„Arthur Schnitzler” változatai közötti eltérés

Rengeteg szerelmes levelet címeztek neki, ő viszont általában már a kalandok elején menekült. ''"Jede Liebesbeziehung hat drei Stadien, die unmerklich ineinander überfließen: das erste, in dem mansich schweigend miteinander glücklich ist; das zweite, in dem man sich schweigend miteinander langweilt, und das dritte, in dem das Schweigen, gleichsam Gestalt geworden, zwischen den Liebenden steht wie ein boshafter Feind." (Minden szerelemnek három fázisa van, amelyek észrevétlenül folynak át egymásba, az elsőben mindketten szótlanul boldogok, a másodikban mindketten szótlanul unatkoznak, a harmadikban az testet öltött szótlanság úgy áll közöttük, mint gonosz ellenség.)'' Schnitzler nyugtalansága, meghasonlottsága érződik művei hangvételében, saját érzéseiről ír, de egy kívülálló távolságtartásával. Mindenkit meghallgat, mindent megfigyel és feljegyez. Kizárólag naplója személyesebb hangvételű, itt is inkább [[irónikusironikus]], mintsem őszinte. Így ítél önmagáról; ''"Revolutionär ohne Mut, abenteuerlustig ohne die Fähigkeit, Unbequemlichkeiten zu ertragen - Egoist ohne Rücksichtslosigkeit - und endlich ein Künstler ohne Fleiß - ein Selbskenner ohne Tendenz zur Besserung - ein Verächter des allgemeinen Urteils mit der kleinlichster Empfindlichkeit - so einer ist dazu geboren, alles zu bereuen, was er angefangen..." (Forradalmár vagyok bátorság nélkül, keresem a kalandot anélkül, hogy képes lennék elviselni a kellemetlenségeket, egoista vagyok de kíméletlenség nélkül és végül művész szorgalom nélkül, ismerem magam, de nem akarok megváltozni előnyömre...)''