„Almásy Pál (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Hibás alakra mutató átirányítás javítása |
link, tagolás, rend. Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor:
:''Ez a szócikk az 1848-as politikusról szól. [[Almásy Pál (főispán)|Almásy Pált, Arad vármegye 18. században élt főispánját lásd itt]].''
[[zsadány]]i és [[törökszentmiklós]]i '''Almásy Pál''' ([[Gyöngyös]], [[1818]]. – [[Budapest]], [[1882]]. [[november 1.]]) politikus, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a képviselőház alelnöke, az 1860-as években a magyarországi függetlenségi szervezkedések egyik vezetője..
==Életpályája==
▲[[Fájl:Almásy Pál.jpg|bélyegkép|balra|200px|Korabeli fénykép]]
Jogi tanulmányok után [[1838]]-ban tett ügyvédi vizsgát. [[1844]]-ben [[Heves vármegye]] követeként részt vett a rendi országgyűlésen, majd 1844 és [[1847]] között a vármegye alispánja volt
1848 tavaszán [[Gyöngyös]] képviselője lett az országgyűlésben. Áprilisban az első népképviseleti országgyűlés alelnökévé választották. [[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] [[1848]] végi támadásakor Heves vármegye kormánybiztosa volt, majd az országgyűlés [[Debrecen]]be költözésekor ismét visszatért hivatalába. [[Pázmándy Dénes]], az országgyűlés elnöke nem követte az országgyűlést Debrecenbe, ezért Almásy Pál itt az országgyűlés elnökeként tevékenykedett. Ő hirdette ki a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] trónfosztását kimondó [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozatot]] és ő volt – báró [[Perényi Zsigmond]] felsőházi másodelnök és [[Szacsvay Imre]] képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.
A szabadságharc leverése után emigrált, és [[Párizs]]ban telepedett le. [[1851]]-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatott tartott fenn az emigráció több tagjával, így például [[Klapka György|Klapka Györggyel]], [[Teleki László]]val, [[Puky Miklós]]sal és [[Horváth Mihály|Horváth Mihállyal]], [[Kossuth Lajos]]sal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát. [[1859]]-ben hazatért, de továbbra is kapcsolatban maradt Klapka Györggyel. [[Nedeczky István]]nal és [[Beniczky Lajos]]sal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, [[Asbóth Lajos]] az osztrák rendőrség besúgója volt. [[1864]]-ben letartóztatták, és [[1865]] januárjában húsz év várbörtönre ítélték. [[1867]] februárjában kegyelemmel szabadult. Ezután haláláig visszavonultan élt.▼
A szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült, és [[Párizs]]ban telepedett le. [[1851]]-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráció több tagjával, így például [[Klapka György|Klapka Györggyel]], [[Teleki László]]val, [[Puky Miklós]]sal és [[Horváth Mihály|Horváth Mihállyal]], [[Kossuth Lajos]]sal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát.
▲
==Felhasznált források==
| |||