„Földtan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Kialakulása, fejlődése: [[]] |
→Kialakulása, fejlődése: bőv. |
||
20. sor:
A [[geológia]] első önálló törvényszerűségeit, az úgynevezett ''települési törvényeket'' [[Nicolaus Steno]] (1638–1686) dán fizikus fogalmazta meg, aki rámutatott arra, hogy az [[üledékes kőzetek]] egymásra rétegződő (települő) sorozataiból a Föld múltjára következtethetünk.
A geológia „atyjának” [[James Hutton]] (1726–1797) skót természettudóst szokták nevezni. Ő fogalmazta meg az '''uniformitarizmus''' elvét
Az 1790-es években [[William Smith (geológus)|William Smith]] (1769–1839)felismerte, hogy az egymásra települő rétegeknek nemcsak fizikai és kémiai tulajdonságai különböznek egymástól, de ősmaradványaik is. Rájött, hogy jellemző ősmaradványaik alapján az egymástól igen messze települő kőzetek is jól azonosíthatók, majd tapasztalatai alapján összeállította Anglia első földtani térképét.
30. sor:
Ugyancsak e század elején kezdték a [[Föld]] történetét szakaszokra tagolni; ekkor nevezték el és írták le a máig érvényes geológiai korszakok tekintélyes részét ([[szilur]], [[devon (időszak)|devon]], [[perm (időszak)|perm]], [[triász]], [[jura (időszak)|jura]], [[kréta (időszak)|kréta]] stb.)
Az ''uniformitarizmus'' elvét [[Charles Lyell]] (1797–1875) fejlesztette tovább. Az '''aktualizmus''' elvének lényege, hogy a Föld múltjában ugyanazok a folyamatok hatottak, mint jelenleg — tehát a mai folyamatokat és termékeiket megfigyelve megtudhatjuk, milyen folyamatok hozták létre a múltban az ilyen típusú kőzeteket. Ezek a folyamatok nem katasztrófaszerűek: kis erők hatnak hosszú időkig.
Az 1800-as évek végének nagy tudományos áttörése [[Charles Darwin]]nak (1809–1882) köszönhető. Az [[evolúció]] elméletéből következik, hogy az üledékes kőzetekben talált [[ősmaradvány]]ok fejlődési sorokba rendezhetők, és eképpen alkalmasak arra, hogy belőlük maguknak a kőzeteknek a képződési sorrendjét is meghatározhassuk. 1841-ben [[John Phillips (geológus)|John Phillips]] (1800–1874) már azt javasolta, hogy földtörténetet az ősi állatvilág fejlettsége alapján tagolják, és ehhez megalkotta a [[paleozoikum]]-[[mezozoikum]]-[[kainozoikum]] fogalomrendszerét.▼
▲Az 1800-as évek
Lyell eredményeire építve [[Johannes Walther]] (1860–1937) dolgozta ki (1893-ban) a '''fácies-korreláció''' elvét. Ennek lényege, hogy a parttól távolodva a tengerben más és más típusú üledékek rakódnak le. Ezek az üledékövek ''(fáciesek)'' a földtörténet minden pillanatában egymás mellett helyezkednek el, de ahogy a változik partvonal helyzete (nyomul előre vagy húzódik vissza a tenger), úgy tolódnak előre, illetve hátra ezek az övek. E mozgások eredményeként a rétegsorban az egyes üledékövekben lerakódott anyagokat egymás fölött találjuk.
A földtani képződmények abszolút korának meghatározására 1905-ben [[Ernest Rutherford]] angol fizikus javasolt használható eljárást, miután felismerte, hogy az atommagok radioaktív bomlásából (a kiinduló [[izotóp]]ok és a bomlástermékek arányából) következtethetünk arra, milyen régen keletkeztek az egyes kőzetek. Az ehhez szükséges érzékeny anyagvizsgáló műszert, a [[tömegspektrométer]]t [[Francis William Ashton]] alkotta meg 1919-ben — Rutherford 1908-ban, Ashton 1922-ben [[Nobel-díj]]at kapott.
| |||