„Nyilvános telefon” változatai közötti eltérés

forma+nincs forrás
(forma+nincs forrás)
{{nincs forrás}}
A '''nyilvános telefonok''' az olyan [[telefon]]ok, melyek bárki által használatba vehetők, feltéve, hogy a szolgáltatást megfizeti.
[[Kép:Amsterdam payphones.JPG|bélyegkép|balrajobbra|350px250px|Nyilvános telefonok Amszterdamban]]
A '''nyilvános telefonoktelefon''' az olyan [[telefon]]ok, melyek bárki által használatba vehetők, feltéve, hogy a szolgáltatást megfizeti.
 
A telefonokra hatalmas igény volt kezdetekben, a kielégítésük műszakilag nehezen volt megoldható. Az előfizetői telefonok viszonylag kis forgalmat bonyolítottak le. Telefontulajdonos vállalkozók a telefontársasággal olyan szerződést kötöttek, mely szerint dupla előfizetői díjat fizettek, ugyanakkor kitáblázták, hogy nyilvános telefon. Az alkalmi telefonálók némi pénz fejében telefonálhattak. A társaságok külön készülékeket fejlesztettek ki, melyek kibírták az időjárás viszontagságait, a vandálok rongálásait, ezen kívül védett persely és érmebeszedő is tartozott hozzá. Voltak ''beltéri'' (üzlethelységben, szállodák halljában) és ''kültéri'' (utcai) telefonállomások. A kültéri telefonok páncélozottak voltak, a beltérieknél felügyelet volt, tehát nem volt szükség védelemre.
[[Fájl:Hungarian telephone token.JPG|right|200px|thumb| A tantusz egy külön megvásárolható érme volt. ]]
A kültéri telefonokat elsősorban fülkékben szerelték föl, később költségmegtakarítás miatt a buborékos, azaz csak fedett és némi oldalfallal ellátott fülkéket is gyártottak.
 
A kültéri telefonokat elsősorban fülkékben szerelték föl, később költségmegtakarítás miatt a buborékos, azaz csak fedett és némi oldalfallal ellátott fülkéket is gyártottak.
[[Fájl:Hungarian telephone token.JPG|right|200px150px|thumb| A tantusz egy külön megvásárolható érme volt. ]]
A hőskorban az alkalmi telefonáló felvette a kézibeszélőt, a kezelőnek megmondta a kért számot. A kezelő meggyőződött róla, hogy a hívott beszélgetésre kész (otthon van), majd felszólította a hívót, hogy dobjon be egy megfelelő érmét. Ennek a hangját bizonyos szerkezetek eljuttatták a kezelőhöz, aki ezután összekapcsolta a 2 vonalat.
 
==Leesett a tantusz==
Ez a szólás meggyökeresedett a magyar nyelvben. Eredete onnan származik, hogy az illető bedobott egy [[tantusz]]t, tárcsázott, majd várt az összekapcsolásra. A hívott jelentkezésekor egy csengő-bongó hang volt hallható. Az érme beleesett a perselybe. A szólás akkor használatos, ha valaki csak sokára ért meg valamit.
 
== Külső hivatkozások ==
{{commons|Payphone}}
 
[[Kategória:Telefónia]]