„Palatalizáció” változatai közötti eltérés

A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására kj-nak és gj-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká ''(cs/dzs, c~dz~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott, és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re.

 

 

A '''''palatalizált'' mássalhangzó nem tévesztendő össze a ''[[palatális]]'' mássalhangzóval.''' Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzésével egyidejűleg a nyelv a szájpadlás felé felduzzad (mintha egyszerre egy ''j''-t is ejtenénk), addig a másodiknál maga a képzés helye a ''palatum,'' vagyis a szájpadlás teteje. A [[veláris]] ''k'' hang a ''király'' szóban például palatalizált (azaz képzési helye kissé előretolódik), míg a ''kakukk'' szóban nem történik palatalizáció; a ''tyúk'' szó ''ty''-je ezzel szemben palatális mássalhangzó.