„Sínszál” változatai közötti eltérés

12 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
a
kisebb formai javítások
a (→‎Források: források cseréje citere)
a (kisebb formai javítások)
[[Fájl:Vasuti_sinek_0478Vasuti sinek 0478.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Nagyvasúti szélestalpú ''(Vignoles)'' sínek]]
A '''sín''' a [[vasút|vasúti]]i felépítmény legfontosabb eleme. A vasúti járművek hordozására, vezetésére és minél kisebb gördülési ellenállás mellett a terhelés átvitelére szolgáló rugalmasan alátámasztott tartó. A korunkbeli sín kialakulása [[1767]] óta tartó fejlődési folyamat eredménye. Ez idő alatt nem csak a sín alakja, hanem gyártási eljárása is fejlődött. A síneket először a bányavasutaknál [[öntöttvas|öntöttvasból]]ból, majd lágyacélból gyártották, ma már minden sín [[hengerlés|hengerelt acélból]] készül. Az idők során egyre hosszabb sínszálakat voltak képesek legyártani, így egyre kevesebb mennyiségben kellett hevederes sínillesztést, illetve később [[hegesztés|hegesztést]]t alkalmazni.
 
== Feladata ==
=== Elsődleges feladatok ===
* Tartószerkezet
A sín elsődleges feladata a rajta haladó járművek alátámasztása, az így rá háruló terhelés minél több aljon történő elosztása. <!--Tehát a sín egy hajlításra igénybevett, több alátámasztási ponttal rendelkező tartó.-->
A sínek feladata másrészt, hogy folyamatosan vezesse a rajtuk haladó járműveket, az általuk meghatározott kényszerpályán. A vezetésből származó erőket a vasúti járművek keréken található nyomkarima adja át a síneknek, amelyek azt továbbadják a [[sínleerősítés|lekötéseken]] keresztül az aljaknak.
 
=== Másodlagos feladatok ===
* Vonóerő-átadás biztosítása
Adhéziós vontatás esetén átveszik a gyorsulás és fékezés során fellépő erőket, egyben sima felületet biztosítanak a kerekek számára.
<!--50 Hz - váltóáram/felsővezeték, 75 Hz - jelfeladás, 400 Hz - vágányfoglaltság, 13 kHz - útátjáró-->
 
== Története ==
A vasúti sín a fa nyompályákból fejlődött ki, amelyeket a [[XVI. század]]ban a bányákban létesítettek.<ref>[http://www.istitutodatini.it/biblio/images/it/lazzer/munster/dida/dida6.htm XVI. századi fa nyompálya] [[Sebastian Münster]] ''Cosmographia'' című könyvében</ref> A fa nyompálya fa gerendákból kialakított pálya volt, amin a bányakocsikat (csilléket) jóval könnyebben lehetett kézi erővel mozgatni a bányavágatok sokszor felnedvesedett talaján. A járművek leesését a nyompályájáról a jármű aljára erősített vezetőszegek akadályozták meg.
 
<!--Nixon-féle kovácsoltvas sínek-->
 
[[John Birkinshaw]] [[1820]]-tól a síneket [[hengerlés]]sel állította elő. A nagyobb szilárdságú, szívósabb síneket 4-54–5 m hosszúságban hengerelték. A síneket azonban, hosszú ideig, a régi gyakorlatot követve, kézi munkával halhas alakúra alakították, ezzel a gyakorlattal 1824-re hagytak fel.
 
[[Joseph Locke]]<!--1805. augusztus 9. - 1860. szeptember 18.-->, [[George Stephenson]] <!--1781. június 9. – 1848. augusztus 12.--> üzlettársa, [[1835]]-ben a hengerelt sínt továbbfejlesztette, ''kettős fejű'' sínt képezett. Az új sínről azt gondolta, hogy az egyik fej kopása után megfordítva újra használható, a gyakorlatban azonban a saruknál az alsó sínfej berágódott. Az akkori sínszelvényekhez képest az új szelvény tehetetlenségi nyomatéka kiváló volt, azért az alsó sínfejet kisebbre kiképezve az [[1850]]-es évekig alkalmazták.
 
[[William Henry Barlow]] <!--1812–1902--> [[1849]]-ben kifejlesztette a keresztalj és kapcsolószer nélküli, közvetlenül az ágyazatba fektetett sínes pályát.
 
A mai napig általánosan használt, úgynevezett ''szélestalpú'' sínszelvényt az amerikai [[Robert Livingston Stevens]] <!--1787. október 18. – 1856. április 20.--> fejlesztette ki [[1830]]-ban, ám az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban a hengerléshez nem volt megfelelő acélmű, ezért [[Anglia|Angliában]] gyártatta le őket. A ''szélestalpú'' sínszelvényt azonban mégis inkább [[Charles Blacker Vignoles]]-hoz <!--1793. május 31. – 1875. november 17.--> kötik, ő [[1836]]-ban javasolta, hogy a síneket szélesebb talppal gyártsák, hogy a forgalom kímélje az alátámasztó elemeket. A világ vasútjai szinte kizárólag a Charles B. Vignolesről elnevezett, szélestalpú sínt alkalmazzák.
 
== Síngyártás ==
{{Csonk-szakasz}}
 
== Sínszelvény típusok ==
=== Szélestalpú szelvény (Vignoles sín) ===
A szélestalpú sín lényegében egy továbbfejlesztett <tt>I</tt> tartó, amelynek felső része speciális kiképzésű: sínfejjé van alakítva.
 
A vasúti jármű kereke a sínfej felső felületével, az úgynevezett futófelülettel érintkezik. <!--a vezetőfelület azért csak hiányzik...--> A futófelületet úgy képezik ki, hogy jól illeszkedjen a kerékprofillal, vonala a természetes kopásnak megfelelő kosárgörbe legyen. <!--A sínfej kialakításánál figyelemmel kell lenni a nagy kerékteherre.-->
A sín alsó része a síntalp, szélessége biztosítja, hogy a sín stabilan álljon. Teherelosztó elemként a sínfej tetején keletkező igénybevételnek a töredékét adja át az alátétlemeznek, illetve az aljnak.
 
=== Nyomcsatornás szelvény (Phoenix sín) ===
[[Fájl:VignolesVSPhoenix.svg|jobbra|bélyegkép|250px|Kerékprofil illeszkedése Vignoles, illetve Phoenix sínhez]]
Elsősorban városi vasutak, közúti vasutak ([[villamos|villamosok]]ok) burkolt vágányaiban alkalmazzák a Phoenix síneket, melyek nyomcsatornával vannak ellátva.
 
=== Speciális szelvények ===
Mindenekelőtt a vasúti pályák nem folyópálya jellegű részeiben fordulnak elő, mint például [[kitérő|kitérők]]k alkatrészei.
Speciális szelvények a nem vasúti közlekedésben használt sínek, például darupályák sínjei.
Különleges szelvény a hazai villamos vágányokban, az úgynevezett nagypaneles felépítményben korábban alkalmazott vályús tömbsín.
 
== Sínrendszerek ==
A '''sínrendszer''' a sínszelvények osztályba sorolása, régebben betűkkel, napjainkban általában a folyóméter tömegükkel (kg/fm) jelölik.
 
A régebben fővonalinak számító sínrendszerek fokozatosan a mellékvonalakra kerültek. Felújítások során a fővonalakból kikerült, még használható síneket rendszerint mellékvonalakba építik be, a mellékvonalakból kikerülő sínek pedig átkerülhetnek kisvasutakba.
 
=== Hazai sínrendszerek ===
A magyarországi vasutaknál alkalmazott Vignoles szelvényű sínrendszerek, amelyek jelentős hosszban fekszenek a hazai pályákban:
[[Fájl:Sinszelvenyek.svg|középre|none|A MÁV vasúthálózatán leggyakrabban előforduló sínrendszerek szelvényei, balról jobbra haladva a hálózat legkorszerűbb sínrendszerétől a még nagyobb mennyiségben megtalálható régebbi sínrendszerig.]]
|}
 
=== Keskeny nyomközű vasutak sínrendszerei ===
[[Kisvasút|Keskeny nyomközű vasutakon]] jelentős mennyiségben találhatók mai is a fentieknél jóval kisebb keresztmetszetű sínek (7, 9, 11 &nbsp;kg/fm tömegűek is), azonban a felújítások már zömmel nagyvasútról visszanyert "i", "c", sőt esetenként "I" sínekkel történnek.
<center>
<gallery>
</center>
 
== Jegyzetek ==
{{források}}
 
== Források ==
* {{cite book | author = Szamos Alfonz | title = Vasúti felépítményi szerkezetek és anyagok | pages = 149–175 | publisher = Közlekedési Dokumentációs Vállalat | location = Budapest | year = 1991 }}
* {{cite book | author = MÁV | authorlink = Magyar Államvasutak Zrt. | title = D.54. számú Építési és pályafenntartási műszaki adatok, előírások | pages = 142–157 | publisher = Közlekedési Dokumentációs Vállalat | location = Budapest | year = 1986 }}
* {{cite book | author = Megyeri Jenő | title = Vasútépítéstan | pages = 114–121 | publisher = Műegyetemi Kiadó | location = Budapest | year = 1997 | id = ISBN 9634205186 }}
* Bocz Péter: [http://www.uvt.bme.hu/targyak/v_psz/v_psz_bp/v_psz_bp_2.pdf A BME Építőmérnöki Kar Vasútépítés tantárgyának jegyzete]
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.voestalpine.com/ag/en.html Az osztrák Voestalpine cég hivatalos honlapja] {{en}}
 
{{portál|vasút}}
 
{{DEFAULTSORT:Sin}}
[[Kategória:Vasúti közlekedés]]
 
131 512

szerkesztés