|
'''Quintus Cassius Longinus ''' (? - az [[Ebro]] torkolatánál, [[Kr. e. 47.]]) [[Római Birodalom|római]] politikus, katonatiszt, az előkelő, [[plebejus]] származású [[Cassia gens]] tagja. Unokatestvére, [[Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)|Caius Cassius Longinus]] volt a [[Julius Caesar]] elleni merénylet egyik főszervezője.
[[Kr. e. 54]]-ben [[Pompeius]] [[quaestor]]aként szolgált [[Hispania|Hispaniában]], és aza [[I. triumvirátus|triumvir]] távollétében óriási vagyont harácsolt össze magának [[Hispania Ulterior]] lakóitól. Olyannyira brutális volt eljárása, hogy sikertelen összeesküvést szőttek a meggyilkolására. [[Kr. e. 49]]-ben unokafivérével együtt volt [[néptribunus]], és egy kollégájukkal, [[Marcus Antonius]]szal karöltve ostorozta az [[optimata]] [[arisztokrácia|arisztokráciát]]. [[Január 6]]-án mindketten [[ius intercessionis|megvétózták]] a [[senatus]] [[Caius Julius Caesar|Caesar]] ellen hozott határozatait, mire kivezették őket az ülésről, és északra, [[Ravenna|Ravennába]] menekültek, a közelgő hadvezérhez.
Longinus [[Kr. e. 48]]-ban hispaniai, [[Lucius Afranius]] és [[Petreius]] ellen vezetett hadjáratán csatlakozott Caesarhoz, aki az ott kivívott győzelem után Hispania Ulterior helytartójaként hagyta hátra. Hispania lakói még emlékeztek korábbi ittlétére, ráadásul ő továbbra is csak saját vagyonának gyarapításán munkálkodott. A helyiek gyűlölete miatt kizárólag a hadaira támaszkodhatott, amelynek jóindulatát igyekezett is minden lehetséges módon megnyerni.
Közben parancsot kapott Caesartól, hogy keljen át [[Africa]] [[provincia|provinciába]] harcolni [[I. Juba]] [[numidia]]i király ellen. Ő örömmel vette a lehetőséget, mivel a gazdag afrikai[[afrika]]i tartomány sok zsákmánnyal kecsegtetett. A feladatot azonban nem teljesíthette: a helyiek és katonái részvételével összeesküvés szövődött ellene. A cordubai[[corduba]]i piactéren támadták meg, és számos sérülést szenvedett, azonban váratlanul túlélte a merényletet. Önjelölt utódját, [[Lucius Laterensis]]t kivégeztette, hasonlóan az összeesküvés többi vezetőjévelvezetőjéhez. Hispaniára még az eddigieknél is kegyetlenebb idők vártak.
Longinus azonban továbbra sem volt biztonságban: két behajózásra érkező [[legio]] és Corduba városa fellázadt ellene. Ő egy közeli dombon, a [[Baetis]] ([[Guadalquivir]]) túlpartján elfoglalt egy erős állást, és segítségért küldött [[Bogud]] [[mauretania]]i királyhoz[[király]]hoz és [[Marcus Aemilius Lepidus]]hoz, [[Gallia Narbonensis]] helytartójához. A saját quaestora, [[Marcus Claudius Marcellus Aeserninus]] által vezetett felkelők végül [[Ulia]] városába szorították vissza, amit blokáddal vettek körül. Mielőtt befejezhették volna, megjelent Bogud, és nemsokára nagy sereggel befutott Lepidus is. Ez utóbbi felszólította őket az ellenségeskedés beszüntetésére, amit Aeserninus nyomban elfogadott, a gyanakvó Cassius azonban szabad elvonulást kért. Ezt meg is kapta, és ő hallva, hogy a felváltására kijelölt [[Caius Trebonius]] közeleg, sietve a téli szállásukra vezette a katonáit, majd hajóra szállt [[Malaca|Malacánál]], hogy kimentsementse harácsolt pénzétvagyonát. A menekülő Longinus hajója az [[Iberius]] (Ebro) torkolatánál elsüllyedt, őt pedig elnyelte az [[Atlanti-óceán]].
Hasonló nevű rokonaihoz lásd: [[Quintus Cassius Longinus]].
|
