„Szatmári béke” változatai közötti eltérés

 

Január 31-én [[Vaja|Vaján]], a [[Vaja várkastélya|Vay-kastélyban]] maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd [[1711]]. február 21-én [[Lengyelország]]ba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]]t időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi [[Szatmárnémeti]]be gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a [[kurucok]] számára.