„Dorog szénbányászata” változatai közötti eltérés

[[1843]]-ban [[Dorog]]on is bánya nyílt a Kőszikla északi peremén, amelynek műveléséről [[1845]]-ben kötöttek szerződést. A bérlők nem tartották be szerződést, a bányákat [[1850]]-ben felhagyták. Ezután Miesbach Alajos bécsi nagyiparos vette meg a bányászati jogot. A tehetséges üzletember Pest újjáépítésekor téglagyárat alapított heti 400 000 tégla gyártására, amit dorogi szénnel üzemeltetett. Miesbach [[1851]]-ben nyitotta meg a Henrik-aknát, amely hamarosan Dorog legnagyobb bányája lett. 1850 és [[1860]] között dolgozott Dorogon, illetve [[Annavölgy]]ön [[Zsigmondy Vilmos]], akinek köszönhetően számos új széntelepet tártak fel. A bányatörvény [[1854]]-es módosítása tovább bővítette a fejlődési lehetőségeket, többek között szabaddá tette a szénkutatást, de ennek kihasználására még öt évet kellett várni. A [[pécs]]i vasútvonal [[1857]]-es megnyitása hátrányosan érintette a szénmedencét, mivel a Dunai Gőzhajózási Társulat ettől kezdve saját pécsi bányáiból fedezte szénszükségletét. Ennek következtében [[Mogyorósbánya|Mogyorós]] termelése hirtelen 44%-kal visszaesett. [[Hantken Miksa]] Dorog jelentős bányatisztje volt az 1850-es években, nem elégedett meg a földtani kutatásokkal, vizsgálta a szénbányászat fejlődését akadályozó egyéb tényezőket. Egyik legjelentősebb fejlődést gátló tényezőnek a vasút hiányát látta, e cél érdekében folytatott küzdelme sikertelen volt, még közel három évtizedig hajók és fuvaros szekerek szállították a szenet a fővárosba, amely a legjelentősebb felvásárló volt abban az időben. 1857-ben Drasche Henrik lépett Miesbach helyébe. Még ebben az évben a medence termelése 59%-kal emelkedett, de ez nem Drasche érdeme volt, hanem az annavölgyi konkurensé. Ezt látva Drasche [[1866]]-ben megszerezte a veszélyesnek tartott annavölgyi konkurens szénjogát. [[1867]]-ben megépült a Pest-salgótarjáni vasút, így a [[salgótarján]]i szén betört a fővárosi piacra, kiszorítva onnan a közeli dorogi szenet. Ezután a bányászat hanyatlásnak indult, Drasche feladta a küzdelmet, és [[1868]]-ban átadta a jogokat a ''Kőszénbánya sés Téglagyár Társulat''nakTársulatnak, a medence első nagy részvénytársaságának, amely azonnal megkezdte a terjeszkedést. A termeléscsökkenés tovább folytatódott, [[1875]]-ben éri el a mélypontot, ezután lassú emelkedés következett húsz éven keresztül. [[1895]]-ben megépült a [[Budapest–Esztergom-vasútvonal|Budapest–Kenyérmező-vasútvonal]], így új lendületet vett a fejlődés.