„Isze úrhölgy” változatai közötti eltérés

Úgy tudjuk, 892 körül lett Onsi császárnénak, Uda császár (uralkodott 887–897) feleségének udvarhölgye, s az utókor azt is feljegyezte róla, hogy kivételesen tehetséges zenész volt, vagyis értett a különféle húros hangszerek, lantok (biva), citerák ([[koto]]) kezeléséhez, és hasonlóképpen páratlan volt a szépsége is. Hírek szerint viszonyt folytatott a császárral, később pedig Uda negyedik fiának, Acujosi hercegnek lett az ágyasa – tőle született a lánya, Nakacukasza, aki utóbb maga is jeles költővé vált. Állítólag a császárnak is szült egy gyermeket, aki azonban hamarosan meghalt: e ténynél fogva szokás '''Isze no mijaszudokoro''' néven is emlegetni őt (a [[Gendzsi szerelmei|Gendzsi szerelmeiből]] tudjuk, hogy ez a titulus járt azoknak a nőknek, akik ágyasként vagy hitvesként gyermeket szültek a trónörökösnek vagy az uralkodónak). Isze úrhölgy a „harminchat költőgéniusz” (''szandzsúrokkaszen'') egyike, és [[Ono no Komacsi]]val együtt a 9–10. század legnagyobb költőnőjének számít. A klasszikus japán költészet első nagy császári antológiájának, a [[Kokinsú]]nak az összeállítói 22 versét tartották méltónak a szerepeltetésre, 70 versét pedig a második gyűjtemény, a ''Goszensú'' tartalmazza. Saját kötete ''Iszesú''-ként ismert, ennek 483 vakája között azonban hozzá írottak is találhatók.

 

{{idézet 2|

''Kabóca harmatos szárnya belevész a lombba.''<br />