„Földtan” változatai közötti eltérés

322 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
bőv.
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
(bőv.)
A földtani képződmények abszolút korának meghatározására 1905-ben [[Ernest Rutherford]] angol fizikus javasolt használható eljárást, miután felismerte, hogy az atommagok radioaktív bomlásából (a kiinduló [[izotóp]]ok és a bomlástermékek arányából) következtethetünk arra, milyen régen keletkeztek az egyes kőzetek. Az ehhez szükséges érzékeny anyagvizsgáló műszert, a [[tömegspektrométer]]t [[Francis William Ashton]] alkotta meg 1919-ben — Rutherford 1908-ban, Ashton 1922-ben [[Nobel-díj]]at kapott.
 
Miután bizonyították, hogy a földkéreg (pontosabban: a [[litoszféra]] egyes darabjai egymáshoz képest mozognak, a földtan alapkérdésévé az vált, hogy milyen is e mozgások alapvető jellege? A két nézetrendszer képviselőit „fixistáknak”, illetve „mobilistáknak” nevezték: a fixisták álláspontjának lényege az volt, hogy a kéregdarabok többé-kevésbé állandó (fix) helyen vannak, és az uralkodó mozgásirány a vertikális: nagy kőzetblokkok időnként lesüllyednek, illetve kiemelkednek. A horizontális elmozdulások ezekből függőleges elmozdulásokból származtathatók, és ezért jelentőségük másodlagos — a hegységek felgyűrődését az úgynevezett [[geoszinklinális]]-elmélettel magyarázták. A mobilisták éppen ellenkezőleg: a vízszintes elmozdulások szerepét vélték meghatározónak. A 20. század közepéig a fixisták voltak meghatározó többségben. Elképzeléseikre az első komolyabb csapást [[Alfred Wegener]] (1880–1930) német meteorológus mérte, amikor kidolgozta a [[kontinensvándorlás]] elméletét — ezt azonban a szakma nagy többsége nem fogadta el. A lemezmozgások okait és folyamatát [[Harry Hess]] (1906–1969) foglalta össze. A [[lemeztektonika]] elmélete a litoszféralemezek vándorlásával egységes alapon magyarázza a kontinensek, óceánok és hegyláncok keletkezését, a [[földrengés]]eket, a vulkanizmust és egy sor más, korábban a többihez csak áttételesen kapcsolódónak vélt folyamatot.
 
Az egységes földtudományból a 20. század első felében alakultak ki annak napjainkban is művelt résztudományai — a bevezetőben lesoroltakon kívül:
* [[Haas János (geológus)|Haas János]] (szerk.), 2010: A múlt ösvényein. Szemelvények Magyarország földjének történetéből. [[Magyarhoni Földtani Társulat]], Budapest, 2010. ISBN 978-963-8221-42-1
* Kovács József: Geológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.
* [[Balla Zoltán]]: Bevezető gondolatok: a lemeztektonikai elmélet és a geoszinklinálisok tana. In: [[Molnár Béla]] (szerk.): Fejezetek a világ regionális földtanából. Szeged, JATEPress, 2004. ISBN 963 482 669 5
 
[[Kategória:Földtudományok]]