„Helyiérdekű vasút” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a fogalmazási hibák jav.
3. sor:
A '''helyiérdekű vasút''' (röviden '''HÉV''') francia eredetű kifejezés; olyan [[vasút|vasutat]] jelöl, amelynek megépítéséhez egy térség, régió érdeke, s nem országos érdek fűződik. A magyar „HÉV” szó eredetileg az [[1880]] után alakult helyiérdekű vasúttársaságok állandó rövidítése volt.
 
Magyarországon a "helyi érdekü vasutakról" szóló [http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5922 1880. évi XXXI. törvénycikk] alapján kezdődött meg kiépítésük. Elődjüknek az [[Arad–Körösvölgyi Vasút]] tekinthető, mely 1877-ben épült vonalával elsőként bizonyította be Magyarországon a helyiérdekű vonalak hasznát. A következő 30 évben több ezer kilométer helyiérdekű vasútvonal épült Magyarország akkori területén, volt olyan év, amelyben több mint 500 km vasutat adtak át. A vasútépítés lendületét az I. világháború törttörte meg, a háború alatt és után már nem volt képes az ország nagyszabású vasútépítésre.
 
A helyiérdekű vasutak olyan területeken épültek ki, amelyeket a távolsági összeköttetést megvalósító fővonalak elkerültek, azonban a helyi igények kiszolgálása céljából megérte a vasútépítés. A [[vasúti mellékvonal]]ak hálózata alapvetően helyiérdekű vasútként épült ki. A helyiérdekű vasutak önálló, koncessziós jellegű részvénytársasági formában épültek, de üzemeltetésüket általában más megbízott vasúttársaság, legtöbbször a [[Magyar Államvasutak Zrt.|Magyar Államvasutak]] végezte. A koncesszió lejárta után a helyiérdekű vasút tulajdonjoga a magyar államra szállt volna, de többnyire anyagi nehézségek miatt az államosítás már korábban bekövetkezett. Az államosítás első hulláma a 1930 körülre tehető, amikor a [[nagy gazdasági világválság]] csapását már nem tudták kiheverni a már Trianont és annak gazdasági hatásait is megszenvedő társaságok. A megmaradt vasutakat 1945 után államosították, napjainkra jogilag önálló egyedül a [[Fertővidéki Helyiérdekű Vasút]] Részvénytársaság maradt.
 
A helyiérdekű vasutakatvasutak a vasúti fővonalaktól eltérő szemléletmóddal épültek. A fővonali vasúttársaságok nyereségét a vasútüzemi haszon adta, építkezéseik a kor nagyberuházásainak számítottak. A helyiérdekű vasutak távoli nagybankok és befektetők pénze helyett a helyi földbirtokosok, települések pénzén épülnek, a befektetett tőke kamatát elsősorban nem a vasútüzemi nyereség, hanem a vasútépítésben érintettek vasúti szállításból eredő közvetlen haszna garantálta. Az érintett települések és nagybirtokosok bevonásával a [[kisajátítás]]i költségek alacsonyak maradtak, emellett a törvényi keretek is lehetőséget biztosítottak alacsonyabb műszaki színvonalú pálya kiépítésére, valamint egyszerűsített üzletvitelre.
 
A helyiérdekű vasutak többnyire normál [[nyomtávolság]]ú, egyvágányú pályát fektettek le, bár akadtak kisvasúti vonalat üzemeltető HÉV-társaságok is. A korabeli besorolás szerint a fővonalak elsőrangú, a normál nyomtávú helyiérdekű vasutak másodrangú, a keskeny nyomtávú helyiérdekű vasutak harmadrangú, míg az egyéb mezőgazdasági és ipari célú vasútvonalak negyedrangú vasútnak minősültek.