„Christian Götz” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások
(sablon)
a (kisebb formai javítások)
1800. október 27-én lépett önkéntesként a 6. dragonyosezredbe. 1805-től már tisztként részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1831-től 1848-ig különféle gyalogezredeknél volt szolgálatban. 1848. július 16-án kapott vezérőrnagyi rangot. Ekkor az olasz hadszíntéren harcolt, majd [[Padova]] városparancsnoka lett. A [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] támadásának megindulása előtt rendelték át a magyarországi hadszíntérre.
 
[[1848]]. [[december 30.|december 30-án]], a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]]ban egy háromezer fős dandár élén betört Észak-Magyarországra és [[1849]]. [[január 2.|január 2-án]] a budetini ütközetben megverte a [[Beniczky Lajos]] és Querlonde Ferdinánd nemzetőr őrnagyok vezette, háromezer főből álló nemzetőr sereget. Götz csapatai feldúlták és porig égették a [[budetin]]i vár melletti kastélyt, amely így helyreállíthatatlanul elpusztult. A császári győzelemmel bekerítés fenyegette Görgei hadtestét, amely [[Lipótvár]] felmentési kísérlete után a bányavárosokban akart áttelelni. Götz dandára részt vett a bányavárosoknál folyó harcokban, [[január 17.|január 17-én]] [[Turcsek]] mellett vívott ütközetet [[Aulich Lajos]] hadosztályával, majd Felix Jablonowski tábornok dandárával együtt üldözte Görgey hadtestét a Branyiszkói-hágó felé. A hadművelet végül a [[branyiszkói ütközet]] megnyerésének köszönhetően a magyar csapatokra nézve kedvezően végződött.
 
Az 1849. [[április 10.|április 10-i]] [[váci ütközet]]ben a várost védő császári hadosztályt [[Georg Heinrich Ramberg|Ramberg]] tábornok betegsége miatt Christian Götz vezette. Csapatai a Gombás-patak kőhídját védték, de azt végül [[Földváry Károly]], a 9. [[Vörössipkások|vörössipkás zászlóalj]] és a 3. fehértollas zászlóalj hősiességének köszönhetően elfoglalták a magyar csapatok. Götz személyesen irányította a császáriak visszavonulását, és eközben egy gránátszilánk homlokon találta. Sebesülten fogságba esett. A lengyel légió orvosa megpróbálta ellátni sebét, de mintegy harminc órával sebesülése után belehalt sérülésébe. Katonai tiszteletadás mellett temették el. Koporsóját a váci ütközetben is kimagaslóan helytállt 3. honvédzászlóalj katonái vitték. Egy beszámoló szerint koporsóját [[Görgei Artúr|Görgei]], [[Klapka György|Klapka]], [[Damjanich János|Damjanich]] és egy törzstiszt bocsátotta le a sírba.
 
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák.
 
== Felhasznált források ==
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
 
== Külső hivatkozás ==
{{Sablon:Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}
 
{{DEFAULTSORT:Christian Go~tz}}
[[Kategória:19. századi katonák]]
[[Kategória:Osztrák katonák|Go~tz]]
131 512

szerkesztés