„Los Glaciares Nemzeti Park” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
Az [[1937]]-ben alapított nemzeti park Argentínában a második legnagyobb 4459 km²-es területével. A neve arra az [[Andok]]ban elterülő hatalmas jégtakaróra utal, amely 47 nagy gleccsert táplál, amelyek közül 13 az Atlanti-óceán felé áramlik. A világ más részein a gleccserek legalább 2500 méter tengerszint feletti magasságban erednek, de itt ez a szint a jégtakaró nagyságának köszönhetően csak 1500 m magasságban található, s ahogyan leérnek a 200 m magasságig, útközben koptatják, mállasztják a a hegység felszínét.
 
A jégkorszakban egész Patagóniát jég fedte, ebből napjainkra két jégtakaró maradt. Az kisebbik, északi [[Chile]] területén fekszik, a déli jégmező Argentína és Chile területén. Ennek hosszúsága 350 km, szélessége 40-60 km, területe 144000144 000 km², a déli féltekén a legnagyobb az [[Antarktisz]]on kívül. Neve ''Hielo Continental Patagónicó'', Patagóniai szárazföldi jégtakaró. Argentínai része 3500 km².
 
A Los Glaciares olvadékvize két tavat táplál: az Argentino tavat (1466 km<sup>2</sup>, a legnagyobb Argentínában) délen, és a Viedma tavat (1.1001100 km<sup>2</sup>) északon. Mindkét tó felesleges vizét a [[Santa Cruz folyó]] vezeti el, amely [[Puerto Santa Cruz]]nál éri el az [[Atlanti-óceán]]t.
 
A jégmezőből merész sziklacsúcsok emelkednek ki, amelyeknek alakját a jégárak formálták. A nemzeti park részén emelkedő két legjelentősebb csúcs a ''Cerro Torre'' (3128 m) és a ''[[Cerro Chaltén|Mount Fitz Roy]]'' (3375 m), mindkettő nagyon népszerű a hegymászók között.
29. sor:
A déli részen vannak több kisebb gleccser között a fontosabb gleccserek, a [[Perito Moreno-gleccser]], az [[Upsala-gleccser]] és a [[Spegazzini-gleccser]], amelyek az Argentino tóba ömlenek. A Spegazzini és az Upsala csak vízi úton érhető el, a Perito Moreno szárazföldön is.
 
A nemzeti parkban az erdőhatár 800 m magasságban van. Az erdők jellegzetes fái az örökzöld déli bükkfélék, a lenga és a guindo, amelyeknek magassága elérheti a 35-40 m-t. A [[Csendes-óceán]] felől érkező légáramlatokból a hegyek oldalán kicsapódik a pára, ezért a nemzeti park nagy részére a sztyeppei növényzet a jellemző. Az évi átlag hőmérséklet 7.,5&nbsp;°C. Az állatvilág képviselői a [[nandu]], a [[guanakó]], a [[szürke róka]] és a [[puma]], akiknek létét a szarvasmarhatenyésztésszarvasmarha-tenyésztés veszélybe sodorta, de a park területén biztonságban élnek. Több mint 1000 madárfaj él a területen, közöttük [[kondorkeselyű]]k, [[sas]]ok, [[magellán-harkály]]ok, [[patagóniai rigó]]k, de csak 100-at regisztáltakregisztráltak. Az enyhébb éghajlatú területeken él a ritka [[huemul]] és a [[zuhatagi réce]].
 
== Forrás ==