Főmenü megnyitása

Módosítások

a
kisebb formai javítások
 
== A kelta oppidumok története ==
A kelta oppidumok megjelenéséhez vezető társadalmi és gazdasági tényezők felvázolása a [[régészet]]tudomány eredményei tükrében sem egyszerű feladat. Az ásatásokról előkerült tárgyi leletek esetlegesek, nem számolhatunk olyan gazdag tárgyi anyaggal, sírmellékletekkel, mint a megelőző korszakok vagy egyéb korabeli kultúrák tekintetében, a vaskori kelták ugyanis áttértek a hamvasztásos, urnás temetkezésre. Az oppidumok gazdasági élete és társadalomszerkezeti sajátosságai tekintetében a településszerkezet, az építkezéshez felhasznált anyagok, az előkerült eszközök és ételhulladékok (főként állati csontok), valamint a kevés számú, [[Németország|Dél-Németországból]] ismert késő vaskori kelta temetőből ([[Bad Nauheim]], [[Wederath]] stb.) felszínre került leletek igazítanak el.<ref name="Arnold & Gibson 1995:88">Arnold & Gibson 1995:88.</ref>
 
A vaskor kései korszakában, a kelta [[La Tène]]-kultúra i. e. 3–2. századokra eső virágkorában (ún. „C” szakaszában) a különféle anyagok megmunkálásának újonnan kifejlesztett technikái Európa-szerte a kézműipar specializálódásához és differenciálódásához vezettek. Elsősorban a [[fémművesség]] (vas, bronz, arany, ezüst) előretörését és központi szerepét fontos kiemelni, de a változások érintették az [[üvegművesség]]et, a [[fazekasság]]ot, a [[kőfaragás]]t, a [[fafeldolgozás|fa-]] és a [[bőrfeldolgozás]]t is. Egyszersmind ez az új tudás széles rétegek számára is elérhetővé vált, így a kor nagyvárosain kívül is számottevő társadalmi tényező lett a kézművesek rétege. E technikai-társadalmi változás végül egy újfajta településtípus, az oppidum kialakulásához vezetett, különösen a fejlett társadalmi kultúrájú kelta népcsoportok körében. A korábbi kistelepülések paraszti lakossága csaknem kizárólag [[mezőgazdaság]]i termelésből teremtette elő a javakat. A [[falu|falvakat]] művelésre fogott területek övezték, illetve ha a gazdasági tevékenységek egy része a beltelkekhez kötődött, a ritkábban kiosztott házhelyek szétterülő településszerkezetet eredményeztek. A kézművesek megjelenésével a kelta települések központi részén előbb kialakult a jellemzően iparosok által sűrűn lakott településrész, szomszédságában pedig kiépült a kézműipar vonzotta kereskedők fertálya. Az oppidumokat élénk belső kereskedelem jellemezte, kivétel nélkül [[piac]]helyek voltak, és az egyes oppidumok kereskedői egymás között is számottevő kereskedelmi ügyletet bonyolítottak le. A gazdaságilag és politikailag is jól szervezett kelta oppidumok többek között hozzájárultak a kereskedőréteg felemelkedéséhez és a [[pénzrendszer]] megerősödéséhez is.<ref>Arnold & Gibson 1995:88, 90.; Morteani & Northover 1995:261–262.</ref>
 
[[Kép:Bibracte murus gallicus1.jpg|300px|balra|bélyegkép|A murus gallicus építésének rekonstrukciója egy maketten]]
Élénk gazdasági életüknek köszönhetően – és annak védelmében – az oppidumok nagy részét védművel, jellemzően kőfallal erődítették. Ezek némelyike is a körülkerített város gazdagságáról vall: a bajorországi [[Kelheim]] melletti [[Alkimoennis]] oppidum védőfala például egyes számítások szerint legkevesebb másfél millió munkanap árán épülhetett fel, ami a vélhetően tetemes költségek mellett ötszáz munkás részvételével is legkevesebb nyolc évig elhúzódó munkálatokat feltételez.<ref> name="Arnold & Gibson 1995:88.<"/ref> A [[hallstatti kultúra|Hallstatt-kori]] [[magaslati erőd]]ökre jellemző védőárkos-földsáncos védművet a La Tène-korban az oppidumok esetében is felváltotta az ún. ''murus gallicus'' (’gall fal’), különösen a kelták nyugati szállásterületein. Ennek felépítése során először vízszintes helyzetű gerendákból felróttak egy zsaluzatszerű szerkezetet. A gerendázat elemeit kb. 30 centiméteres vasszegekkel erősítették egymáshoz, majd a szerkezet közét kőtörmelékkel töltötték fel. Ezt követően a faszerkezet mindkét oldalát faragott terméskövekkel felfalazták.<ref>{{MNL}} XIV. 175.; Allen 2007:76.</ref> Az oppidumok szerkezetét a településmagban a kézművesek, kereskedők által lakott rész, illetve az ezt körbevevő, továbbra is mezőgazdasági jellegű övezet jellemezte. A gazdasági tevékenységükben és társadalmilag is elkülönülő településrészeket árkok és sánckerítések, esetleg utcák választották el egymástól. Tudatos tervezés nyomai csak a jelentősebb oppidumoknál figyelhetőek meg (pl. [[Bibracte]]), ahol a korabeli lakók a közterek és középületek (pl. szentélyek) kialakítására is figyelmet és fáradságot fordítottak. A fából vagy kőből épült lakóházak nemritkán kétszintesek voltak, de ez jobbára a tehetősebb kézműves-kereskedő rétegekre volt jellemző.<ref>Arnold & Gibson 1995:89.; Koch 2006:1399.; Allen 2007:76.</ref>
 
Az oppidumok kora történelmi léptékben rövidnek bizonyult. A Római Birodalom hódító hadjáratai nyomán a korábbi kelta oppidumok elnéptelenedtek, vagy átadták helyüket egy római eszmény szerint kialakított polgár- vagy katonavárosnak. Elsőként a [[gallia]]i kelták oppidumai tűntek el az i. e. 58–50 közötti, [[Julius Caesar]] vezette [[galliai háború|hadjárat]] következményeként. Az Európa többi részén lévő kelta városalakulatokat a növekvő Római Birodalom törölte le a történelem térképéről, mígnem az utolsó [[Britannia (provincia)|britanniai]] oppidumok is elpusztultak az i. sz. 1. század közepén. Többük mai európai nagyvárosok bölcsője lett (pl. [[Párizs]], [[Milánó]], [[Genf]]).<ref>Allen 2007:75, 80.</ref>
 
== Felhasznált forrás ==
* '''{{MNL}}:''' {{MNL|ALL}}
* '''Allen 2007:''' Stephen Allen, ''Lords of battle: The world of the Celtic warrior,'' Oxford, Osprey, 2007.
* '''Arnold & Gibson 1995:''' ''Celtic chiefdom, Celtic state: The evolution of complex social systems in prehistoric Europe,'' ed. by Bettina Arnold & D. Blair Gibson, Cambridge, Cambridge University Press, 1995.
* '''Hansen 2000:''' ''A comparative study of thirty city-state cultures,'' ed. by Mogens Herman Hansen, Copenhagen, Kongelige Danske Videnskabernes Selskab, 2000.
* '''Koch 2006:''' ''Celtic culture: A historical encyclopaedia,'' ed. by John T. Koch, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2006.
* '''Morteani & Northover 1995:''' ''Prehistoric gold in Europe: Mines, metallurgy, and manufacture,'' ed. by Guilio Morteani & Jeremy P. Northover, Dordrecht, Boston, Kluwer Academic, 1995.
 
{{Portál|Ókori Róma| }}
131 512

szerkesztés