„Rudnay Gyula” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete |
|||
7. sor:
[[Fájl:Rudnay Ferenc40.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Emléktáblák Budapest IX. kerületében|'''Rudnay Gyula''' emléktáblája egykori lakhelyén, a Ferenc körút 40. szám alatt]] ]]
[[Kép:Rudnay Gyula sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Rudnay Gyula és feleségének sírja [[Budapest]]en. [[Farkasréti temető]]: 30/2-1-69.]]
[[1893]]–[[1894]]-ben Budapesten az [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Iparművészeti Iskolában]], majd [[1895]]–[[1902]]-ig [[München]]ben tanult, [[Hollósy Simon]] szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a [[nagybányai művésztelep]]en töltötte. Eljutott Rómába, [[Párizs]]ba. A magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként, ezért
„Tájábrázolásomban a magyar történelem múltjának levegőjét akartam fölidézni” – írta. Képeiben [[Georg Philipp Rugendas|Rugendas]] kuruckori képeinek hangulatát, [[Francisco José de Goya y Lucientes|Goyára]] utaló elemeket is találunk. Nagy szerepet játszik nála a fájdalmas nosztalgia. Eltűnt korok után tekint, amiben a [[Trianoni békeszerződés|Trianon]] utáni szétszakított ország fájdalma is benne volt. Ezt az érzést szilárd festői tudással, hangulatteremtő képzelettel, képeinek egyedi vonzerejével sikerült megformálni. A „tegnap művészé”-nek emlegették, de ahogy az irodalmi példában [[Krúdy Gyula|Krúdy Gyulával]] is történt, ez az inspiráció is teremthet értékes műveket. A modern izmusok vágtató, fel és eltűnő áramában képei egy megtartó, szilárd és vonzó szigetet alkotnak.
|