„Versenyfutás a tengerhez” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: he:המירוץ אל הים |
a kisebb formai javítások |
||
11. sor:
== A verseny elkezdődik ==
[[Fájl:First Battle of Ypres - Map.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Versenyfutás a tengerig – A nyugati front helyzete 1914 októberében]]
A német védvonal [[Compiégne]]-től kezdve keleti irányban húzódott egészen [[Verdun]]ig, majd tovább a [[Vogézek]] vonalát követve [[Svájc]]ig. A francia hadvezetés a [[XVII. terv]] teljes csődjéből tudta, hogy beásott gyalogság ellen reménytelen bármiféle roham, ezért a Compiégne-től nyugatra eső területen törekedett átütő siker elérésére.
[[Joseph Joffre|Joffre]] úgy határozott, hogy a Párizstól keletre tartózkodó Brit Expedíciós hadsereget kivonja az Aisne vonalából és vonatokon Párizs érintésével [[Lille]] környékére küldi, ahol megkezdi keleti irányú előrenyomulását és a németek bekerítését. A francia terv több helyen is súlyos nehézségbe ütközött. Az egy hónapja folyamatosan zajló harcokban a britek teljesen kimerültek. Üzemanyaguk és lőszerük elfogyott, ellátmányozási nehézségekkel küzdöttek. A vasút gördülőállománya nagyrészt a németek által elfoglalt területen rekedt, néhol teljes volt a fejetlenség.
18. sor:
== Antwerpen ostroma ==
A németek stratégiai érdeke volt, hogy seregük elfoglalja Franciaország Angliához legközelebb eső szegletét, [[Dunkerque]] és [[Calais]] környékét. A belga haderő ütőképes alakulatai azonban a megerősített [[Antwerpen]] körül ásták be magukat, majd [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] kitörtek a városból, bekerítéssel fenyegetve a [[La Manche|Csatornát]] megcélzó német támadóék jobbszárnyát. Falkenhayn azonnal visszaparancsolta a tengerparthoz közelítő csapatait és elrendelte Antwerpen ostromát. Nehéztüzérséget állítottak fel és lövetni kezdték a menekültekkel teli várost.
Az angolok mindenképpen el szerették volna kerülni, hogy Calais német kézre kerüljön, ezért mindent megtettek, hogy Antwerpen az antanterők kezén maradjon. A városba küldték [[Winston Churchill|Churchillt]], de elkéstek. A várost felmenteni képes hadosztály csak október 6-án érkezett meg [[Zeebrugge]]be. Antwerpen belga védői a túlerővel szemben képtelenek voltak tartani a kikötővárost. A parancsnokság az evakuálás mellett döntött. A 80 000 belga katona október 9-én éjjel megkezdte a visszavonulást nyugat felé. Másnap Antwerpen hatalmas készleteivel és 1300 ágyújával a németek kezére került. Antwerpen ostroma súlyos időveszteséget okozott a németeknek. Az ostrom alatt francia és brit erők érkeztek a Csatorna partjára és védőállásokat foglaltak el. A németek nem tudták elérni kitűzött stratégiai céljukat, a Csatorna partjának megszerzését.
== Versenyfutás a tengerig ==
[[szeptember 20.|Szeptember 20-án]] úgy látszott, hogy az Elszászból érkező 6. német hadsereg Compiégne-t nyugatról megkerülve képes lesz áttörést kierőszakolni Párizs felé. A franciák a sebtében felállított 6. francia hadsereget vezényelték a rés eltömésére. Elkeseredett harcok árán megállították a német támadást és október elejére a [[Somme]] és az Aisne között megszilárdult a front.
[[október 3.|Október 3-án]] megkezdődött a brit csapatok kivonása Párizs térségéből. Az utasítás szerint a britek [[Arras]] környékére indultak, hogy a 6. német hadsereget egy északi átkaroló művelettel kimozdítsák az elfoglalt védekező pozícióból. A britek október 10-ére elérték a kijelölt terepszakaszt és megkezdték támadásukat kelet felé. A német hadvezetés sebtében a [[Maubeuge]] ostromát éppen befejező kimerült hadosztályt küldte ellenük, akik súlyos harcokban meggátolták a brit áttörést.
== A csata következményei ==
Az egymást átkarolni akaró hadműveletek 1914 októberének elejére már a tengerparthoz közeledtek. A résekbe betörni igyekvő, de aztán mindig elakadó kimerült hadseregek védekező állásokat vettek fel. Az Angliából érkező és az Antwerpen ostromából felszabaduló seregek egy kialakult frontvonalra érkeztek. Néhány nappal később [[I. Ypres-i csata|Ypresnél]] már a küzdelem új formája bontakozott ki: az állóháború. Szilárd frontvonal alakult ki, mely a következő négy évben alig változott valamennyit.
A tengerpartig tartó hatalmas versenyfutásban a németek ismét nagy területet nyertek, de stratégiai vereséget szenvedtek. Nem érték el a Csatorna partját és nem tudták megakadályozni, hogy az angolok közvetlenül a frontra küldhessenek utánpótlást. Franciaország kimerült ugyan, de stabil védővonalat alakított ki és megkezdhette megtépázott haderejének újjászervezését. Belgium 90%-a német kézre került. Megmenekült viszont a belga hadsereg {{formatnum:100000}} katonája, akik továbbra is részt vettek hazájuk nyugati szegélyének védelmében.
36. sor:
* Elmar Stuckmann: ''A XX. század krónikája (1910-19);'' Officina Nova; Budapest 1995. 273-274.
* ''Cartographia: Történelmi világatlasz;'' Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
{{
{{Portál|Németország|-|Első világháború|-}}
{{DEFAULTSORT:Versenyfutas a tengerhez}}
[[Kategória:Első világháborús csaták]]
[[Kategória:Franciaország csatái]]
| |||