„Gál Sándor (tábornok)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
2. sor:
'''Gál Sándor''', '''Gaál Sándor''' ([[Csíkszentgyörgy]], [[1817]]. [[szeptember 21.]] – [[Olaszország]], Nuterina, [[1871]]. [[június 17.]]) honvéd tábornok.
 
== Élete ==
[[Fájl:Gál Sándor.jpg|bélyegkép|180px|balra|Gál Sándor az 1850-es évek elején (korabeli fénykép)]]
[[Kézdivásárhely]]en és [[Olmütz]]ben végzett tanulmányok után [[1838]]-ban lépett a császári hadsereg 37. (Máriássy) gyalogezredébe. 1842-től alhadnagyi rangban átvezényelték a csíki 14. (első székely) határőrezredhez, ahol 1848-ig hadnagyi rangot ért el. <!--//magyar olvasókör//-->
 
Az [[1848]]. [[március 15.|március 15-e]]i [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|forradalom]] után a magyar fővárosba utazott és felajánlotta szolgálatait az új magyar kormánynak. Megírta „''A Pest városi nemzeti őrsereg ideiglenes oktatás-, gyakorlat- és szolgálati szabályzata''” című munkáját, mely áprilisban nyomtatásban meg is jelent. Részt vett a nemzetőrség szervezésében, májustól az [[Országos Nemzetőrségi Haditanács]] gyalogsági osztályán segédtisztként szolgált. Számos szabályzatot írt a nemzetőrség és később a honvédség számára. Részt vett a magyar honvédség működési alapelveinek és szervezeti felépítésének kidolgozásában.
 
Még az unió szentesítése előtt [[Batthyány Lajos]] [[Klapka György|Klapka Györggyel]] és [[Hajnik Károly|Hajnik Károllyal]] együtt őt küldte [[Erdély]]be, hogy a székely haderőt magyar kormány mellett mozgósítsa. Augusztustól főhadnagyként az erdélyi honvéd zászlóaljak egyik szervezője volt, majd a felállított székely haderő vezérkari főnöke lett. Miután [[Puchner Antal]] erdélyi főhadparancsnok felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és kiszorította a magyar csapatokat Erdélyből, a székely haderő [[Háromszék]]re szorult vissza. Gál a háromszéki harcokban a székely csapatok szervezője és parancsnoka volt. A Székelyföld felszabadítása után, 1849 januárjában [[Bem József|Bem]] ezredessé léptette elő és a székely haderő további szervezésével bízta meg. [[február 4.|Február 4-én]] támadás érte a [[Brassó]]t előzőleg megszálló cári különítmény részéről és a Szászhermánynál vívott ütközetben vereséget szenvedett.
 
[[Fájl:Nyergestető.jpg|bélyegkép|250px|A nyergestetői ütközet emlékműve]]
Márciusig egy tízezer főből álló reguláris hadtestet állított fel és a nyári hadjáratban ennek a székelyföldi hadosztálynak nevezett alakulat parancsnokaként vett részt. [[június 19.|Június 19-én]] és [[június 20.|20]]-án súlyos harcokat vívott a [[Tömösi-szoros]]nál. [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]], az erdélyi cári haderő parancsnoka nem ismerte fel a Székelyföld katonai jelentőségét ezért csak egy kilencezer fős egységet indított útnak, ő maga pedig [[Nagyszeben]] felé támadott. Gál székely hadosztálya [[július 2.|július 2-án]] a [[Kökös]] és [[Uzon]] között megtámadta a [[Székelyföld]] biztosítására hátramaradt<!--//Hasford//--> cári csapatokat. Ebben az ütközetben esett el a székely hadosztály tüzérségi parancsnoka, [[Gábor Áron]]. A kökös-uzoni ütközet hírére Lüders seregével visszafordult és benyomult a Székelyföldre. Sepsiszentgyörgy mellett, a [[július 5.|július 5-én]] vívott nyergestetői ütközetben a cári lovasságnak sikerült átkarolnia a magyar csapatok jobb szárnyát és Gál Sándor székely hadosztálya Csíkszeredára vonult vissza.
 
Július közepén az odaérkező Bemmel együtt ellentámadást indított és július 23-án Sepsiszentgyörgy mellett sikeres ütközetet vívott [[Eduard Clam-Gallas]] altábornagy tizenötezer fős császári hadtestével. Az osztrák-orosz csapatok általános támadása után, augusztus 1-jén a kászonújfalui ütközetben döntő vereséget szenvedett Clamm-Gallas hadtestétől. A vereséggel a Székelyföld teljes egészében az ellenség kezére került. Maradék seregével [[Kolozsvár]]on csatlakozott [[Kazinczy Lajos|Kazinczy]] ezredes csapataihoz. [[július 29.|Július 29-én]] előléptették tábornokká, de erről csak az emigrációban értesült. [[augusztus 17.|Augusztus 17-én]] Sárvásár közelében sikeres elhárító ütközetet vívott [[Karl Freiherr von Urban|Urban]] ezredes csapataival. Kazinczy [[augusztus 24.|augusztus 24-e]]i zsibói fegyverletétele után egy ideig a [[Szatmárnémeti|Szatmár]] környéki mocsárvilágban bujkált, majd 1850 tavaszán sikerült külföldre szöknie.
 
Szoros kapcsolatot tartott a magyar emigrációval, [[Hamburg]]ban és [[London]]ban tevékenykedett, majd [[Kossuth Lajos|Kossuth]] [[Isztambul|Konstatntinápoly]]ba küldte és őt bízta meg az erdélyi szervezkedés katonai vezetésével. 1851 novemberében kinevezte az „erdélyi felszabadító hadsereg” főparancsnokává. Részt vett a [[Makk József]], [[Jubál Károly]] és [[Johann May|May János]] vezette függetlenségi szervezkedések előkészítésében. A török kormány akadályozta munkáját, ezért Kossuth a magyarországi letartóztatások után visszarendelte Londonba. 1860-ban alapító tagja volt az olaszországi magyar légiónak. Összeütközésbe került a piemonti politikával és átállt a nápolyi királyság visszaállítására és a pápai hatalom megőrzésére rendelt ellenséges francia csapatokhoz. Elborult elmével halt meg.
 
[[FileFájl:Gál Sándor statue.JPG|thumb|200px|right|Gál Sándor szobra Csíkszeredában]]
 
2006. március 15-én a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadónál megjelent, magyar fordításban, Gál Sándor – eredetileg olasz nyelven –, Nápolyban, 1861-ban kiadott életrajza. Gál ellenszegült Kossuthnak, aki Nápolyban letartóztattatta, ahol börtönbe került. A könyv ebben az időben íródott: vagy Gál maga írta, vagy a könyvet amúgy jegyző három magyar (Schneider D. Antal ezredes, Halász Sándor őrnagy, Pécsváradi Viola Sándor őrnagy) lehet a szerző, előfordulhat azonban az is, hogy Gál tollba mondta talján írástudóknak. A magyar kormánytól kapott megbízása a székelyek toborzására, a forradalom eseményei, személyes hangú csataleírások képezik a könyv törzsanyagát. Gál szemszögéből jelenik meg 1848 története: a magyar hadvezetés vélt vagy valós hibáinak taglalása igen gyakran felmerül. A könyv szakmai lektorai, Egyed Ákos történész és Dr. Csikány Tamás hadtörténész megjegyzik, hogy a tényeknek nem minden esetben felel meg a könyv (időpontok, seregek, ágyúk létszáma), amire magyarázat lehet az eltelt bő 10 esztendő a forradalom és a nápolyi lét között, illetve a körülmények, hiszen börtönében aligha volt lehetősége forrásoknak utánanézni.
23. sor:
Továbbra is nyitott kérdés marad Gál személyes sorsa a szabadulás után, illetve sírjának holléte.
 
== Források ==
* Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
31. sor:
* Zágoni Zsolt (Ford): Gál Sándor életrajza avagy a székely ezredes, aki nem engedett a 48-ból, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda - 2006, ISBN 9736651398
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://csikszentgyorgy.blog.hu/2008/w28/ Csíkszentgyörgy község blogja] Gál Sándor életrajza: üzenet Nápolyból, 1861-ből (könyvismertető)
 
{{DEFAULTSORT:Gal Sandor (tabornok)}}
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai|Gal, Sandor]]
[[Kategória:Magyar katonák|Gal Sandor]]