„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Re Hkoala: Reprint = Hasonmás kiadás)
 
A címleírás funkcionális csoportokra osztása szintén szerkesztői döntés eredménye: ilyen esetekben általában megállapítható, hogy egy egységet képez a szerző és a cím együttese (a meghatározott írásjellel, mondjuk ponttal lezárva), a fennmaradó további paraméterek pedig a címleírás második egységét alkotják (szintén az előzetesen meghatározott írásjellel, a ponttal lezárva, belül pedig az egyes elemek mondjuk vesszővel tagolva). E kettős tagolás példája:
:*Felix S. Bambee – John S. Struttmann: ''Polipeptid-láncok tánca: A kémia gyönyörei.'' 2 köt., szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill., Komoly todomány, 21.
 
Természetesen a csoportok kialakítása tovább folytatható, de következetesen érvényesítve az elgondolásunkat. A fentiekben látható Gyurgyák-féle megoldásban például nem egyértelmű, pontosabban aszimmetriához vezet a szerkesztői szándék, amennyiben a kötetszám és a közreműködők mindegyike ponttal lezárt külön funkcionális egységbe került, a címleírás fennmaradó része pedig egy, belsejében vesszővel tagolt egységet alkot.
{{/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}}
{{Doboz2/Vége}}
 
----------------------------------
 
=== A címleírás elemei ===
 
6. A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:
*:*I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin
*:*Mummery Róbert [= Gárdonyi Géza]
 
7. Nem szokás ugyanakkor – a külföldi könyvkiadási gyakorlatban megszokott – doktori címeket, tudományos fokozatokat a címleírásban megtartani.
 
11. Egyes gyakorlatok szerint (ez tükröződik például az MSZ iránymutatásában is) csupán a szerző(ke)t illeti meg a címleírást bevezető hely, a szerkesztőt, munkaközösséget stb. a közreműködők felsorolására szánt címleírási helyen sorolják fel:
*:*''A kék szín szerepe az izlandi sagákban.'' Összeáll. ELTE BTK Paramitológiai Szakműhelye.
{{Doboz2/Vége}}
 
 
3. A cím és az alcím közötti kapcsolatot jelző írásjel szerkesztői gyakorlatonként eltérő, két alapvető iskola különböztethető meg e tekintetben:
*:*A címleírás egyéb funkcionális elemeit is lezáró ponttal különítik el őket egymástól.
*:*A cím és az alcím közös szerkezeti egységbe tartozását érzékeltetendő alternatív írásjellel (kettősponttal, gondolatjellel) választják el egymástól a két elemet. Utóbbi veszélye, hogy a cím vagy alcím szerves része is lehet a gondolatjel vagy a kettőspont, ami a cím értelmezését megnehezítheti (pl. ''Városom: Budapest: Kultúrhistóriai áttekintés.'' vs. ''Városom: Budapest. Kultúrhistóriai áttekintés.'').
 
4. A címközlést pont zárja le, egyetlen kivételt a mondatszerű leírás képez (lásd ItK).
 
7. A címben szereplő nyilvánvaló sajtóhibák kezelésére szintén két iskola létezik:
*:*A megengedőbb megközelítés szerint ezek minden külön jelölés nélkül javíthatóak.
*:*A szigorúbb könyvészeti iskola szerint a betűhíven lejegyzett címelem után szögletes zárójelben felkiáltójelet vagy sic! jelölést helyezünk el.
:::*''Gustave Effel [!] művészete''
:::*''Eiffel Gusztáv müvészete'' – a cím korabeli helyesírását nem aktualizáljuk.
 
8. A betűhív címközlés kényszere nem terjed ki a cím szedési jellegzetességeire, azaz ''VERZÁLLAL SZEDETT'' cím a címleírásunkban ''antikvával legyen szedve.''
{{Doboz2/Eleje|3. KÖTETSZÁM|yellow|collapsed=no}}
1. A kötetszámnak – mint összterjedelmi adatnak – a címleírásban elfoglalt helyére nézve kétféle elgondolás uralkodik:
*:*Az egyik iskola a cím részének tekinti a kötetszámot mint olyan információt, amely jellemzően a címoldalon szerepel a szerzőségi és címközlés alatt, ezért a címet követően helyezi el, akár a címmel egy szerkezeti egységben, akár szedésben érzékeltetve a cím és a kötetszám közötti különbséget (lásd AKk), akár külön szerkezeti egységbe foglalva (Gyurgyák).
*:*A másik iskola a többi összterjedelmi adattal (oldalszám stb.) együtt kezeli, ezért a címleírás végére veti (lásd MSZ, ItK).
 
2. Formátumát nagyban az 1. pont alatti döntés határozza meg. Amennyiben a cím integráns részeként kezeljük, a címmel egyező szedés illeti meg (kurzív), minden más esetben antikva.
 
6. Azokban az esetekben, amikor egy többkötetes mű alcíme kötetenként változik, a kötetszám jelölése a címközlés elengedhetetlen része, jelölésmódja és szedése a fentieknek megfelelően ez esetben is változatos lehet:
*:*''Napóleon élete VIII.: Szent Ilona szigetén.''
*:*''Napóleon élete.'' 8. köt. ''Szent Ilona szigetén.'' stb.
Ugyancsak ismert az analitikus megoldás ezekre az esetekre (és bármely olyan esetre, amikor a címleírás bármely eleme – közreműködő, kiadó, évszám stb. – kötetenként változó):
*:*''Napóleon élete.'' Főszerk. Kassai Huba. Gondolat–Magvető, Budapest, 1984–1988.
**::*7. köt. ''A száz nap.'' Szerk. Kassai Huba. Gondolat, Budapest, 1987.
**::*8. köt. ''Szent Ilona szigetén.'' Szerk. Forray Mátyás. Magvető, Budapest, 1988.
{{Doboz2/Vége}}
 
 
7. Több közreműködő esetén többnyire vesszővel, ritkán ''et'' (&) jellel vagy ''és'' kötőszóval tagolják el egymástól a neveket. Elszórtan lehet találkozni egy harmadik írásjel, a pontosvessző használatával is, amelynek szerepe az egyes közreműködői csoportok elválasztása:
:*Szerk. Terczely Péter, Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó. — esetleg:
:*Szerk. Terczely Péter és Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó.
Találkozni ennek ellentétes felfogásával is, amikor minden egyes közreműködői csoport ponttallezárt egységet alkot (lásd Gyurgyák)
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|6. KIADÓ, MEGJELENÉS HELYE ÉS ÉVE|yellow|collapsed=no}}
1. Az évszámkiemelő címleírási rendszer kivételével, amikor a címleírást a szerző és az évszám együttese vezeti be (lásd AKk), e három megjelenési adat egymás mellett szerepel.
 
2. A három elem sorrendjének meghatározására, a közöttük lévő kapcsolat jelölésére többféle eljárás ismert:
:*Az egyik leggyakoribbnak mondható megoldás a Kiadó + Megjelenés helye + Megjelenés éve képlet, amelyben a kiadó a szerkezet hangsúlyos eleme. Ebben az esetben általános az elemek vesszővel való tagolása.
:*Szintén gyakori megoldás a Megjelenés helye + Kiadó + Megjelenés éve képlet (MSZ, ItK). Ebben az esetben szintén adódik az elemek vesszővel való tagolása. Emellett ismert a tagolás analitikusabb módszere is, amely visszaköszön a könyvtári szabványban, de az utóbbi évtizedben a nyugati (pl. harvardi) címleírási módszer hatására a magyar könyvkiadásban is terjed, nevezetesen az egy adott megjelenési helyhez kötődő kiadókat kettősponttal jelölik (Budapest: Akadémiai). Több kiadó neve alatt futó könyveknél ez a megoldás segíthet a kiadási adatok egyértelmű értelmezésében:
::*Felsorolós módszer: Budapest–Kolozsvár, Akadémiai–Kriterion, 1998.
::*Analitikus módszer: Budapest: Akadémiai; Kolozsvár: Kriterion. 1998.
::*Felsorolós módszer: Budapest, Kálvin–Luther, 2003.
::*Analitikus módszer: Budapest: Kálvin: Luther. 2003.
:*Az előző kettőnél ritkább a Megjelenés helye + Megjelenés éve + Kiadó képlet (pl. Gyurgyák), amely megbontani látszik a kiadó és megjelenési hely hagyományos együtt értelmezését.
 
3. A megjelenés helyének közlésmódja megegyezik az általános címleírási alapkövetelményekkel: a címoldalnak megfelelően jelölendő, azaz ha egy 1950-es évekbeli magyar nyelvű kiadásban Noviszád szerepel, a címleírásban is ennek kell megjelennie, illetve egy német nyelvű könyv ''Wien'' jelölése sem lesz Béccsé a címleírásunkban.
 
4. A megjelenési hely rövidítése nem ajánlott ugyan, de a könyvkiadásban előforduló jelenség. Ez általában csupán Budapestre (Bp.) vonatkozik, de elszórtan találkozni a nagyobb magyar városok rövidített alakjaival is (D., Szfv. stb.).
 
5. A kiadó nevét, legyen az könyvkiadó vagy kiadási tevékenységet is folytató bármely intézmény, szervezet stb., szintén a címnegyedíven található formában kell a címleírásba felvenni, az elemek rövidítése nem ajánlott (azaz az ''Országos Agrobotanikai Kutatóközpont'' ne ''Orsz. Agrobotanikai Kut.kp.'' alakban szerepeljen).
 
6. Ugyanakkor általánosan elterjedt gyakorlat az is, hogy a könyvkiadóknak csak a tulajdonnévi elemét szerepeltetik a címleírásban, azaz a ''Kiadó, Könyvkiadó, Lapkiadó'' stb. kitételt elhagyják (Akadémiai, Magvető, Európa stb.), esetleg rövidítik (Akadémiai K., Magvető K., Európa Kvk. [= Könyvkiadó]).
 
7. A megjelenés évének jelölése magától értetődő (1973, 2004 stb.). Több éven át húzódó megjelenésű, többkötetes mű esetén csupán a nyitó- és a zárókötet megjelenési évét szokás jelölni, nagykötőjellel tagolva és az évszámok teljes terjedelmének kiírásával (azaz nem 1995–97, hanem 1995–1997).
 
8. Amennyiben a könyv címnegyedívén vagy kolofonjában nem találjuk a fenti adatokat, a magyar könyvkiadásban ezt h. n. (hely nélkül), k. n. (kiadó nélkül), é. n. (év nélkül), esetleg ezek latin párjaival jelöljük (s. l. – sine loco, s. n. – sine nomine, s. a. – sine anno). Alternatív megoldásként kínálkozik a könyvben meg nem jelölt kiadó esetén a nyomda feltüntetése a kiadó helyén (Patria ny.), illetve ha bibliográfiákból, könyvtári katalógusokból pótolható a hiányzó alak, ezek szögletes zárójelben való szerepeltetése: [Budapest], [Singer és Wolfner], [1913].
 
{{Doboz2/Vége}}
 
{{Doboz2/Eleje|Vita:Kiadó, hely, év {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Kiadó, hely, év}} |lightgreen;}}
{{/Kiadó, hely, év}}
{{Doboz2/Vége}}