„Palatalizáció” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Bot: következő hozzáadása: ro:Palatalizare)
aNincs szerkesztési összefoglaló
A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg, tehát az eredeti mássalhangzót mondhatni egy ''j'' hanggal együtt ejtjük. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt fenn (a ''ly'' betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
 
A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>kj-neknak és g<sup>j</sup>gj-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká ''(cs/dzs, c~dz~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott, és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re.
 
Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin ''multus'' → [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''mucho'' ''(multus'' > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).