„Francesco Guardi” változatai közötti eltérés

Azidőtájt a művészetet kedvelő pénzes elit elsősorban a tökéletesen élethű, teljes részletességgel készült látképeket kedvelte. Ennek az irányzatnak képviselői Canaletto és [[Bernardo Bellotto]] voltak, akik mindketten a velencei iskolát képviselték. Sokáig Guardi is megpróbálta Canaletto képeit utánozni, de hamar rájött, hogy neki nem igazán a fényképszerű alapossággal elkészített képek festéséhez van érzéke, sokkal inkább képes hangulatokat „pillanatfelvételszerűen” megragadni. Ezzel az utókor szemében akaratlanul is az impresszionizmus egyik legkorábbi előfutárává vált. Haláláig azonban teljes dicstelenségben és számkivetettségben tengődött, még az olasz művésznyilvántartó jegyzékbe sem került bele a neve. Valójában csak az impresszionizmus eljövetele után, a 20. század elején kezdték el felfedezni életművét, ennek köszönhetően a mai napig is igen keveset tudunk életéről, munkásságáról. Mindennél többet mondanak róla zseniális festményei, melyek közül kiemelkednek a [[veduta|veduták]] (városi látképek) és [[capriccio|cappricciók]] (sajátos hangulatot megidéző, általában egy fő témát valamilyen speciális kontextusban megjelenítő képek).

 

[[Kategória:Velencei festők]]

[[Kategória:Rokokó]]