„Dienes Gábor” változatai közötti eltérés

 

A festészet és grafika érzékeny határterületén mozgó Dienes Gábor irodalmias szemléletű művészetében a narrativitástól a líraiságig és a drámaiságig szinte minden műnem megtalálható. E sokszólamúságot korán kiforrott expresszív kifejezésmódja rendezi mesterien egységes stílusúvá. Dienes Gábor meghatározó módszere az archaizálás, a gondolat korhoz kötöttségének sajátos feloldása. Műveinek többnyire semleges hátterű, színpadias vagy légüres játékterében felerősödik az alakok "szerepe", a figurákban koncentrálódó drámaiság és ambivalencia válik hangsúlyossá. Az élet színpada ez, ahol a díszes jelmezben és álarcban, vagy pőrén és eltorzultan, védtelenül megjelenő szereplők titokzatosan rejtőzködők, ugyanakkor leplezetlenül feltárulkozók. A figurák arcát borító maszk lehet a védelem eszköze, de lehet tulajdonságaik attribútuma is. Az állati maszk analógiája jelezheti valamely nemes erény hordozóját, de az emberben egyszerre jelenlévő ösztön és intellektus összecsapását, vagy harmonikus összesimulását is. Dienes Gábor számos művén alkalmazza a kép a képben szituációt, amely szintén a mű témáját hangsúlyozó kiemelés eszköze. Kvázi portréin egy-egy elvont gondolat, érzelem, vagy emberi tulajdonság kusza vonalszövevényekből kialakuló, de mégis karakteres megjelenítése az ember létét alapjaiban meghatározó kétkedés és bizonyosság dialektikus viszonyára hívják fel a figyelmet Dienes Gábor művészetében.