadémiára]] és a Delécluse Akadémiára. Az [[1910-es évek]] elején ugyancsak ösztöndíjakkal eljutott [[Olaszország]]ba és [[Németország]]ba is. Mesterei voltak [[Ferenczy Károly]], [[Réti István]], [[Paul Laurens]]. Külföldön legnagyobb hatást [[Paul Cézanne]] festészete gyakorolt rá, de még sem ez volt a meghatározó az ő festészetében, hanem a nagybányai hagyományok, a [[plein air]], a természetszeretet, a [[tájkép]]festés.
1907-től volt kiállító művész, első kiállítására Budapesten került sor a [[Könyves Kálmán Szalon]]ban, friss tájlátása hamar feltűnt a szakértők és a közönség szemében. Stílusában a naturalizmus és az impresszionizmus ötvöződött, színpöttyökkel, fényfoltokkal érzékeltette a nagybányai dombos, fás táj, s a föléje boruló kék ég atmoszféráját. Sajátos volt finom, majd egyre erőteljesebb koloritja. Az [[1920-as évek]]ben a [[Szinyei Merse Pál Társaság]] tagjai közé választotta, majd 1927-ben egyhangúlag a [[Nagybányai Festők Társasága]] ([[NFT]]) elnökévé választották. [[Krizsán János]]sal, [[Börtsök Samu]]val, [[Ziffer Sándor]]ral korrigálta a nagybányai képzőművész növendékek munkáit 1944-ig. A [[II. világháború]] után visszavonultan élt, majd az [[1960-as évek]]ben kapcsolódott be ismét a művészeti életbe.
Legszuggesztívebb tájképeit a [[20. század]] 1910-as éveitől 1940-ig alkotta.
| |||