„Kápolnai csata” változatai közötti eltérés

schlik
a (link)
(schlik)
Az 1830/31. évi lengyel szabadságharc fővezérét, [[Henryk Dembiński|Dembiński]] tábornokot 1849. január elején [[Teleki László]] küldte [[Párizs]]ból [[Magyarország]]ra. Az 1831. évi [[litvánia]]i visszavonulásával Európa-szerte híressé lett Dembiński neve nyilván nem volt ismeretlen a [[lengyel szabadságharc]] eseményeit ifjúkorában figyelemmel kísérő [[Kossuth Lajos|Kossuth]] előtt.
 
==MániásRögeszmés terv-Hibás taktika==
[[Kép:Téli hadjárat 1848 49.png|bélyegkép|balra|350px| A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] a főhadszíntéren]]
A lengyel tábornok kinevezése azonban szerencsétlen választásnak bizonyult. Dembiński titkolózó, bizalmatlan természete, lobbanékony, indulatos magatartása nem nyerte el a magyar hadtestparancsnokok rokonszenvét. A tábornok összeveszett [[Perczel Mór|Perczellel]], feljelentette [[Klapka György|Klapkát]] Kossuthnál, majd [[Görgei Artúr|Görgeivel]] keveredett indulatos szóváltásba.
Dembiński haditervéről annyit tudunk, hogy [[Mezőkövesd]] és [[Eger]] táján akarta megvívni a döntő csatát. Előtte azonban két hadosztállyal [[Szolnok]] térségében tüntető támadást indított volna a várost védő császári-királyi dandár ellen. Olyan mániákusan ragaszkodott tervéhez, hogy az elszigetelten álló [[Franz von Schlik|Schlik]]-hadtest üldözését is megtiltotta, abból kiindulva, hogy ha Schlikre súlyos vereséget mérnek, [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] nem mer elmozdulni [[Buda|Budáról]], s akkor, bizony, lőttek a Mezőkövesd és Eger közötti csatának. Ezzel magyarázható, hogy amikor Klapka február 24-én Pétervásárán rajta akart ütni Schlik hadtestén, Dembiński az egyik oszlopot visszarendelte, s így a kívánt siker ismét elmaradt.
 
==Erőviszonyok==
[[Kép:Windisch-Graetz.jpg|bélyegkép|200px|balra|[[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]], a császári seregek parancsnoka a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] alatt. [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiája]], (1852)]]
 
A Schlik-hadtest veszélyeztetett helyzetét és a magyar csapatok aktivitását látva Windisch-Grätz február közepén megindította csapatait a Tisza-vonal felé. Egyrészt meg akarta akadályozni a magyar hadsereg összpontosítását, illetve meg akarta előzni annak előrenyomulását, másrészt fel akarta venni a kapcsolatot Schlik hadtestével, amellyel eddig csak futárok útján tartotta az összeköttetést. Windisch-Grätz tábornagy a támadásra 30 000{{formatnum:30000}} katonát és 165 löveget mozgósított.
 
A magyar fél ereje körülbelül 43 000{{formatnum:43000}} főt és 150 löveget tett ki, ebből a fővezér a csatában 36 000{{formatnum:36000}} emberre és 136 lövegre számíthatott. Megvolt tehát az esély a magyar győzelemre. Ennek azonban volt egy alapvető feltétele: az erők összevonása. Dembiński éppen ezt mulasztotta el.
A császári-királyi főerők február 26-án délelőtt 10 órakor indultak meg [[Gyöngyös]]ről, s délután 2 óra tájban ütköztek először a [[Tarna]] vonalán álló magyar csapatokba. Az I. hadtest [[Dessewffy Arisztid]] ezredes vezette hadosztálya [[Verpelét]]en foglalta el állását. Egy kisebb különítménye a [[sirok]]i szorost őrizte. A község elé érkező ellenséges csapatok hamar felismerték, hogy a magyar hadosztály jóval erősebb náluk, ezért rövid csatározás után délkeleti irányba, [[Feldebrő]] felé fordultak.
 
[[Kép:Franz Wyss.jpg|bélyegkép|balra|200px|[[Franz Wyss]], a későbbi [[csornai ütközet]]ben elesett cs. kir. tábornok. Korabeli litográfia]]
Az I. hadtest [[Máriássy János|Máriássy]]-hadosztályának Driquet-dandára a csata kezdetén a Tarna nyugati partján, a kompolti erdő és a kápolnai szőlők között állt fel. Máriássy János ezredes rendelkezésére állt még a Császár-huszárezred négy százada is. Máriássy csapataival megpróbálta megkerülni a [[Franz Wyss]] vezérőrnagy vezette császári-királyi dandárt, ám kísérletét felfedezték. Wyss lovassága szétszórta a megkerülő oszlop élén haladó huszárokat, majd a négyszögbe fejlődő honvédzászlóaljat is. A Máriássy által vezetett Császár-huszárok azonban megállították a császári-királyi lovasságot. A hadosztály végül is rendben vonult vissza a Kápolna előtti, de még mindig a Tarna nyugati partján lévő állásba. A II. hadtest [[Kisfaludy Móric]] őrnagy vezette dandára [[Kál]]nál állt fel. A dandár az első ágyúszóra átkelt a Tarnán, s szembeszállt a császári-királyi csapatokkal. Noha mind létszámát, mind tüzérségét tekintve gyengébb volt ellenfelénél, megőrizte állásait, s tüzérségével nagy veszteséget okozott az ellenségnek.
 
Maga a fővezér, Dembiński éppen Egerben ebédelt Görgeivel, amikor az első ágyúszót meghallotta. Azonnal kocsira ültek, s Kápolnára siettek. Sötétedés előtt értek oda. Ebben a helyzetben a legfontosabb teendő a csapatok összpontosítása lett volna. Dembiński este 7 órakor adta ki intézkedéseit a hátrébb lévő csapatok megindítására. Ezek közül azonban csak két hadosztály kapta meg időben a parancsot. Így a Sulcz-hadosztály egy része a Verpelétet védő csapatokhoz csatlakozott, az [[Aulich Lajos|Aulich]]-hadosztály pedig Kálra vonult.
 
===A siroki szoros===
[[Kép:Kriehuber Franz Schlick.jpg|bélyegkép|80px|[[Franz von Schlik]] ([[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiája]]).]]
Az éjszaka folyamán romlott a magyar fél helyzete. A Pétervásárán álló Schlik-hadtest ugyanis lényegében harc nélkül megszállta a siroki szorost, s ezzel a Verpeléten álló magyar csapatok oldalába került.
 
A csata február 27-én folytatódott. A császári-királyi fővezér célja Kápolna elfoglalása, vagyis a magyar arcvonal átszakítása és a magyar jobbszárny felmorzsolása volt. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Schlik elfoglalta a siroki szorost, s hadtestével Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső állása felé tart.
 
Verpelét megtartása Klapka feladata volt – egyetlen hadosztállyal. Dembiński utasította Klapkát, hogy foglalja vissza a siroki szorost. Segítségül küldte Poeltenberget is. Egyben felszólította Görgeit, vegye át a vezérletet Verpelétnél, s akadályozza meg az ellenséges erők egyesülését. Poeltenberg akkor érkezett meg Verpelét elé, amikor a község Schlik kezére került, de még éppen időben ahhoz, hogy Schlik vérteseinek rohamát huszáraival visszaverje. Klapka e siker után megpróbálta visszavenni a községet – sikertelenül.
 
A [[Psotta Móric]] őrnagy és [[Mednyánszky Cézár]] tábori lelkész által vezetett Zaniniak egészen a Tarnán átívelő kőhídig jutottak, itt azonban az ellenség gyűrűjébe kerülve a zászlóalj nagy része megadta magát. A két honvédzászlóalj rohamát a császári-királyi csapatok által megszállt, a falu keleti szélén álló kocsma ellen [[Máriássy János|Máriássy]] személyesen vezette. A két zászlóalj be is vette a kocsmaépületet, amelyet ezután a 44. zászlóalj szállt meg. A Zanini-zászlóalj fegyverletétele után azonban az egész Wyss-dandár erre a két zászlóaljra zúdult, s kiűzte a honvédeket a kocsmából. Máriássy még egy kísérletet tett a visszavételre, de aztán kénytelen volt visszavonulni Kerecsend felé. Az ellenség támadása azonban itt el is akadt, s Windisch-Grätz a községtől északra, [[Tófalu]]n át próbálta megkerülni a magyar csapatokat, hogy visszaűzhesse őket.
 
[[Kép:SzemereBertalan.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Szemere Bertalan]] miniszterelnök. A csata után [[GörgeiGörgey Artúr|Görgeit]] nevezi ki fővezérré]]
==A fővezér leváltása==
[[Kép:SzemereBertalan.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Szemere Bertalan]] miniszterelnök. A csata után [[Görgei Artúr|Görgeit]] nevezi ki fővezérré]]
A Kálnál álló magyar csapatokat Dembiński még az éjszaka folyamán visszavonta a Tarna keleti partjára. Aulich csapatai február 27-én visszaverték az ellenség valamennyi támadását. Aulich azonban a Kápolna visszavételére indított támadás előtt parancsot kapott Dembińskitől, hogy csapataival vonuljon északnak, s onnan biztosítsa a támadást. Aulich meg is indult, útközben azonban értesítették, hogy a császári-királyi csapatok kiszorították Kálról a Kisfaludy-dandárt. Aulich erre visszafordult Kál felé, de mire odaért volna, Dembiński utasította, hogy a Kisfaludy-dandárral együtt ő is vonuljon vissza.
 
Noha időközben [[Guyon Richárd|Guyon]] és [[Kmety György|Kmety]] hadosztályai is megérkeztek Kerecsend környékére, Dembiński nem folytatta a csatát, hanem elrendelte a visszavonulást. Ennek során ismét tanújelét adta hadvezéri alkalmatlanságának. Klapka hadtestének tisztjei erre kijelentették, hogy csak akkor követik Dembiński utasításait, ha azokat valamelyik hadtestparancsnok ellenjegyzi. A március 3-án [[Tiszafüred]]en összeült tiszti gyűlésre Görgei[[Görgey Artúr]] indítványára meghívták [[Szemere Bertalan]]t, a politikai hatalom teljhatalmú képviselőjét, s őt kérték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséretében felkereste Dembińskit, s megpróbálta rávenni arra, hogy tartson haditanácsot. Mivel Dembiński erre nem volt hajlandó, Szemere ideiglenesen GörgeireGörgeyre bízta a fővezéri posztot.
 
==Külső hivatkozások==