„Zengőlégyfélék” változatai közötti eltérés

a
a
A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a [[darazsak]]éhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légy[[fauna]] legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó [[mimikri]].
 
Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú [[Rhingia]] fajok (így például a [[csőrös zengőlegy]] ''(Rhingia rostrata)'', 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívókaszívókának a virág belsejébe hatolását.
 
A [[csáp]]ok alakja is igen változatos. Alapvetően három ízből állnak; a csápsörte a harmadik ízen ül. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A [[láb]]ak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.
 
A zengőlegyek alakját alapvetően a [[potroh]] alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek (pl. [[Baccha]], [[Sphegina]]) potroha bunkószerűen duzzadt. A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a [[szárny]] erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén úgynevezett álér ''(vena spuria)'' fut. Ez tulajdonképpen csak egy barázda a szárny felületén; az egyéb érrendszer egyéb részeivel semmilyen kapcsolatban nem áll, a harmadik és negyedik hosszanti ér közé beékelődve az elülső haránteret keresztezi.
 
== Egyedfejlődésük ==