„Lorenzo Tiepolo” változatai közötti eltérés

 
==Intézményi reformok==
A gazdasági nehézségek azt sugallták a velenceieknek, hogy a trónra lépő dózsék egyedül képtelenek megoldani a város problémáit. Ezt a közhangulatot igyekezett feltüzelni az arisztokrácia is, hiszen ez kedvezett a velencei nemeseknek a hatalom átszervezésében. A nép és főként az arisztokraták nyomásának engedve Lorenzonak komoly intézményi reformokat kellett végrehajtania. Ez leginkább a [[velencei dózse|dózse]] megválasztásának rendjét érintette. Tiepolo dózse idején dolgozták ki azt a bonyolult eljárást, amely a köztársaság fennállásáig érvényben maradt a dózsék megválasztásánál. <br>
Ezek alapján miután összeült a [[Nagytanács (Velence)|Maggior Consiglio]] a legfiatalabb tanácsosnak el kellett hagynia a termet, és az útjába kerülő első olyan fiúcskával kellett visszatérnie, aki nyolc és tíz év között volt. A fiúcskát ''balotin''nak nevezték, és feladata a sorshúzások ellenőrzése volt. A velenceiek szerint ugyanis az ártatlan gyermeki felügyelet tisztább minden esküt tett hivatalnoknál. Ezek után a terem közepére egy vászonzsákba annyi fagolyót helyeztek, amennyi tanácsos volt. Harminc golyóban a következő felirat állt: ''elector'', azaz választó. A golyókat, amelyeket ''balote'' névvel illettek a balotin vette ki a zsákból és nyújtotta át a tanácsosoknak. A harminc kisorsolt tanácsos a teremben maradhatott, de csak akkor, ha köztük nem volt családi összeköttetés. Ebben az esetben a később kisorsolt rokon balotéját újra visszahelyezték a zsákba, és minden elölről kezdődött. Végül a harmincak ugyanúgy baloték segítségével kilenc tagúra fogyatkoztak. A kilenc tagú tanács összeült és a Nagytanács összes tagjából kiválasztott negyvenet, méghozzá úgy, hogy a kilencek közül az első négy kiválasztott öt nevet javasolhatott, míg a fennmaradó öt tanácsos négyet-négyet. A javasolt neveknek azonban legalább hét tanácsos támogatását kellett megszerezniük ahhoz, hogy valóban ki legyenek választva.<br>
A negyvenek a balote-húzás segítségével tizenkét fősre fogyatkoztak, majd ők a Nagytanács tagjaiból huszonötöt választottak ki úgy, hogy egy név mögött kilenc tanácsosnak kellett voksolnia. A huszonötök ismét a balote segítségével kilencre apadtak, majd a Nagytanács tagjaiból 45-öt választottak ki, úgy hogy egy név mögött hét szavazatnak kellett állnia. A negyvenötök sorsolással tizenegyet választottak ki maguk közül. A tizenegyek végül kiválasztják a végső negyvenegy tanácsost, ehhez kilenc tanácsos beleegyezése kellett, akik végül megválasztják a dózse személyét, ahol legalább huszonöt szavazat szükségeltetett a döntéshez.
 
A bonyolult választás értelmetlennek tűnik akkor, amikor a dózse hatalma egyre inkább reprezentetívvá válik. Ennek két oka is volt. Egyrészt a cím visszautasíthatatlan volt, ezért sokan el akarták kerülni a megtisztelő címet, amely egyet jelentett a politikai életből való kivonással. Vagyis majdnem ugyanis a másik ok éppen az volt, hogy a dózse személyének mindvégig jelentős befolyása volt a velenceiekre, és ráadásul megmaradt pár fontos joga. Így több gyűlés összehívása valamint ezeken az első szó joga is a dózsét illette meg. Ezért volt fontos, hogy a dózse trónja ne legyen "örökíthető" családon belül.<br>
Lorenzo egyre inkább a [[Signoria|Signoriában]] és a Nagytanácsban próbálta meg kiterjeszteni befolyását. A dózsék gyakran ezen intézményeken keresztül tudták csak elérni saját akaratukat. Lorenzo ezen felül más értelemben is újat hozott a dózsék uralmában. Ő volt az első dózse, aki felfedezte a [[céh]]ek és kereskedelmi szövetségek jelentőségét. Fesztivált rendeztetett a tiszteletükre, amely jelentős bevételt jelentett ennek a rétegnek. A Nagytanácsot pedig sikerült rávennie egy újabb hivatal bevezetésére. A ''Cancelier Grando''t a kézművesek közül választotta a Nagytanács. A bíbor ruhába öltöztetett kancellár az állami pénzügyek vezetője volt, és a köztársaság első titkára. A dózse természetesen az kancellár befolyásolásával is jelentős hatalmat gyakorolhatott.
 
==Az első genovai háború vége==