„Fantasztikus szimfónia” változatai közötti eltérés

Az első tételben ''(Álmok, szenvedélyek)'' a 19. század elejének divatos világfájdalom-érzése jelenik meg, és itt mutatkozik be az „idée fixe”, zenei rögeszme, az imádott nő dallama. A második tétel ''(Bál)'' egy keringő-tétel, amelybe szintén beleszövődik az ifjú szerelmének dallama, ami majd még az egyre fokozódó ritmusú tánc végén bukkan fel újra egy pillanatra. A harmadik tétel ''(Jelenet a mezőn)'' egy természeti képet fest le, amiben kétségkívül felismerhető a Pastorale szimfónia hatása. A vonósok tremoló háttere előtt angolkürt és oboa válaszolgat egymásnak (Berlioz előírása szerint az oboa a színfalak mögül, a „távolból” szólal meg). Az „idée fixe” témája a középső részben tűnik fel, majd egy viharzene következik, ami mennydörgéssel zárul. Az egyik pásztor még belekezd egy dallamba, de már nem érkezik válasz. A negyedik tétel ''(Menet a vesztőhelyre)'' indulója kissé zaklatott dinamikával operál: a sötét és fenyegető zene halkulásába hirtelen belevág egy hangos akkord, majd ismét halkulni kezd, és ez ismétlődik a tétel folyamán. A költő szerelme csak a rész végén jut eszébe, ekkor bukkan fel az őt jellemző zenei motívum, hogy ezt is egy hangos ütés (a lesújtó bárd) szakítsa meg. Az ötödik tétel ''(Boszorkányszombat)'' a sötétség hangjaival indul, mintha egy baljós hangulatú romantikus opera része lenne. Ebbe az utolsó tételbe szövi bele Berlioz a ''Dies irae'' dallamát.<ref name="Pandi"/><ref>{{cite book|editor=Kroó György|author=Frigyesi Judit|title=Hector Berlioz: Fantasztikus szimfónia. In: A hét zeneműve 1979/3.|publisher=Zeneműkiadó|year=1979|location=Budapest|pages=21–24}}</ref>

 

 

==Tételek==