„Boiótia” változatai közötti eltérés

Körülbelül 2580  km²-nyi területű tartomány ([[Görögország prefektúráinak listája terület szerint|a 16. legnagyobb]] prefektúra), amelyet északról az [[Lokrisz|Opuszi Lokrisz]], keletről az [[Euboiai-öböl]], valamint a [[Khalkisz]] és [[Aulisz]] között elhuzódó [[Euripusz-csatorna]], délen [[Attika]], [[Megarisz]] és a [[Korinthoszi-öböl]], nyugaton [[Phókisz]] tartománya határolnak. A tartomány [[mélyföld]], amelyet körös-körül alacsony hegyláncok vesznek körül: délen a Kithairón, délnyugaton a [[Helikon-hegység|Helikon]], északnyugaton a Hedüleion és az [[opusz]]i magaslatok déli kiágazásai. A Helikon keleti kiágazásai, a Phikion (ma Fagász, 560 m), Ptoon (ma Palagia, 726 m), s ezektől délebbre valamivel a Hypatos (ma Szagmata, 749 m) és Messzapion (ma Khtüpax 1025 m) hegyei a tartomány belsejét két részre osztják, egy a két tenger felé nyiltabb keleti és egy körülzártabb nyugati részre, melyeket a Haliartosz és Onkhesztosz közt lévő nyílás köt egymással össze. Magát a hosszukás keleti részt hosszában dombláncolat szeli át, melynek az Euboiai-öböl felé eső magaslatait Teumesszosznak (ma Szorosz, 614 m) nevezték. A tartomány vizei közül megemlítendők a dombláncolat déli lejtőjén eredő és már Attikában Oróposz közelében az Euboiai-öbölbe torkolló Aszóposz (ma Aszp vagy Vurieni), a Kithairón északi felén eredő és a Korinthoszi-öbölbe torkolló kis Oeroé, a tartomány nyugati részében az [[Orkhomenosz]]nál belépő Kephiszosz (Cephisus, ma Mavronari), mely Boiótia mocsaras partvidékű (213  km²-nyi területü) Kópaisz tavába ömlik. Kisebb tavak a Ptoon hegység közelében levő Hüliké (ma Ano-Likeri) és Harma (ma Kato-Likeri). Legjelentősebb települése [[Thébai]] (Thebae, ma Thiva) volt, egyéb városai Theszpiai, Tlatea ([[Plataiai]], Plataeae), [[Tanagra]] (ma Grimada), [[Thiszbé]] (ma Kakószi), Kouoneia, Lebadeia, [[Khairóneia]], [[Orkhomenosz]], Kópai (a [[Kópaisz]] tava mellett), [[Haliartosz]], kikötőhelyei Aulisz és [[Délion]], mind az Euripusz mellett.

{{Főcikkbővebben|Boiót szövetség}}

Maguk a boiótok [[Kr. e. 600]]-[[Kr. e. 550|550]] körül [[boiót szövetség|szövetséggé]] alakultak, amely közös pénzt vert. Szimbólumuk a két oldalon bemélyedő pajzs volt. A Pamboiótia ünnepén ülték meg szövetségük ünnepét. A szövetséget ún. boiótarkhoszok vezették, akikről azonban csak [[Kr. e. 480]]-ban hallunk először. Mivel a [[perzsa háborúk]]ban a boiótok, az egy Plataiai kivételével a perzsákkal tartottak, [[Kr. e. 479]]-ben büntetésként nagy valószínűséggel feloszlatták a szövetséget. Csak [[Kr. e. 457]]-ben hallunk róla ismét, amikor Athén 10 évre megszállta Boiótia nagy részét. [[Kr. e. 431]]-ben ismét tudunk boiótarkhoszokról, a boiót államok [[peloponnészoszi háború]]ban [[Spárta]] pártján álltak. A görög tartományok felett való hegemóniára [[Epameinóndasz]] és [[Pelopidasz]] alatt – [[Kr. e. 371]]-[[Kr. e. 362|362]] között – tettek szert. A [[Kr. e. 356]]-[[Kr. e. 352|352]] között zajló ún. [[szent háború]] során a boiótok a [[Makedónia|makedón]] [[II. Philipposz makedón király|II. Philipposz]] oldalán harcoltak [[Delphoi]] szövetségeseként Phókisz, Athén és Spárta ellen. Végül a makedón király a boiótiai [[Khairóneiai csata|Khairóneia]] mellett [[Kr. e. 338]]-ban legyőzte a hellén városok hadait, Thébaiba pedig zsoldosokat telepített. Halála után a város fellázadt a makedón uralom ellen, amit a trónra lépő [[III. Alexandrosz makedón király|III. Alexandrosz]] a város porig rombolásával torolt meg. Boiótia Nagy Sándor birodalmának jelentéktelen részévé vált, majd a [[hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus]] időkben függetlenedett. A szövetség még a [[Római Birodalom|római császárkorban]] is fennállt.

* Pallas Nagy Lexikona