„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés

Jav.
(Tovább)
(Jav.)
*Helyzete: Mindig a címleírást bevezető elem.
*Formátuma: Az elmúlt évtizedekben egyre terjed a vezetéknevek – néha a teljes név – kiskapitális szedése, elszórtan lehet találkozni a nevek kurziválásával is, döntően azonban az antikva szedés az általános.<br>
:Követi az eredeti írásmódot és névsorrendet (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). Külföldi nevek esetében szofisztikáltabb megoldás, de címleírások esetében ritka a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás. Ez a gyakorlat jobbára a szerző+évszám típusú hivatkozásokkal van összefüggésben, de a magyar könyvkiadási gyakorlat a nyugatitól eltérően oldotta és oldja meg a szerző+évszám hivatkozások feloldását. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjel a vessző és a nagykötőjel van használatban.
*Határolójele: Többnyire egy egységet képez a könyvcímmel (ez talán a folyószöveg öröksége), ezért a szerzőjelölést az esetek döntő hányadában kettőspont zárja le, illetve ez vezeti be a címközlést.
*Elemek száma: Három szerzőig – szigorúbb helyeken kettőig – van szokásban a szerzők jelölése, ha a számuk ezt meghaladja, csupán a címnegyeden elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az ''et al.'' jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem lehet hivatkozási alap arra, hogy a szerzők nevét rövidítve írjuk ki, mindenkor a címnegyeden taláható szerzőségi közlés a bibliográfiai leírástól elvárható minimum.
*Formátuma: Döntően kurzív szedésű, és az ''egyetlen'' kurzív szedésű elem a címleírásban. Ismertek elszórt minimalista megoldások, amelyekben a könyv címe is antikvával szerepel.
*Határolójele: A cím és alcím közötti határoló írásjel szerkesztői gyakorlatonként eltérő, két alapvető iskola különböztethető meg e tekintetben. 1) A címleírás egyéb funkcionális elemeit is lezáró ponttal különítik el őket egymástól. 2) Főcím és alcím közös szerkezeti egységbe tartozását érzékeltetendő alternatív írásjellel (kettősponttal, gondolatjellel) választják el egymástól a két elemet. Utóbbi veszélye, hogy a cím vagy alcím szerves része is lehet a gondolatjel vagy a kettőspont, ami a cím értelmezését megnehezítheti (pl. Városom: Budapest: Kultúrhistóriai áttekintés. vs. Városom: Budapest. Kultúrhistóriai áttekintés.).<br>A címközlést pont zárja le, egyetlen kivételt a mondatszerű leírás képez.<br>
:Megfigyelhető gyakorlat, hogy egyes könyvekben az alcím – bár a címoldalon szedésében jól megkülönböztethető a címtől – zárójelbe téve szerepel. Ebben az esetben a zárójelet a címleírásokból a könyvtári gyakorlatban is kihagyják, azaz nem ''Mamácska: (Gyermekkorom emlékei)'', hanem ''Mamácska: Gyermekkorom emlékei'' kap helyet a címleírásban.
*Elemek száma: Gyakran előfordul, hogy egy adott könyv címnegyede egy főcímet és több alcímet tüntet fel (pl. Sutba vágva / Egy bölcsészjelölt kanosszajárása / Énregény; Mollusca Hungariae / Magyarország puhatestű-faunája / A 2011. április 28–29-én Debrecenben megrendezett tudományos ülésszak előadásai). A könyvtári szabvány kivételével a könyvkiadási gyakorlatban nincs szokásban egynél több alcím feltüntetése.<br>
Ugyancsak előfordulhat töbnyelvű kiadványok esetén a párhuzamos címek használata. A könyvtári szabvány kivételével a további magyar „házi szabványok” nem rendelkeznek ezekről az esetekről.
:::''Gustave Effel [!] művészete'' (2008)
:::''Eiffel Gusztáv müvészete'' (1912) – amennyiben nem nyomdatechnikai okokra vezethető vissza a rövid ü szerepeltetése, azaz helyesírás-történeti alapon indokolható tudatos szerzői, szerkesztői választás feltételezhető.
:Külön kérdés azon dokumentumtípusok köre, ahol nyomdatechnikai okokra vezethető vissza egyes ékezettípusok elmaradása, például stencilezett dokumentumok.
*Paraméterezés: ???
 
 
====Terjedelem (kötetszám) ====
*Helyzete: Kétféle elgondolás van divatban a kötetszámok helyzetét illetően. Az egyik iskola a cím részének tekinti a kötetszámot mintolyanmint olyan információt, amely jellemzően a címoldalon szerepel a szerzőségi és címközlés alatt, ezért a címet követően helyezi el, akár a címmel egy szerkezeti egységben, akár szedésben érzékeltetve a cím és a kötetszám közötti különbséget (lásd AKk), akár külön szerkezeti egységbe foglalva (Gyurgyák). A másik iskola az összterjedelmi adatokkal (oldalszám stb.) együtt kezeli, ezért a címleírás végére veti (lásd ItK).
*Formátuma: Lásd a fentiekben: lehet a címmel együtt kurzív, lehet a címtől elkülönülve antikva. Az egyes szerkesztői gyakorlatoktól elvárható, hogy egyazon könyvön belül a kötetszámokat vagy csak arab, vagy csak római számokkal jelöljék, függetlenül a címnegyeden alkalmazott formátumtól. A kötetek római számmal való jelölése általánosabbnak mondható. A kötetszám jelölését kiegészítheti ''kötet, köt., k.'' – vagy a latinos hagyományú p.-féle oldalszámjelöléssel szinkronban a ''vol., v.'' – jelölés, de ahol a címleírás integráns részét képezi, ezeket a kiegészítő jelöléseket elhagyják.
*Határolójele: Helyzete határozza meg a címleírás többi elemétől való elhatárolás mikéntjét.
*Elemek száma: N/A