„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
CsBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Életpályája: Bot: linkek javítása (WP:BÜ alapján), AWB
→‎Életpályája: linkek, stíl
6. sor:
[[1814]]-ben és [[1815]]-ben, mint a császári hadsereg 5. huszárezredének hadnagya részt vett a napóleoni háború itáliai hadjárataiban. [[1839]]- től [[1846]]-ig az 1. sz. Császár-huszárezred parancsnoka. [[1848]]-ban, a forradalom kitörésekor vezérőrnagyi rangban dandárparancsnok volt Budán.
 
A [[magyarBatthyány kormányLajos|kormányánakBatthyány]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]] kormányának megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában a a [[magyar kormány]] a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen felállított [[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki. Jellasics a határ átlépte után szinte azonnal kiáltványt tett közzé, melyben egyértelművé tette, hogy a [[Habsburg-ház|Habsburg uralkodóház]] nevében jött, s célja a pártütés, valamint aminden forradalmi lázadás leverése. A magyar csapatok vezérei emiatt igencsak kényes helyzetbe kerültek: bár a magyar katonatiszteknek joguk és kötelességükpártütés lett volna felvenni a harcot, ezt tulajdonképpen a császári csapatok ellen kellett volna megvívni, de mindegyiküket kötötte a Kaisernek tett katonai eskü, melyet semilyen körülmények között sem szeghettek meg. Többféle megoldást választottak. A magyar származású, ám császári tiszt Ottinger Ferenc vezérőrnagy visszavonulót fújt, majd átállt Jellasics táborábaleverése.
A [[Batthyány Lajos|Batthyány]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]]
 
[[magyar kormány|kormányának]] megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában a a [[magyar kormány]] a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen felállított [[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki. Jellasics a határ átlépte után szinte azonnal kiáltványt tett közzé, melyben egyértelművé tette, hogy a Habsburg uralkodóház nevében jött, s célja a pártütés, valamint a forradalmi lázadás leverése. A magyar csapatok vezérei emiatt igencsak kényes helyzetbe kerültek: bár a magyar katonatiszteknek joguk és kötelességük lett volna felvenni a harcot, ezt tulajdonképpen a császári csapatok ellen kellett volna megvívni, de mindegyiküket kötötte a Kaisernek tett katonai eskü, melyet semilyen körülmények között sem szeghettek meg. Többféle megoldást választottak. A magyar származású, ám császári tiszt Ottinger Ferenc vezérőrnagy visszavonulót fújt, majd átállt Jellasics táborába.
Jellasics fellépése a magyar csapatok vezéreit emiatt igen kényes helyzetbe hozta: mint a magyar királyi hadsereg tisztjeinek joguk és kötelességük lett volna felvenni a harcot, ezt tulajdonképpen a császári csapatok ellen kellett volna megvívni, de mindegyiküket kötötte az Ausztria császárnak, a ''Kaisernek'' letett katonai eskü, melyet semmilyen körülmények között sem szeghettek meg. Különféle megoldásokat választottak. A magyar származású, de császári érzelmű Ottinger Ferenc vezérőrnagy visszavonulót fújt, majd átállt Jellasics táborába.
Ezután – a császáriak oldalán – a szabadságharc számos csatájában vett részt. [[1848]]. [[december 28.|december 28-án]] a [[bábolnai ütközet]]ben győzött a feldunai hadsereg [[Görgey Kornél]] által vezetett utóvédje ellen. A [[móri csata|móri csatát]] (1848. [[december 30.]]) az ő egységének rohama döntötte el a császáriak javára. [[1849]]. [[január 22.|január 22-én]] [[Szolnok]]nál csatát vesztett [[Perczel Mór]] ellen. A [[kátyi ütközet]]ben ([[1849]]. [[június 7.]]) merész támadásával megsemmisítette a 8. honvédzászlóaljat. Ezért a tettéért megkapta a [[Mária Terézia Rend]] keresztjét és a vele járó [[báró]]i címet.
Ezután – a császáriak oldalán – a szabadságharc számosellen csatájábanvívott vettszámos csatában részt vett. [[1848]]. [[december 28.|december 28-án]] a [[bábolnai ütközet]]ben győzött a feldunai hadsereg [[Görgey Kornél]] által vezetett utóvédje ellen. A [[móri csata|móri csatát]] (1848. [[december 30.]]) az ő egységének rohama döntötte el a császáriak javára. [[1849]]. [[január 22.|január 22-én]] [[Szolnok]]nál csatát vesztett [[Perczel Mór]] ellen. A [[kátyi ütközet]]ben ([[1849]]. [[június 7.]]) merész támadásával megsemmisítette a 8. honvédzászlóaljat. Ezért a tettéért megkapta a [[Katonai Mária Terézia Rend-rend]] keresztjét és a vele járó [[báró]]i címet.
 
A háború után altábornagyi rangban hadosztályparancsnok volt. [[1866]]-ban vonult nyugalomba, mint lovassági tábornok.