„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Példák kiegészítése kiadási megjegyzésekkel, ahol az lehetséges)
== Könyvek ==
 
=== Bibliográfiai leírás ===
Az egyszerűsített bibliográfiai leírás pontosabban körül nem írt fogalom, pusztán a részletes bibliográfiai leírás, illetve az annál magasabb fokon álló könyvtártudományi leírás ellentételezéséül használjuk mint azok egyszerűbb, kevesebb adatot tartalmazó forma megjelölésére. Semmilyen körülmények között nem maradhatnak ki azonban egy címleírásból, azaz az egyszerűsített bibliográfiai leírás minimális követelményei az alábbi adatok:
*Szerző
*Alcím
*Terjedelem (kötetszám)
*Kiadási megjegyzések (kiadásszámkiadásjelzés)
*Közreműködő(k)
*Megjelenés helye(i)
Sablonépítéskor – a felhasználó dolgát megkönnyítendő – helye lehet további megbeszéléseknek arról, hogy amennyiben címleírás szintjén el is különítünk egyes információkat (pl. közreműködő és közreműködői minőség), szükséges-e azokat a sablonparaméterek szintjén is elkülöníteni, nyerünk-e a közreműködő neve és a közreműködése minősége (szerk., ford., ill.) közötti algoritmikus viszony beépített alapértelmezésével annyit, amennyivel nehézkesebb lehet így a sablon használata.
 
==== Példák ====
===={{Doboz2/Eleje|MSZ: MSZ 3424-1:1978|white|collapsed====no}}
*Polipeptid-láncok tánca : a kémia gyönyörei / Felix S. Bambee, John S. Struttmann ; [szerk. Krausz Zádor] ; [ill. Zádor Klausz]. - 2. jav. kiad. - Budapest : Akadémiai; Bukarest : Kriterion. 1986. - 2 db, viii, 324 p., 16 t., ill. - (Komoly todomány ; 21.)
 
Megjegyzés: Könyvtári szabvány, publikációkban nem használatos. A címleírást különtagolt funkcionális csoportokban fogja fel, ezek elemzése szolgálhat tanulságokkal.
{{Doboz2/Vége}}
 
===={{Doboz2/Eleje|ItK: Irodalomtörténeti Közlemények|white|collapsed====no}}
*Felix S. B<small>AMBEE</small>, John S. S<small>TRUTTMANN</small>, ''Polipeptid-láncok tánca: A kémia gyönyörei,'' szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, Akadémiai–Kriterion, 1986, (Komoly Todomány, 21), I–II.
 
Megjegyzés: A címleírást mondatszerűen kezeli, az egyes elemeket vesszővel tagolja el egymástól. Az ItK szigorúan az egyszerűsített leírás pártján van, így a kiadási megjegyzések, az összterjedelmi adatok (oldalszám) beépítéséről nem rendelkezik, ezeket példánkba sem építhettük be.
 
[http://www.itk.iti.mta.hu/szabvany.htm Az ItK-féle háziszerkesztőségi szabvány]
{{Doboz2/Vége}}
 
===={{Doboz2/Eleje|Gyurgyák: Szerkesztők és szerzők kézikönyve|white|collapsed====no}}
*Felix S. Bambee – John S. Struttmann: ''Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei.'' 1–2. köt. Szerk. Krausz Zádor. Ill. Zádor Klausz. 2. jav. kiad. Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill. /Komoly todomány, 21./
 
Megjegyzés: A címleírást az MSZ-hez hasonlóan, ám kevésbé következetesen megkülönböztethetően funkcionális csoportokban fogja fel, de eltávolítja azokat a jelölési formákat, amelyek mindennapi írásgyakorlatunktól idegenek (pl. kettőspont előtti szóköz).
{{Doboz2/Vége}}
 
===={{Doboz2/Eleje|AKk: Akadémiai Kézikönyvek sorozat|white|collapsed====no}}
*F<small>ELIX</small> S. B<small>AMBEE</small> – J<small>OHN</small> S. S<small>TRUTTMANN</small> 1986. ''Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei'' I–II. (Komoly Todomány 21.) Budapest–Bukarest, Akadémiai Kiadó–Kriterion Kiadó.
 
Megjegyzés: Az Akadémiai Kiadó reprezentatív sorozata. Néhány elemében a nyugati típusú hivatkozási rendszerek köszönnek itt vissza (pl. a harvardi vagy a társadalomtudományokban használt APA): pl. a megjelenés éve a szerző és a cím közé ékelődve bontja szét a magyar szerkesztési hagyományban megszokott szerző–cím egységet. Összterjedelmi adatok, kiadási megjegyzések és szerzővel beazonosítható könyvek esetén közreműködők a címleírásban nem szerepelnek. Tanulmánykötet esetében a szerkesztő(k) kerül(nek) a szerző helyére hátravetett (szerk.) jelöléssel.
{{Doboz2/Vége}}
 
=== A címleírás algoritmusa ===
Ahogy a fenti példák mutatják, a magyarországi könyv- és folyóirat-kiadásban számos gyakorlat létezik a címelemek egymás mellé rendelésére, szedés vagy írásjel alapján történő tagolására. A kiadóknál nem feltétlenül találkozunk egységes gyakorlattal, a megoldások szerkesztőnként vagy akár szerzőnként változhatnak – nüansznyi eltérésekkel –, a folyóiratokra jellemzőbb a következetesen végigvitt címleírási gyakorlat.
 
{{Doboz2/Eleje|MONDATSZERŰ VAGY FUNKCIONÁLIS TAGOLÁS|yellow|collapsed=no}}
====Mondatszerű vagy funkcionálisan tagolt?====
A mondatszerű megoldáson alapuló címleírás (pl. ItK) oldható megkínálja a legegyszerűbbenlegegyszerűbb megoldást, hiszen ebben kizárólag mondatközi írásjelek (vesszők, pontosvesszők, kettőspontok stb.) tagolják el egymástól a címleírás valamennyi elemét, magát a címleírást pedig pont zárja le. Így bármely bonyolultabb helyzet nagy biztonsággal kezelhető, ugyanakkor felmerülhet az igény a funkcionális egységek világosabb eltagolására további írásjelek használatával.
 
AUgyanakkor szerkesztőifelmerülhet szándékotaz világosan jelziigény a funkcionális csoportokegységek lezárásáravilágosabb eltagolására ezzeltovábbi írásjelek használatával. Ezt a következőfajta paramétercsoporttólszerkesztői valószándékot elhatárolásáravilágosan jelzi a funkcionális csoportok lezárására következetesen alkalmazott írásjel, amely többnyire a pont (.), de lehet más is (MSZ esetében például a kötőjel).
 
A címleírás funkcionális csoportokra osztása szintén szerkesztői döntés eredménye: ilyen esetekben általában megállapítható, hogy egy egységet képez a szerző és a cím együttese (a meghatározott írásjellel, mondjuk ponttal lezárva), a fennmaradó további paraméterek pedig a címleírás második egységét alkotják (szintén az előzetesen meghatározott csoportlezáró írásjellel, a ponttal lezárva, belül pedig az egyes elemek mondjuk vesszővel tagolva). E kettős tagolás példája:
*Felix S. Bambee – John S. Struttmann: ''Polipeptid-láncok tánca: A kémia gyönyörei.'' 2 köt., szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill., Komoly todomány, 21.
 
*Felix S. Bambee – John S. Struttmann: ''Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei.'' 2 köt., szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill., Komoly todomány, 21.
 
Természetesen a csoportok kialakítása tovább folytatható, de következetesen érvényesítve az elgondolásunkat. A fentiekben látható Gyurgyák-féle megoldásban például nem egyértelmű, pontosabban aszimmetriához vezet a szerkesztői szándék, amennyiben a kötetszám és a közreműködők mindegyike ponttal lezárt külön funkcionális egységbe került, a címleírás fennmaradó része pedig egy, belsejében vesszővel tagolt egységet alkot.
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|Vita:Mondatszerű vagy funkcionális tagolás {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}} |lightgreen;}}
Amennyiben a mondatszerű címleírás a választásunk, nincs más hátra, mint a paraméterek sorrendjének meghatározása, és kész is a címleírásunk. Amennyiben a funkcionális tagolás mellett döntünk, az egyes paraméterek alábbiakban részletezett tulajdonságait, egymáshoz való viszonyát stb. részleteiben meg kell határoznunk.
 
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}} |lightgreen;}}
{{/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}}
{{Doboz2/Vége}}
 
====Szerző(k)= A címleírás elemei ===
Az alábbiakban a magyarországi könyvkiadási és szerkesztési gyakorlatra fókuszálva igyekszünk összefoglalni a címleírás egyes elemeinek sajátosságait, tipográfiai jellemzőit, a címleírásban elfoglalt helyét és a címleírás egyéb elemeivel való kapcsolatát. E körben a wikiszempontoktól függetlenített áttekintésre törekszünk. A később remény szerint megállapodott és elfogadott formátum technikai paraméterezése a munkafolyamat egy későbbi fázisa lehet.
*Helyzete: Mindig a címleírást bevezető elem.
*Formátuma: Az elmúlt évtizedekben egyre terjed a vezetéknevek – néha a teljes név – kiskapitális szedése, elszórtan lehet találkozni a nevek kurziválásával is, döntően azonban az antikva szedés az általános.<br>
:Követi az eredeti írásmódot és névsorrendet (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). Külföldi nevek esetében szofisztikáltabb megoldás, de címleírások esetében ritka a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás. Ez a gyakorlat jobbára a szerző+évszám típusú hivatkozásokkal van összefüggésben, de a magyar könyvkiadási gyakorlat a nyugatitól eltérően oldotta és oldja meg a szerző+évszám hivatkozások feloldását. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjel a vessző és a nagykötőjel van használatban.
*Határolójele: Többnyire egy egységet képez a könyvcímmel (ez talán a folyószöveg öröksége), ezért a szerzőjelölést az esetek döntő hányadában kettőspont zárja le, illetve ez vezeti be a címközlést.
*Elemek száma: Három szerzőig – szigorúbb helyeken kettőig – van szokásban a szerzők jelölése, ha a számuk ezt meghaladja, csupán a címnegyeden elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az ''et al.'' jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem lehet hivatkozási alap arra, hogy a szerzők nevét rövidítve írjuk ki, mindenkor a címnegyeden taláható szerzőségi közlés a bibliográfiai leírástól elvárható minimum.
*Egyebek: A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:
:::I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin
:::Mummery Róbert [= Gárdonyi Géza]
*Paraméterezés: ???
 
{{Doboz2/Eleje|1. SZERZŐ|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Szerző}} |lightgreen;}}
1. Mindig a címleírást bevezető elem.
 
2. Döntően a név antikva szedése általános, de az elmúlt évtizedekben egyre terjed a vezetéknevek – néha a teljes név – kiskapitális szedése. Elszórtan lehet találkozni a nevek kurziválásával is.
 
3. A nevek eredeti írásmódja és névsorrendje követendő, ahogy az a könyv címoldalán is szerepel (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). A szerző+évszám (Bambee 1986) típusú hivatkozások használatakor, külföldi nevek esetén a magyarországi szerkesztési gyakorlatban is előfordul néha a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás (Bambee, Felix S.).
 
4. Általános gyakorlatként három szerzőig van szokásban a szerzők jelölése. Ha a szerzők száma ezt meghaladja, csupán a címoldalon elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az ''et al.'' jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem hivatkozási alap arra, hogy a címleírásban a szerzők nevét rövidítve közöljük, mindenkor a címoldalon található szerzőségi közlés a bibliográfiai leírástól elvárható minimum.
 
5. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjelként a vessző és a gondolatjel, ritkábban az ''et'' jel (&) vagy az ''és'' kötőszó van használatban. A gondolatjel ebben az esetben nem tapad.
 
6. A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:
*I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin
*Mummery Róbert [= Gárdonyi Géza]
 
7. Nem szokás ugyanakkor – a külföldi könyvkiadási gyakorlatban megszokott – doktori címeket, tudományos fokozatokat a címleírásban megtartani.
 
8. A szerzőségi közlésre megállapított paraméterek (névsorrend, betűformátum stb.) többnyire a közreműködők felsorolására is érvényesek, ám ahol kiskapitális szedéssel találkozunk, ott azt csak a szerzők szedésmódjára alkalmazzák.
 
9. Feltüntetett szerző hiányában általános gyakorlatként a főszerkesztőt, szerkesztőt jelölik a címleírásokban, a közreműködői minőség jelölésével (főszerk., szerk.). Ez utóbbi gyakrabban zárójelben, másutt zárójel nélkül szerepel, mindenkor a nevet követve.
 
10. Ha (fő)szerkesztőt sem jelöltek meg a kiadvány cím- vagy copyrightoldalán, a könyvben feltüntetett szerzői munkacsoportot szokás feltüntetni a szerzőségi közlésnél (pl. ELTE BTK Paramitológiai Szakműhelye).
 
11. Egyes gyakorlatok szerint (ez tükröződik például az MSZ iránymutatásában is) csupán a szerző(ke)t illeti meg a címleírást bevezető hely, a szerkesztőt, munkaközösséget stb. a közreműködők felsorolására szánt címleírási helyen sorolják fel:
*''A kék szín szerepe az izlandi sagákban.'' Összeáll. ELTE BTK Paramitológiai Szakműhelye.
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|Vita:Szerző {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Szerző}} |lightgreen;}}
{{/Szerző}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
====Cím és alcím ====
 
*Helyzete: A címleírás elején található, a szerzőt követő elem. A harvardi típusú hivatkozási rendszer esetében közéjük ékelődik az évszám, ez a gyakorlat a magyar könyvkiadásban csak az utóbbi évtizedben kezd elterjedni.
{{Doboz2/Eleje|2. CÍM ÉS ALCÍM|yellow|collapsed=no}}
*Formátuma: Döntően kurzív szedésű, és az ''egyetlen'' kurzív szedésű elem a címleírásban. Ismertek elszórt minimalista megoldások, amelyekben a könyv címe is antikvával szerepel.
1. A címleírás elején található, a szerzőségi közlést követő elem. A harvardi típusú hivatkozási rendszer esetében közéjük ékelődik az évszám, ez a gyakorlat a magyar könyvkiadásban csak az utóbbi évtizedben kezd elterjedni.
*Határolójele: A cím és alcím közötti határoló írásjel szerkesztői gyakorlatonként eltérő, két alapvető iskola különböztethető meg e tekintetben. 1) A címleírás egyéb funkcionális elemeit is lezáró ponttal különítik el őket egymástól. 2) Főcím és alcím közös szerkezeti egységbe tartozását érzékeltetendő alternatív írásjellel (kettősponttal, gondolatjellel) választják el egymástól a két elemet. Utóbbi veszélye, hogy a cím vagy alcím szerves része is lehet a gondolatjel vagy a kettőspont, ami a cím értelmezését megnehezítheti (pl. Városom: Budapest: Kultúrhistóriai áttekintés. vs. Városom: Budapest. Kultúrhistóriai áttekintés.).<br>A címközlést pont zárja le, egyetlen kivételt a mondatszerű leírás képez.<br>
 
:Megfigyelhető gyakorlat, hogy egyes könyvekben az alcím – bár a címoldalon szedésében jól megkülönböztethető a címtől – zárójelbe téve szerepel. Ebben az esetben a zárójelet a címleírásokból a könyvtári gyakorlatban is kihagyják, azaz nem ''Mamácska: (Gyermekkorom emlékei)'', hanem ''Mamácska: Gyermekkorom emlékei'' kap helyet a címleírásban.
2. Döntően kurzív szedésű, és az ''egyetlen'' kurzív szedésű elem a címleírásban. Ugyanakkor elszórtan ismertek minimalista megoldások, amelyekben a könyv címe is antikva szedéssel szerepel.
*Elemek száma: Gyakran előfordul, hogy egy adott könyv címnegyede egy főcímet és több alcímet tüntet fel (pl. Sutba vágva / Egy bölcsészjelölt kanosszajárása / Énregény; Mollusca Hungariae / Magyarország puhatestű-faunája / A 2011. április 28–29-én Debrecenben megrendezett tudományos ülésszak előadásai). A könyvtári szabvány kivételével a könyvkiadási gyakorlatban nincs szokásban egynél több alcím feltüntetése.<br>
 
Ugyancsak előfordulhat töbnyelvű kiadványok esetén a párhuzamos címek használata. A könyvtári szabvány kivételével a további magyar „házi szabványok” nem rendelkeznek ezekről az esetekről.
3. A cím és az alcím közötti kapcsolatot jelző írásjel szerkesztői gyakorlatonként eltérő, két alapvető iskola különböztethető meg e tekintetben:
*Egyebek: Könyvészeti alapkövetelmény, hogy nem a borítón vagy egyebütt, hanem csakis a címoldalon szereplő cím és alcím kerüljön a címleírásba. Közlése betűhív, a szedési jellegzetességektől eltekintve (pl. VERZÁL SZEDÉS helyett verzál szedés) az eredeti cím helyesírása megtartandó. A címben szereplő nyilvánvaló sajtóhibák esetén szinténkét iskola létezik: a szigorú és a megengedő. A megengedő külön jelzés nélkül javítja ezeket a címben, a szigorú a betűhíven lejegyzett címelem után szögletes zárójelben felkiáltójelet vagy sic! jelölést helyez el. A szigorúbb iskola
*A címleírás egyéb funkcionális elemeit is lezáró ponttal különítik el őket egymástól.
:::''Gustave Effel [!] művészete'' (2008)
*A cím és az alcím közös szerkezeti egységbe tartozását érzékeltetendő alternatív írásjellel (kettősponttal, gondolatjellel) választják el egymástól a két elemet. Utóbbi veszélye, hogy a cím vagy alcím szerves része is lehet a gondolatjel vagy a kettőspont, ami a cím értelmezését megnehezítheti (pl. ''Városom: Budapest: Kultúrhistóriai áttekintés.'' vs. ''Városom: Budapest. Kultúrhistóriai áttekintés.'').
:::''Eiffel Gusztáv müvészete'' (1912) – amennyiben nem nyomdatechnikai okokra vezethető vissza a rövid ü szerepeltetése, azaz helyesírás-történeti alapon indokolható tudatos szerzői, szerkesztői választás feltételezhető.
 
:Külön kérdés azon dokumentumtípusok köre, ahol nyomdatechnikai okokra vezethető vissza egyes ékezettípusok elmaradása, például stencilezett dokumentumok.
4. A címközlést pont zárja le, egyetlen kivételt a mondatszerű leírás képez (lásd ItK).
*Paraméterezés: ???
 
5. Könyvészeti alapkövetelmény, hogy nem a borítón vagy egyebütt, hanem csakis a címoldalon szereplő cím és alcím kerüljön a címleírásba.
 
6. A cím közlése betűhív, az eredeti cím helyesírása megtartandó, amennyiben nem nyomdatechnikai okokra (azaz például stencilezett dokumentum esetén a hosszú ''í, ű'' hiányára) vezethető vissza az írásmód, hanem helyesírás-történeti alapon vagy művészi szabadsággal indokolható tudatos szerzői, szerkesztői választás feltételezhető.
 
7. A címben szereplő nyilvánvaló sajtóhibák kezelésére szintén két iskola létezik:
*A megengedőbb megközelítés szerint ezek minden külön jelölés nélkül javíthatóak.
*A szigorúbb könyvészeti iskola szerint a betűhíven lejegyzett címelem után szögletes zárójelben felkiáltójelet vagy sic! jelölést helyezünk el.
:::''Gustave Effel [!] művészete''
:::''Eiffel Gusztáv müvészete'' – a cím korabeli helyesírását nem aktualizáljuk.
 
8. A betűhív címközlés kényszere nem terjed ki a cím szedési jellegzetességeire, azaz ''VERZÁLLAL SZEDETT'' cím a címleírásunkban ''antikvával legyen szedve.''
 
9. Hasonlóképpen kezelendőek azok az esetek, amikor az alcím – noha a címoldalon tipográfiailag is jól megkülönböztethető a címtől – például zárójelbe téve szerepel. Ebben az esetben a zárójelet a címleírásokból a könyvtári gyakorlatban is kihagyják, azaz nem ''Mamácska: (Gyermekkorom emlékei)'', hanem ''Mamácska: Gyermekkorom emlékei'' kap helyet a címleírásban.
 
10. Amennyiben egy adott könyv címoldala egy főcímet és több alcímet tüntet fel (pl. Sutba vágva / Egy bölcsészjelölt kanosszajárása / Énregény; Mollusca Hungariae / Magyarország puhatestű-faunája / A 2011. április 28–29-én Debrecenben megrendezett tudományos ülésszak előadásai), a könyvtári szabvány kivételével könyvkiadási gyakorlatunkban nincs szokásban a második alcím feltüntetése.
 
11. Többnyelvű kiadványok esetén gyakori a párhuzamos címek használata. A könyvtári szabvány kivételével a további magyar kiadói-szerkesztőségi szabványok nem rendelkeznek ezekről az esetekről.
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|VonatkozóVita:Cím megbeszélésés alcím {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Cím és alcím}} |lightgreen;}}
{{/Cím és alcím}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
====Terjedelem (kötetszám) ====
*Helyzete: Kétféle elgondolás van divatban a kötetszámok helyzetét illetően. Az egyik iskola a cím részének tekinti a kötetszámot mint olyan információt, amely jellemzően a címoldalon szerepel a szerzőségi és címközlés alatt, ezért a címet követően helyezi el, akár a címmel egy szerkezeti egységben, akár szedésben érzékeltetve a cím és a kötetszám közötti különbséget (lásd AKk), akár külön szerkezeti egységbe foglalva (Gyurgyák). A másik iskola az összterjedelmi adatokkal (oldalszám stb.) együtt kezeli, ezért a címleírás végére veti (lásd ItK).
*Formátuma: Lásd a fentiekben: lehet a címmel együtt kurzív, lehet a címtől elkülönülve antikva. Az egyes szerkesztői gyakorlatoktól elvárható, hogy egyazon könyvön belül a kötetszámokat vagy csak arab, vagy csak római számokkal jelöljék, függetlenül a címnegyeden alkalmazott formátumtól. A kötetek római számmal való jelölése általánosabbnak mondható. A kötetszám jelölését kiegészítheti ''kötet, köt., k.'' – vagy a latinos hagyományú p.-féle oldalszámjelöléssel szinkronban a ''vol., v.'' – jelölés, de ahol a címleírás integráns részét képezi, ezeket a kiegészítő jelöléseket elhagyják.
*Határolójele: Helyzete határozza meg a címleírás többi elemétől való elhatárolás mikéntjét.
*Elemek száma: N/A
*Egyebek: N/A
*Paraméterezés: ???
 
{{Doboz2/Eleje|3. KÖTETSZÁM|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Kötetszám}} |lightgreen;}}
1. A kötetszámnak – mint összterjedelmi adatnak – a címleírásban elfoglalt helyére nézve kétféle elgondolás uralkodik:
*Az egyik iskola a cím részének tekinti a kötetszámot mint olyan információt, amely jellemzően a címoldalon szerepel a szerzőségi és címközlés alatt, ezért a címet követően helyezi el, akár a címmel egy szerkezeti egységben, akár szedésben érzékeltetve a cím és a kötetszám közötti különbséget (lásd AKk), akár külön szerkezeti egységbe foglalva (Gyurgyák).
*A másik iskola a többi összterjedelmi adattal (oldalszám stb.) együtt kezeli, ezért a címleírás végére veti (lásd MSZ, ItK).
 
2. Formátumát nagyban az 1. pont alatti döntés határozza meg. Amennyiben a cím integráns részeként kezeljük, a címmel egyező szedés illeti meg (kurzív), minden más esetben antikva.
 
3.Egyazon könyvön belül a kötetszámokat vagy csak arab, vagy csak római számokkal jelölik, függetlenül a címnegyeden alkalmazott formátumtól. A kötetek római számmal való jelölése általánosabbnak mondható.
 
4. A kötetek számát rendszerint tól-ig paraméterként adják meg, nagykötőjellel és a második számot ponttal lezárva, azaz ötkötetes mű esetén: ''I–V. köt.'' Ritkábban a kötetek számát pusztán tőszámnévi (?) formában jelölik, megfigyelhető, hogy ez a gyakorlat általában arab számok használatával párosul: ''5 köt.''
 
5. A kötetszám jelölését kiegészítheti ''kötet, köt., k.'' – vagy a latinos hagyományú p.-féle oldalszámjelöléssel szinkronban a ''vol., v.'' – jelölés, de ahol a címleírás integráns részét képezi, ezeket a kiegészítő jelöléseket mindig elhagyják.
 
6. Azokban az esetekben, amikor egy többkötetes mű alcíme kötetenként változik, a kötetszám jelölése a címközlés elengedhetetlen része, jelölésmódja és szedése a fentieknek megfelelően ez esetben is változatos lehet:
*''Napóleon élete VIII.: Szent Ilona szigetén.''
*''Napóleon élete.'' 8. köt. ''Szent Ilona szigetén.'' stb.
Ugyancsak ismert az analitikus megoldás ezekre az esetekre (és bármely olyan esetre, amikor a címleírás bármely eleme – közreműködő, kiadó, évszám stb. – kötetenként változó):
*''Napóleon élete.'' Főszerk. Kassai Huba. Gondolat–Magvető, Budapest, 1984–1988.
**7. köt. ''A száz nap.'' Szerk. Kassai Huba. Gondolat, Budapest, 1987.
**8. köt. ''Szent Ilona szigetén.'' Szerk. Forray Mátyás. Magvető, Budapest, 1988.
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|Vita:Kötetszám {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Kötetszám}} |lightgreen;}}
{{/Kötetszám}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
====Kiadási megjegyzések (kiadásszám) ====
 
{{Doboz2/Eleje|4. KIADÁSJELZÉS|yellow|collapsed=no}}
====Közreműködő(k) ====
{{Doboz2/Vége}}
*Helyzete: A közreműködők felsorolása az esetek döntő többségében a cím és a kiadási adatok között található. Egyes szerkesztők gyakorlatában, gyűjteményes kötetek esetében bizonyos tekintetben rendhagyó a főszerkesztő(k) vagy szerkesztő(k) kezelése, amennyiben ezek a szerző helyére, azaz a címleírás elejére kerülhetnek a szükséges jelölésekkel (főszerk., szerk.). Ha azonban van szerző, a szerkesztő(k) továbbra is a közreműködők felsorolásában kapnak helyet.
*Formátuma: A szerzőségi közlésre vonatkozó követelmények itt is meghatározóak: az eredeti névforma és névsorrend követése stb. A közreműködői minőség jelölésekor a címnegyedíven található információk átvétele elvárható (azaz ha ''sajtó alá rendezte'' szerepel a könyvben, nem illik spórolásból ''szerk.'' jelölést alkalmazni a címleírásban sem). A közreműködői minőség általában rövidített formában (főszerk., szerk., összeáll., uszó, ill., ford. stb.) vezeti be a közreműködő nevét.
:Idegen nyelvű könyvek esetében is ragaszkodni kell a közreműködői minőség nyelvi jelöléséhez (ed., réd., Hrsg., toim. stb.).
*Határolójele: Többnyire ponttal lezárt, külön szerkezeti egységet alkot.
*Elemek száma: Több közreműködő esetén általában egy szerkezeti egységet képez a felsorolás, ilyenkor az egyes közreműködőket vesszővel választják el egymástól, bár találkozni ennek ellentétes felfogásával is, amikor minden egyes közreműködő külön funkcionális csoportot alkot (lásd Gyurgyák). Ritkán, de találkozhatni egyszerre alkalmazott kétféle írásellel is (pl. vessző és pontosvessző) az efféle esetekben:
:::Szerk. Terczely Péter, Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó. — esetleg:
:::Szerk. Terczely Péter és Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó.
*Egyebek: N/A
*Paraméterezés: ???
 
{{Doboz2/Eleje|5. KÖZREMŰKÖDŐK|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Közreműködők}} |lightgreen;}}
1. A közreműködők felsorolása az esetek döntő többségében a cím és a kiadási adatok között található. Egyes szerkesztők gyakorlatában, gyűjteményes kötetek esetében bizonyos tekintetben rendhagyó a főszerkesztő(k) vagy szerkesztő(k) kezelése, amennyiben ezek a szerző helyére, azaz a címleírás elejére kerülhetnek a szükséges jelölésekkel (főszerk., szerk.). Ha azonban van a könyvnek szerzője, a szerkesztők, szöveggondozók stb. ugyanabban a szerkesztői gyakorlatban már a közreműködők felsorolásában kapnak helyet. Lásd ehhez a fenti 1/9–10. pontot.
 
2. A szerzőségi közlésre vonatkozó követelmények itt is meghatározóak: az eredeti névforma és névsorrend követése stb.
 
3. A közreműködői minőség általában rövidített formában (főszerk., szerk., összeáll., uszó, ill., ford. stb.) vezeti be a közreműködő nevét.
 
4. A közreműködői minőség jelölésekor a címnegyedíven található információk átvétele elvárható, azaz ha ''sajtó alá rendezte'' szerepel a könyvben, nem illik ''szerk.'' jelölést alkalmazni a címleírásban sem. Ez a szempont természetesen az ésszerűség határain belül alkalmazandó, azaz például ha a címnegyedben ''magyarra ültette'' megjegyzéssel szerepel a fordító neve, használható a ''ford.'' jelölés.
 
5. Idegen nyelvű könyvek esetében is ragaszkodni kell a közreműködői minőség nyelvi jelöléséhez (ed., réd., Hrsg., toim. stb.).
 
6. A közreműködők felsorolása többnyire ponttal lezárt, külön szerkezeti egységet alkot a címleírásban.
 
7. Több közreműködő esetén többnyire vesszővel, ritkán ''et'' (&) jellel vagy ''és'' kötőszóval tagolják el egymástól a neveket. Elszórtan lehet találkozni egy harmadik írásjel, a pontosvessző használatával is, amelynek szerepe az egyes közreműködői csoportok elválasztása:
*Szerk. Terczely Péter, Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó. — esetleg:
*Szerk. Terczely Péter és Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó.
Találkozni ennek ellentétes felfogásával is, amikor minden egyes közreműködői csoport ponttallezárt egységet alkot (lásd Gyurgyák)
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|Vita:Közreműködők {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Közreműködők}} |lightgreen;}}
{{/Közreműködők}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
====Megjelenés helye(i), kiadó(k) neve ====
 
====Megjelenés éve====
{{Doboz2/Eleje|6. KIADÓ, MEGJELENÉS HELYE ÉS ÉVE|yellow|collapsed=no}}
====Terjedelem (oldal- és tablószám) ====
{{Doboz2/Vége}}
====Sorozatcím====
 
====Sorozatszám====
----------------------------------
 
{{Doboz2/Eleje|7. ÖSSZTERJEDELEM|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
 
{{Doboz2/Eleje|8. SOROZATCÍM ÉS SOROZATSZÁM|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
 
{{Doboz2/Eleje|9. ISBN|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
 
{{Doboz2/Eleje|10. URL|yellow|collapsed=no}}
{{Doboz2/Vége}}
 
== Részdokumentumok ==
Gyűjteményes kötetek tanulmányai, folyóiratcikkek stb.
Tanulmánykötetek, folyóiratok egy-egy tanulmánya.
 
== Egyéb dokumentumok ==
Kéziratok, disszertációk stb.
 
== Wikielőzmények ==
*[[Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív54#A források bevett formázása]]: Néhány megjegyzés a cite-sablonok kapcsán 2009 márciusából, köztük érdekes momentum a tagelemzáró pont kikerülhetetlenségéről.
* [http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia:Kocsmafal_(javaslatok)#Sablon:K.C3.B6nyv.2C_avagy_szabv.C3.A1nyos.C3.ADtsuk_a_hivatkoz.C3.A1sokat Sablon:Könyv, avagy szabványosítsuk a hivatkozásokat]