|
A '''passzív ellenállás''' vagy '''passzív rezisztencia''' ([[latin nyelv|latinul]] ''vis inertiae''<ref name = "NSZ 16">{{cite book|title = Nemzet Születik|pages = 16}}</ref>) olyan [[politika]]i cselekvésforma, amely a fennálló [[hatalom]]mal (államszervezettel vagy uralkodóval) való együttműködés elutasításán alapul. E magatartásmodell több síkon jelentkezhet, de egyként jellemzi, hogy az egyének a politikai közéletben tevőlegesen nem vesznek részt (választásoktól való távolmaradás), illetve az állam megszabta kötelességeiknek nem tesznek eleget ([[sorkatonai szolgálat]] megtagadása). Bizonyos szempontból passzív ellenállásként értelmezhetőek a hatalmi tendenciák ellenében önmagukat megfogalmazó tömegmozgalmak (békemozgalom, antinukleáris mozgalom), valamint a nagypolitika berkein belül a politikai ellenfelek, vetélytársak tevékenységét megnehezítő érzelmi ellenállás.
== Passzív ellenállás Magyarországon (1849–1867) ==
=== A reformkor előtt (1820-as évek)===
[[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] a [[napóleoni háborúk]] lezárultával az [[abszolutizmus]] megvalósításán fáradozott, ennek szellemében 1812 után sokáig nem hívott össze [[országgyűlés]]t. Az 1820. évi, országos felkelésbe torkolló cádizi zendülés és a nápolyi királyt [[alkotmány]] kiadására kényszerítő mozgalmak visszaszorítására a [[Habsburg Birodalom|Habsburg-monarchia]] katonai erő bevetésére szánta el magát.<ref name = "NSZ 16"/> Ehhez Magyarországon is újoncozást rendeltek el és adót vetettek ki – az Országgyűlés jóváhagyása nélkül.<ref>Hivatkozási alapul a rendek korábbi felajánlásai szolgáltak. (Nemzet Születik, 16. o.)</ref> A megyék föliratokkal tiltakoztak, majd a válasz elmaradása után több megyében megtiltották az adó beszedését hivatalnokaiknak, és az újoncok besorozását is akadályozták, ahogy tudták. [[Zemplén vármegye|Zemplénben]] csak a hadsereg bevetésével sikerült az újoncállítási rendeletet végrehajtatni, a megye tisztikarát előzetesen le kellett fogatni. [[Nógrád vármegye|Nógrádban]] is katonaság bevetésére került sor a [[megyegyűlés]] megrendszabályozására.<ref name = "NSZ 17">{{cite book|title = Nemzet születik|pages = 17}}</ref>
Az ellenálló megyék megrendszabályozására királyi biztosokat küldött ki az udvar császárhű magyar [[mágnás]]ok személyében. Közéjük tartozott [[Eötvös Ignác (politikus, 1763–1838)|báró Eötvös Ignác]] koronaőr, [[Lónyay Gábor]] és [[III. Wenckheim József|Wenckheim József]] báró.<ref name = "NSZ 17"/> Nem mindenhol tudtak azonban rendet tenni, [[Bars vármegye|Bars megyében]] például Eötvös jövetelének hírére a tisztikar lemondott és hazament, a kulcsokat és a megyei határozatokat hitelesítő [[pecsét]]et pedig a [[bencések|Szent Benedek-rendi]] [[konvent]] levéltárában helyezték el.<ref name = "NSZ 17"/>
A szembenállást [[1825]]-ben új országgyűlés meghirdetésével szüntette meg az uralkodó.<ref name = "NSZ 17"/>
=== Az 1848-49-es szabadságharc leverése után (1849–1867) ===
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|„Megvetni az önkényuralmat, nem tudni szolgáiról semmit, mintha itt sem élnének, ez volt a közjelszó. Ne érezze magát az osztrák otthon sehol, soha, semmiben. Legyen s maradjon idegen e földön, ne szeresse senki. A társaságok ne fogadják be. A családok és házak küszöbei legyenek elzárva előttük. A nők ne bocsássák közelükbe, a férfiak ne barátkozzanak, ne mulassanak velök. Legyenek olyanok, mint a pestises, akit mindenki kerül, akitől mindenki fél.”<ref>Lásd [[Berzeviczy Albert (politikus)|Berzeviczy Albert]]: ''Az absolutismus kora Magyarországon 1849–1865 I.'' Budapest: Franklin. 1922, 199 p.</ref>}}
Szűkebb értelemben a történetírás passzív ellenállás elnevezéssel illeti a Magyarországon az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–1849-es szabadságharc]] leverését követően, az 1849 és 1867 közötti korszakban kialakult, leginkább [[Deák Ferenc]] nevéhez köthető politikai mozgalmat. A birtokos nemesség és értelmiség 1849 előtt a közéletben is szerepet vállaló, majd a szabadságharc és az [[áprilisi törvények]] politikai-társadalmi eszméit továbbra is valló tagjai ebben az önkényuralmi, neoabszolutista időszakban önmaguk „belső emigráció”-ba kényszerítésével, a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól való elzárkózással fejezték ki álláspontjukat. A fennálló államszervezettel és az uralkodóval való nyílt konfliktust kerülték ugyan, de számos módot találtak az államgépezet kijátszására, illetve semmibe vételére: [[adóbevallás|adófizetési]] kötelezettségüket halogatták, a közmunkákra kirendelt járműveiket visszatartották, az állami [[monopólium]]okat és jövedéki adókat megkerülték (pl. dohánymonopólium, fogyasztási adó), a törvény elől menekülő honvédokat bújtattak, minden lehetséges fórumon ragaszkodtak a magyar nyelv használatához stb.
== Lásd még ==
*[[Vis inertiae]]
== Jegyzetek ==
*''Magyar kódex IV.: Reformkor és kiegyezés: Magyarország művelődéstörténete 1790–1867.'' Főszerk. Szentpéteri József. Budapest: Kossuth. 2000, 82. o. ISBN 963-09-4187-2
*{{MNL|14|572}}
*{{cite book|title=Nemzet Születik|publisher = Helikon Kiadó|city = Budapest|year = 1997|author = Závodszky Géza és Hermann Róbert|isbn = 963 584 539 5}}
{{csonk-politika}}
|
