„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés

*Belső tagolása: Követi az eredeti írásmódot és névsorrendet (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). Külföldi nevek esetében szofisztikáltabb megoldás, de címleírások esetében ritka a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjel a vessző és a nagykötőjel van használatban.
*Határolójele: Többnyire egy egységet képez a könyvcímmel (ez talán a folyószöveg öröksége), ezért a szerzőjelölést az esetek döntő hányadában kettőspont zárja le, illetve ez vezeti be a címközlést.
*Elemek száma: Három szerzőig – szigorúbb helyeken kettőig – van szokásban a szerzők jelölése, ha a számuk ezt meghaladja, csupán a címnegyeden elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az ''et al.'' jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem lehet hivatkozási alap arra, hogy a szerzők nevét rövidítve írjuk ki, mindenkor a címnegyeden taláható szerzőiszerzőségi közlés a bibliográfiai leírástólelvárhatóleírástól elvárható minimum.
*Egyebek: A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:
:::I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin