„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

a
Bot: következő módosítása: br:Lotar (roue Frankia ar C'hornôg); kozmetikai változtatások
a (Bot: következő hozzáadása: bg:Лотар (Франция))
a (Bot: következő módosítása: br:Lotar (roue Frankia ar C'hornôg); kozmetikai változtatások)
{{Infobox Uralkodó
| name =Lothár
| title =<math>\mathfrak{Lothaire}</math> <br />[[Franciaország uralkodóinak listája|Francia király]]
| image =[[Fájl:Lothaire.jpg|220px]]
| caption =
| reign =[[954]]. [[szeptember 10]]. – [[986]]. [[március 2]].
| coronation =[[954]]. [[november 12]]., [[Szent Remig Apátság]], [[Reims]] [[KépFájl:Red crown.png|15 px]]
| othertitles =
| full name =
| consort =
| spouse =[[Itáliai Emma]]
| issue =V. Lajos király<br />Ottó<br /><br />''törvénytelenek:''<br />Arnulf reimsi érsek<br />Richárd
| royal anthem =
| father =[[IV. Lajos nyugati frank király]]
Gerberga [[969]]-es elhunyta után ismét a Róbertidák váltak a legbefolyásosabb erővé. Hugó, ha apja hatalmas birtokait nem is tudta visszaszerezni, azért jelentősen megerősítette a helyzetét: szövetkezett a normandiai herceggel és az anjoui gróffal, illetve a déli hercegségről lemondva feleségül vette az aquitaniai herceg lányát. Némi területnövekedést is elkönyvelhetett, amikor [[965]] körül megszerezte [[Ponthieu]] grófságát. Hugó támogatta a király [[Lotaringia]] megszerzésére irányuló terveit, mivel ettől befolyása további növekedését remélte.
 
A háború kitörésére azonban még éveket kellett várni, míg végre ürügyet találtak rá. A Karolingoktól szokatlan módon Lothár mintegy tizenkét évvel fiatalabb öccsét, [[Károly alsó-lotaringiai herceg|KárolyKárolyt]]t kihagyták az örökösödésből, és ekkortájt felnőve maga is hatalmi terveket kezdett dédelgetni. [[974]]-ben még Lothár érdekeit képviselve részt vett az Ottó birodalmához tartozó [[hainaut]]-i gróf fiainak örökségért folytatott harcában, néhány év múlva azonban fordulat következett be. [[977]]-ben a tekintélyes [[Ardenne-ház]] egy újabb tagja, [[Adalbero laoni érsek|Adalbero]] szerezte meg a laoni érsekséget. Lothár fivére, Károly herceg terjeszteni kezdte, hogy Adalbero házasságtörő viszonyt folytat a királynéval, azonban a szintén Ardenne-házi [[reims]]i érsek, a [[969]]-ben kinevezett másik Adalbero által lefolytatott vizsgálat felmentette őket a vád alól. Büntetésül a király száműzte öccsét, aki unokatestvérük, [[II. Ottó német-római császár]] udvarában keresett menedéket. Ottó még abban az évben [[Alsó-Lotaringia]] hercegévé nevezte ki Károlyt, ami provokációként hatott a tartomány megszerzését tervező Lothárra, és Hugót is nyugtalanította, mivel veszélyben érezte [[Felső-Lotaringia]] ifjú hercegének helyzetét, aki történetesen az unokaöccse volt.
 
A király [[978]]-ban indított támadást, amelynek során egészen [[Aachen]]ig, a császári székhelyig jutott, amit ki is fosztott, ám unokatestérét nem sikerült elfognia. II. Ottó válaszul királlyá kiáltotta ki Lotaringiai Károlyt, és kemény ellencsapást indított. Lothár [[Párizs]]ig volt kénytelen visszahúzódni, ahol ugyan burgundi és anjoui segítséggel győzelmet aratott, ám a hatalma alapját képező számos gazdag uradalmát ([[Attigny]], [[Compiègne]], [[Soissons]]) kifosztották és tönkretették. Mivel így ismét Hugó vált a királyság legfőbb támaszává és legerősebb emberévé, a támogatásával Lothár [[979]]-ben társkirályává tudta választatni fiát, [[V. Lajos nyugati frank király|Lajost]]. A király végül Hugó herceg tudta és beleegyezése nélkül békét kért a császártól, és [[Margut]] városában tartott találkozójukon [[980]]-ban lemondott Lotaringiáról és bőséges ajándékokkal halmozta el Ottót. Ez a váratlan békülés bizonyára Hugó túlzott hatalma ellen is irányult, ezért a mellőzött herceg felháborodva felkereste a császárt, akivel [[981]]-ben különbékét kötött [[Róma|Rómában]]. Ebben a királyi kancellár, Adalbero reimsi érsek is támogatta Hugót: a befolyásos lotaringiai családból származó főpap összejátszott a császári kormányzattal a német dominancia fenntartása érdekében, aminek az érsek és [[II. Szilveszter pápa|Gerbert d’Aurillac]] leveleiben ránk maradt tervek szerint a Hugó herceggel kötött szövetség megerősítése lett volna az eszköze.
[[KépFájl:Lothaire-Face.jpg|thumb|balra|Lothár fejszobra a 12. századból]]
 
== A második próbálkozás ==
 
== Források ==
* [http://fmg.ac/Projects/MedLands/CAROLINGIANS.htm#_Toc144009961 Foundation for Medieval Genealogy]
* Jean Dhondt: A nagy népvándorlás. In: Franciaország története I. Szerk.: Georges Duby. Budapest, Osiris, 2005. pp. 242-264
* Karl Leyser, Timothy Reuter: Communications and power in medieval Europe. London, Rio Grande, Hambledon Press, 1994. ISBN 9781852850135978-1-85285-013-5
* Jean Dunbabin: West Francia: the kingdom. In: The New Cambridge Medieval History (III. kötet). Cambridge, New York, Cambridge University Press, 2000. ISBN 9780521364478978-0-521-36447-8 pp. 372-397
 
{{Frank király|
[[en:Lothair of France]]
[[bg:Лотар (Франция)]]
[[br:Lotar, (roue Frankia ar C'hornoghornôg)]]
[[bs:Lotar, kralj Zapadne Franačke]]
[[ca:Lotari I de França]]
156 907

szerkesztés