„Játékvezető (labdarúgás)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
A labdarúgó játék irányításának történelmi vizsgálataival egyértelműen megállapítható, hogy abban a pillanatban, amikor az önfeledt játék átalakult tétmérkőzésekké (bajnokságok), az addig ''baráti'' közreműködő '''ellenséggé''' lépett elő. A győztes csapat minden esetben megelégedett a játékvezető közreműködésével. Döntetlen esetén erősen megoszlanak a vélemények. A vereség értékelésénél szinte minden esetben a közreműködő sportember ''gyenge felkészültsége'', a csapattal, a csapat színével szembeni elfogultság kerül előtérbe. Csak a higgadt csapatvezető képes elismerni, hogy csapata ezen a találkozón képtelen volt eredményesen tevékenykedni.
A sportsajtó szerepéről külön kell megemlékezni. Már a történelmi kezdetekben felismerték, hogy a játékról adott tudósítás széles tömegeket érdekel. A kialakult, a szakosodott, az úgynevezett csapat-érdekelt újságírók a média egyre erősödő, közvéleményt formáló erejének felhasználásával szintén a bírót teszik felelőssé csapatuk megengedhetetlenül gyenge szerepléséért.
[[Németország]]ban rendezett [[2006-os labdarúgó-világbajnokság]]on alkalmazta a FIFA első alkalommal a játékvezetői hármasokat, mindig hozzárendelve a negyedik bírót.
A [[Nemzetközi Labdarúgó-szövetség]] (FIFA) Játékvezető Bizottságának irányelvei alapján, az [[Európai Labdarúgó-szövetség]] (UEFA) Játékvezető Bizottsága meghatározta az '''ideális''' játékvezető követelményeit. A követelmény egyik kiemelkedő pontja a játékvezető személyisége, stílusa.
| |||